Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1895
— 4 a magyar haza és állam; övé a kötelesség azt még nagyobbá, hatalmasabbá, virágzóbbá és tiszteltebbé tenni. Több, mint kétszáz középiskola 50 ezernyi lelkes ifjaival vonul föl ma a szent ünnepségre. Istenem! minő legyőzhetlen hadserege lehet ez a jövő Magyarországnak! Minő reménye a haza megerősödésének ! ha az hivatásához nem a szív pillanatnyi felhevülésével, hanem a nagy idők tanulságával emelkedik föl s a nagy ősök erényeiből meríti rendeltetésének magasztos ideálját, nagyra törekvésének elhatározásait ! Nem lehet szándékom az ünneplő ifjúság előtt az ezeresztendős nemzeti és állami lét indoklásának részletes tárgyalásába bocsátkozni. Mások teszik meg ezt a megállapított ünnepi sorrend szerint. r En e helyen és e nevezetes alkalommal nagy vonásokban csak rámutatni akarok a rendeltetésre, a mely felé az ifjúságnak minden Istenadta erejével és lelkesedésével állandóan törekednie kell, renditlietlen meggyőződésem lévén, hogy csak az az állam és haza lehet boldog, fenmaradásában szilárd alapra helyezkedett, a melynek társadalom-fentartó és vezető eleme — különösen a tanuló ifjúság — eléggé jóravaló s jövendő nagy feladataira fölemelkedni képes. Nemes ifjak! A természet megmásithatlan törvénye: hogy minden, a mi van, azon erőhatás közt maradhat fönn, a mely oka és czélja létezésének. az idő viszontagságaival az évek századjain át szembe szálló tölgy hajthatatlan derekának izmosodását és koronájának díszét azon földből kapja, a mely fejlődésének természetes feltételeit magában birja, a nem neki való talajban elseuyved, hamar elpusztul. Miként a természetben, úgy a népek életében és
