Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1894

— 24 —

munkálkodásuknak és alkotásaiknak 1773-ban bekövetkezett eltöröltetésök útját nem vágja?

B kérdésekre adjanak feleletet az erdélyi r. katb. status azon teljes gymnasiumai és jól elrendezett nevelő- házai, (pl. a kolozsvári), melyeknek nemcsak alapját le, — hanem tetőzetét is ők tehették fel, s a melyek jelenlegi bevégzettségök kedvező helyzetét egyedül nekik — a Jezuitáknak köszönhetik.

Marosvásárhelyi intézeteinknek nem jutott e kedvező helyzet osztályrészül. A bevégezetlenségnek káros hatásai nem is érezhetők oly fájdalmasan, mint éppen itt!

Maros-Vásárhely nem csak földrajzi központja Erdélynek; hanem közponja M.-Torda-, Torda-Aranyos-, Kis- és Nagy-Küküllő-, sőt részben Alsó-Fehér-, Kolozs- stb. vármegyékben elszórtan élő katholikus híveink sok ezreinek. Ezt jól tudták a Jezuiták. És éppen ennek hatása alatt, valamint a visszatérítés és hitvédelem apostoli munkáját kiterjesztették a Szamostól a Küküllőig, gyakran felkeresvén a Mezőség legelrej- tettebb zúgát is, hogy Krisztus nyáját felkeressék, megvigasztalják és újakkal gyarapítsák, úgy másfelől törekvésök oda irányult, hogy a katholikus oktatás és nevelés szálai itt Maros-Vásárhelyt csomósodjanak össze. Ezért tart egyenlő lépést a hitterjesztésével és védelmével intézeteink gyors megalapítása.

r

Es ámbár 1773-ig csak a mai algymnasiumnak megfelelő Sintaxisig voltak képesek az iskolát kifejleszteni, az még is egyike volt a látogattabbaknak. Úgy, hogy alig fél század alatt 2949 ifjú részesül katholikus oktatásban és 1105 szegény fiú nyer ellátást a nevelőházban. És ezek között nagy számmal voltak képviselve a Henter, Komis, Haller, Petki, Bálintitt, Bornemissza, Mikes, Apor, a régi Keresztúri, Boér, Horváth, Lázár, Mikő, Istvánffi, Kézdi, Balogh, Tompos, Sze-