Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1896

— 8 —

rámutatott, hogy az erdélyi r. kath. Status középiskoláinak tanárai mennyire ráutalva vannak a kehii egyesülésre és azon szellem egymás közt való ápolására, a mely a kath. oktatás és nevelésnek közös, együttes és egybevágó karak- teristikumát adja meg, a mi csak úgy jöhet létre, ha első sorban a tanítás és nevelés általános elveit sajátos viszonyaikra alkalmazzuk, ha a magunk szükségleteit meg- érezzük és megéreztetni tudjuk. Ráteszi kezét a középiskolák érzékeny sebére, a tanítás és nevelés eredménytelenségére; feli'ejti, hogy a középiskolák ma már hivatalnokokat nevelnek, sem többet, sem kevesebbet. Kongres- susainknak keresni kell a baj igazi forrását. A baj ott van, hogy a tanítás a neveléssel nem tart lépést. Nincs megadva az iskolának az anyag, idő és alkalom arra, hogy a ránk bízott ifiuság összes lelki képességei együttös, egységes, egybevágó kiművelést nyerjenek. Márpedig ha felsőbb czélok nem mozgatják a lelki erő köt, ha nagy, emberhez méltó ideák nem tartják lelkesedésben a sziveket: az a mi anyag és anyagi, csömört, unottságot, az erkölcsi javak számba nem vevését szüli. Á régi iskola emberei kevesebb tudással biztosabban alakították a jelemeket . . . Nem zárkózhatunk hát el az igazság elöl, hogy vissza kell vezetnünk az elméket és sziveket az ismeretek forrásához, az ideák Ideájához — Istenhez. Ennek kell, hogy dominálja a szellemet tanításban és nevelésben. Áz inten- sivebb vallástanitás körül kell csoportosítani a tanítás ösz- szes anyagát, a nevelői hatás minden erejét. Ez okból az elnöki megnyitó sürgeti, hogy a kongressus folyamodjék föl a fötanhatósághoz, hogy a kolozsvári finövelö intézetben elhelyezett és tanári pályára készülő illáink az ingyenes szálláson és étkezésen kívül valami egyébben is részesüljenek, -—• keresztény és katholikus tanárt és ne-