Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

— 20 Mennyire szükebb a kör, a honnan érzelmei táplálékot kapnak!

Költészetének méltatásánál tehát, egyénisége mellett, nem szabad számításon kívül hagynunk a nemzetietlen kornak sorvasztó hatását úgy az egyesekre, mint az egészre; valamint Faludinak szerzetesi állására is tekintettel kell lennünk, ha azt akarjuk, hogy ítéleteinkben ne legyünk egyoldalúak.

Faludi költői egyéniségét szelíd emberszeretet, állásából kifolyó vallásosság és a nemzetietlen kor következtében magasan lobogó hazaszeretet jellemzi. E hármas keretben kell költeményeit boncolnunk.

Négy könyvre osztott verseit a „Világi Dalok* nyitják meg; számszerűit 21; noha szerintem a Remete, tartalmánál fogva inkább Vallásos Énekei közé, mint ide illik. Tárgyuk szerint a költemények a szerelem lágy enyel- gésével, majd a természet festői képének hatásával szólnak lelkünkhez, vegyülve a hazaszeretet fel-felcsapó lángjával, a szabadság és szolgaság élénk rajzával; de egyúttal rámutatnak eredetük forrására: a bölcselkedö lélekre is, mely elveszítette az ifjúság csapongó szárnyalását, s most csak a józan, higgadt, már megülepedett gondolat szerint ir, dalol, elmélkedik.

Lássuk őket egyenkint.

A Kisztö- és Felelő ének vezeti be költeményeinek sorozatát. E két- vers a leírás, genre-kép és líra között áll. Az úrfi eldicséri a kisasszonynak „deli, jeles, ép termetét, kökény szemét, alabástrum fejér nyakát11 magasztalja ügy ességét, azonban a refrainban sajnálkozva jegyzi meg:

De mit használ, ha hamis?