Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1899

— 14 — Ez időben a finövelö intézetnek világi gondnoka Mikó Mihály főispán volt. A világi gondnok hathatós támogatása és befolyásával az ösztöndíj-alapból 1402 korona fede­zetet kapott s ez összeggel hozzá fogott a termek kijavítása és bebntorozásához s az udvarfalak kijavításához. A tan­terem számára a hosszú asztalok és lóczák helyett kettős ülésü asztalokat és minden tanuló ifjú számára külön támlás széket készíttetett; az udvarfelöli főbejárathoz üve­ges kaput, az emeletbe vezető lépcsözethez pedig egy kis ajtót készíttetett; a termek ajtóit újakkal cserélte ki, az udvarból eltávolított minden gazdasági épületet s ezáltal az ifjúság számára alkalmas tornázó helyet nyert. Az uj igazgató igy legyőzte a kezdet nehézségeit, de a kezdet nehézségeinek legyőzésével feladatát bevégzettnek nem tekintette. Lassú, óvatos, de biztos lépéssel haladt tovább az újítás terén. Belátta ugyanis, hogy inig az élel­mezés idegen kézben (bérlőknél) van, addig a tanuló ifjú­ság jó ellátása, a házi fegyelem és tisztaság meghonosí­tására irányuló minden törekvése hajótörést szenved; to­vábbá, hogy a tervbe vett átalakításokat és további fel­szereléseket nem eszközölheti, mert az ösztöndíj-alapból csak nagyon csekély segélyt adhatnak a szélesebb alapra fektetett finövelö intézeti berendezésre; ezért a fötanható- ság beleegyezésével 1877. szept. 1-én az élelmezést át­veszi. A vállalkozás kezdetben sok nehézséggel és küzde­lemmel járt, mert az élelmi tárgyak drágák voltak, fizető tanuló pedig kevés volt, ezek is csak csekély élelmezési dijat fizettek. Mindazonáltal a házi élelmezés e nehézségek daczára is előnyösnek bizonyult úgy a tanuló ifjakra, mint a finövelö intézetre nézve, mert az ifjak jobb és bővebb élelmezésben, czélszerübb világításban, fűtésben stb. ré­

Next

/
Oldalképek
Tartalom