Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

— 27

áradatával halad Nádasdi cimü költeménye. A hét éves háború hősének szavai oly lelkesedéssel hullámzanak, mintha nem is egy „szelid lelkű44 jezsuitát látnánk a költő személyében, hanem a harcmezön a küzdelem heve alatt szakadt volna fel — valami sanguinikus iró leikéből az egész költemény.

Növeli a versnek izgató hatását a versszakok végső sorainak megismétlése, mely a kivívott diadal után ült hálaünnep hangulatát is erősíti. Megkapó az a vers, mellyel győző katonáit ily küzdelemre lelkesíti:

Új lármát hallok fiaim,

Új erő üt reánk!

Menjünk elejbe bajnokim,

Rivadjon trombitánk.

Újítsunk rajtok sebeket,

Rágjuk apróra sziveket;

Megyek: kövessetek,

Megyek: kövessetek!

Különösen érint azonban, hogy a hazaszeretet dala oly ritka költőnknél. Vajha többször hallanók közvetlen megindulás hangján irt hazafias költeményeit!

A szerelmi féltékenységnek változatos hangja rezdül végig Clorinda cimü költeményében; Phyllis pedig a dévaj Ámor munkáját rajzolja, miképen lopja el Phyllis szivét, amelyet ez a sok szív közül sehogysem tud kiválasztani. E két költemény méltatásával Faludi „Költészetének eredetisége" foglalkozik bővebben.

Nem lett volna Faludi igazi bölcs megfigyelő, ha elmélkedései nem találnak helyet költészetében. Hat ilyen költeményét ismerjük. Ezekben kevés érzelemmel, költöiség- gel, de gondolatainak annál nagyobb mélységével oktat. „A piparul elmúlásra tanít, mint a „Remete“ is.