Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

— 35 —

felfakad a szivböl, mihelyt nyomasztó helyzetétől megszabadult a lélek. A Nincsen neve tartalmánál fogva, amennyiben egy szerelmes vén asszonyt gúnyol ki, szintén indokolt. Erkölcsös emberek természete ugyanis, hogy fölháborodnak a bűnök, fökép a nemi bűnök láttára, különösen, ha a tények súlyosabb elbírálását a vétkezőnek lejlettebb esze és hajlottabb kora is követeli, mint itt is:

Egy agg-lant van Gyöngyös táján,

Rut szömölcsék ül pofáján,

Töpörödött ránczas bőre,

Ősszel tarkás minden szőre,

Utálatos ocsmán kép.

Iróniájának más alakú megnyilatkozását látjuk a Cupido-ban. A paraszt kér ebben felvilágosítást a költőtől, mert úgymond

Ki legyen Cupido, eddig nem tudhattam,

Noha ő felőle már sokat hallottam.

A költő leírja Cupidónak jellemző tulajdonságait: gyermek, szárnyas, íves, fáklyás, de lator a kis Ámor épen azért,

A mig a ficzkónak szárnyát ki nem tépik,

Sok felé elrepdes, mindenütt bélépik,

Fecskefészkeket rak, aprósodik a ház,

A patvar irtsa ki, egy szó annyi mint száz.

Révai szerint Faludi e költeményében a rossz költőket gúnyolja. Szerintem inkább az általuk feldolgozott tárgyaknak, az érzéki örömeknek, túlságos kiszinezését kifogásolja. Erre vall:

Nem gyermeknek való a fegyver és a tűz.

Azaz ne izgassuk az embereket még jobban a szenvedélyek kiszínezésével, mert mint gyermeket a tűz, ez égeti meg őket. Nagy esztétikai értéke külömben nincsen. Ugyanо * о