Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1893
- 4 — hajlam. A görög egészen más volt: szellemes, ábrándos; a római puritán, élelmes. A görögöknél a „szép“ volt a művelődés eszménye, a rómaiaknál a „hasznos“ volt a czél. A két nemzet jelleme egészen különböző volt; egyiknek idealistikus, a másiknak gyakorlati jelleme tűnik fel. Csak egy volt, miben mind a ketten megegyeztek, abban t. i. hogy a nevelésnek tisztán nemzetinek és államinak kell lennie. A pogány rómaiaknál az egyén egészen eltűnt az állam megmérhetetlen tengerében. Rómában nem önmagáért van az ember, hanem a társadalomért; nem az ember ér valamit, hanem csak a polgár. Róma világhóditónak termett s nem ért rá az ábrándozásra. Szabad idejében szántott. Ekéje mellől ment harczba s ekéjéhez tért meg harcz után. Rómában katona volt minden ember s csupa tábor az egész római állam s igy nem csoda, hogy a szép iránt való érzékük nem fejlődött ki. A család és állam szolgálatában lelkesen buzgolkodó rómainak nem maradt elég ideje, hiányzott kellő érzéke az irodalommal való foglalkozásra; innen magyarázható meg, hogy öt századon át csupán olyan müvek keletkeztek, melyekből a művészi kivitel feltételei hiányoztak. Minthogy tehát a rómaiaknál a költészet kedvező talajra nem talált, egy kívülről ható okra volt szüksége, mely azt életerős működésbe hozza s ezen mozgató erő a görög szellemben csakugyan jelentkezett is. Azonban a görög szellemnek befolyása csak igen későre kezdett érvényesülni, mert a világuralom elnyeréséért síkra szállt hatalmas római nemzet életének első öt századát örökös harcz és küzdelem töltötte el. Legfőbb vágyát az Itália felett való uralom
