Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

kapcsolatosan a formai szépséggel avatja fel az írót igazi költővé.

Ennek kijelentése egészíti ki Bacsányi felfogását, mellyel Faludit igazi poétának nevezi.

Világosságba helyezvén a valódi költő kellékeit, állítsuk párhuzamba Faludi verseit lelki világával.

A mi először is figyelmünket leköti: verseinek kevés száma. A legalább is negyedszázadot felölelő versirói működése aránylag igen kevés eredményt ér el. Mindössze 41 költeményét ismerjük, ide nem számítva a Faludinak tulajdonított 3 betétversikét. Engedjük meg azt is, hogy versei közül több még lappang, úgy is általános benyomásunk versei alapján az, hogy ö ritkán érezte a költői ihlet percét, ritkán annak szükségét, hogy dalba öntse érzelmeit, vagy bölcselmi költeményekben mondja el gondolatait; szóval kimondhatjuk, hogy Faludi csak költői természet, de nem Vörösmarty, vagy Arany, Petőfi lelke forr belsejében.

Adjuk hozzá ehhez a nemzetietlen kor hátrányait. A honfi szive ma is vérzik, szeme könybe lábbad, ha megáll ennek a kornak mesgyéjén és végigtekint a maj- tényi síktól (1711.) a bécsi testörség szükes cellájáig (1772.) A magyar géniusz mintha ismeretlen világba költözött volna, ide haza csak pusztulás honol gondolatban, érzelemben. Tarlózó lelkünk alig talál egy-egy eszmét, mely az előbbi korból kisérteni jár közénk. Mikes idegenben Írja „Törökországi levelei“-t, Faludi Rómában aggódik hazánk fiainak erkölcsi sorsa fölött; az egy Amadé László, nehány társával élesztgeti csupán a költészet Vesztatüzét. A magyar nép megszűnt cselekvő szerepet játszani s csendesen hajtotta le fejét a békesség párnájára. Eközben a nemzeti érzés ereje megfogyatkozott; arisztokratáinknál

— 18 —