Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1895
— 18 — szent koronát is hozott, mely az állam és egyház közös jelvénye lévén, hirdette, hogy ezentúl a nemzetnek az egyházzal karöltve kell haladnia, együtt kell működnie. Miután a korona diszité felkent fejét, az államépületnek megalapításához fogott. Az alap tekintetében, melyre azt építenie kellett, nem volt kétség. Az egyház, ez a hatalmas köszirt legalkalmasabb s egyedül volt alkalmas erre. Erre épített István, s hogy mily helyesen, mily czélszerüen rendezte el a felhalmozott anyagot, azt láthatjuk intézményeiből, melyeket akár világi, akár egyházi ügyekben létesített. Nem csak a kor szelleme, hanem a körülményeket vizsgáló józan ész, felfogás is azt látszott előírni, hogy mindent a vallás szelleme lengjen át s ezt valóban István valamennyi intézkedésében meg is találjuk. Nem akarom törvényeit, intézményeit felsorolni, csak egyszóval oda mutatok, hogy az Istvántól elért eredmények, melyek sok fáradságába, küzdelmébe kerültek, napjainkig éreztetik üdvös hatásukat. István halála után fen maradt nagy müvének eredménye ; él lelke s örökké kormányozza a hazát, segíti szent közbenjárásával. Jobbja, melyet Isten csodálatos módon megőrizett, nemzetünknek legszebb ereklyéjévé lön, s mintegy vezérjobbul tűnik fel, mely megmutatja a helyes irányt. „Önérzettel tekinthetünk vissza a múltba, midőn szent hitünk jótékony hatása nemzetünket megtartotta azon az ösvényen, melyet őseink vallásos érzülete kijelölt, hol a vallásosság és hazaszeretet karöltve jártak, hol a nemzet az egyházban bírta legerősebb támaszát s az egyház a nemzetben látta leghűbb védőjét.“
