Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1898
9 — Mit is mond a régi axima: Qui profiéit in literis ct deficit in moribus, plus deficit, quam profiéit. Magyarán: a ki a tudományokban clöhalad, de nincs erkölcse, nagyobb a veszteség mint a nyereség. A mit Eötvös báró igy lejt meg: .,Az ember valódi becse nem eszének, hanem akaratának erejétől függ; a kiben ez hiányzik, azt a nagy elmebeli tehetségek csak gyengébbé teszik; nincs szerencsétlenebb, sőt néha alábbvaló teremtés a világon, mint a müveit nagy ész, a melynek a jellem nem felet meg." Ha a középiskola második nagy feladatáról egyebet nem mondunk is, a tárgyat és feladatot ezzel teljesen kimentettük. A kiképzett akarat erő a miveltség másik alapköve. A mi igazat, jót és szépet az elme megismeri, azután vá- gyakodik is. Az ész e tekintetben az előterjesztő, az akarat a végrehajtó. Ha az iskola a gyermek és ifin elméjébe az erkölcsi rendeltetés magasztos ideáit beoltotta, az istenileg szép és vonzó igazságokkal .megtermékenyítette, másik feladata önkényt következik és könnyen hajtható végre, hogy t. i. az ifiut rászoktassa, hogy az élet minden viszonyai közt csak a megismert igazságot, erkölcsi jót és szépet szeresse, akarja és cselekedje. Csak igy domborodik ki az igazi jó ember, a jellem, a karakter. A miveltség e nélkül csak külső máz. Üres kérkedés. Szemérmetlen kaczérkodás. És igy az oktatás és nevelés is, maga az iskola, a menynyiben a jóra erős, fegyelmezett akaratú diákot képez, annyiban felel meg rendeltetésének. Minden más irányú működése a tanításnak kontárkodás, sőt nagy veszedelem egyházra, hazára, nemzetre egyaránt. Vigyázni kell hát társodalomnak, szülőknek, tanítónak és tanulónak, hogy az elmék és szivek mivelése annak
