Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

- 9

ményben vagyok, hogy nagyobb szerencsét nem kívánhatunk a házasságban, mint isteni félelemben nevelt jó gyermekeket. Az ilyetén nevelés által eleget teszünk Istenünknek, hazánknak s magunknak is.441

Ilyen nevelési előzmények után cseppet sem csodálkozom, ha a magyar nemzetben nem tudott kifejlődni a tudományszeretet, ha műveltségűnk képviselőinek száma igen megcsappant. Fokozta nyomorúságunkat tovább, hogy az erkölcsi érzék kifejlődését, a nemzeti eszme ápolását nagyon megnehezítette az örökös háborúk megszűnésével beállott nemzetietlen kor. A küzdelemben kifáradt nemzet megadta magát sorsának, s a béke párnáján pihenve, közömbösen nézte, hogy nemzetiségünk, édes hazánk nyelve „rút idegent cserélt44. Hogyan vette volna észre tehát azt a nehány írót, a kik a béke veszélyét átértve, minden gondolatukat, a férfias kitartás minden tényét hozták áldozatul a haza szent oltárára?, a kik lelkűkben érezték annak az igazságnak erejét, melyet a költö igy fejez ki:

„Ne csak veszélyben légy serény,

A béke vészesebb,

S melyet vág álmos népeken Gyógyithatlan a seb.“

(Vörösmarty.)

E kép vonalai rajzolódhattak le Kölcseynek ideális lelkében, midőn panaszos hangja a harag pírjától hevült, mikor viharzó keblének érzelmeit igy szólaltatja meg: „Epések lesznek tán szavaim, de keserű, kínos emlékezetek támadnak lelkemben. Mert gondolkodom a népről, mely Faludit, mig élt, nem ismévé. 1

1 Toldy: Batsányi versei. 25. 1. 1865.