Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1894
— 35 — falába illesztett kőtábla jelez, megvásárolta és rá folytatólagosan (a Duducz Zakariás-féle ház felé) az előbbi kőlábos épülethez hasonló iskolát építtetni kezdette. A város tanácsa a munkálatok megkezdése után a háznak kőlábakra való építését betiltotta, jóllehet az előbbi kőlábos épület (1762.) felemelésekor az ellen nem tiltakozott. Az erélyes plébános és gymnasiumi praefectus, Szegedi György, azonban nem az az ember volt, ki ily jogtalan beavatkozásoktól és tilalomtól meghátráljon, eképpen Írván a város tanácsának: „Életének utolsó napján subscribált becses emlékű M. Terézia nagy, kegyes királynénknak kegyes rescriptuma szerént, a közönséges jónak előmozdítására, ezen városnak díszére, deák és nationalis iskolák építéséhez kezdendek vala a napokban, ha nem akadályoztattam volna. Melyre nézve elsőbben kérem a t. ns. Magistratust, hogy mig a sietendő iskolák építésének vége leszen, az 0 Tanácsházban legyen a Mesternek (elemi isk. tanító) magának és iskolájának szállása. (így!) Második az, hogy mivel már 1772-ben die 2()-a januarii a t. ns. Magist- ratus a közönséges jót tekintvén, megengedte volt, hogy a szegletház (elől a piaczon) és Veresház (befelé a Szentkirályutczába' arcusokra (oszlopokra) küllyebb egyaránt vitetödgyék, a mint élő bizonyságok vannak, s tán a protocollum is bizonyítja, ezek fölött pedig a ns. város pecsétje alatt emanalt (kiadott), s a Piscale protocolumba betétetett concessioja (engedélye) is bizonyítja: méltóztassék a t. ns. Magistratus a szerént teendő épületünket nem akadályoztatni, sőt segíteni, előmozdítani, minthogy az a ns. város javára és díszére, s a közönséges jónak hasznára fog szolgálni. De talán nem is lehetne contra propositum factum (a tényleg megkezdett építkezés ellen) cselekedni.“ így ir a felekezeti szükkeblüségtől nyomott tanácsnak! a*
