Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903
I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.
— 42 — Felséges, ériékes, érdemes méltóság, A kinél udvart tart tündöklő sok jóság. Ezek a kezdő sorok. így megy tovább 7 versszakon keresztül. Elég részünk van az általánosan ismert névnapi szólamak megcsendülésében ; szinte untat az a sok jelző : figyelem, szorgalom, vigyázó okosság, gyémánt állandóság, mivel Battyáni személyét dicsőíti. Az elismerés szavát kéri azonban részünkről Mária Therézia királyné asszonyhoz irt költeménye. Alkalmat e vers megírására, mint Toldy megjegyzi, Szent István király jobbjának hazahozatala adott. Koronáknak koronája, Asszonyunk! felséged nagy, Nagy császárnak unokája, Vére, társa, anyja vagy. Nagy a hired és érdemed . . . Ki merné azt megszámlálni? Minden számot felülmúl, Alig győzhetjük csudálni, Szaporodik és ujul. Mint az idézett sorok is mutatják, erős hangon és áradazóan magasztalja a királynét ezért a ,,minden számot felülmúló" tényéért. Két körülmény azonban különösen érint engem. Először ,,Xagy Leopold“ emléke hazánk törté- ténetében nagyon gyászos. Uralkodását nálunk sok vér, köny, sóhaj, panasz, átok örökítette meg. „Nagynak44 nevezni tehát öt mint e költemény teszi, nem lehet. S ha mégis Faludi él e jelzővel, eljárását indokolja némileg az a körülmény, hogy Lipót is igyekezett annak idején Szent István tetemét hazaszállítani. A másik szempont, hogy a tudós és hazánk történetében járatos Faludi ezt a tényt tartja Mária Therézia minden számot felülmúló érdemének. Ezt állítani a ki
