Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1893

- 32 ­kai, mely dalt Manlius Torquatus és Vinia Áurunculeia lakodalmára irt glyconi versformában, melyet az aeol költészetből vett át. A versmértékek itt is épen úgy, mint a görögöknél, két csoportra oszlanak, fiú- és le- ánykarra. A szerkezet drámai haladásánál s egyéb ha­sonlatosságánál fogva, bár a Sapho hymenaeusaira emlékeztet, de a tartalom, az ünnep egymásra követ­kező cselekményei és a gondolatok igazi rómaiak. A görög mintákra való emlékezés érezhető ugyan a ha­sonlatokban és számos költői ékitésben, de azért ez az átültetés a hazai földbe egészen önálló. Catullusnak egy más, alakjában különböző, de ugyanazon tárgyról szóló költeménye az u. n. Epit- halamihm, mely kiválólag Sapho eredetije után készült tiszta görög tanulmány s az előbbinek ellendarabját képezi. Az ifjak és szüzek között váltakozó dal úgy látszik a görög zenei pompát és karokat tüntette fel. A költészet és tisztaság varázsa van e második nász­dalban, melyben a görög múzsa szenvedélyét vagy szabadosságát valami patriciusi komolyság látszik mérsékelni. Valószinüleg megrendelésre készült a Diannát dicsőítő hymnusz, meg ugyanazon rhytmusu, mint a liimaeneus, kettős karokkal. Dicséri az istennőt, szü­letését, tulajdonságait s mint a szülések segítőjéhez és a fühlmivelés pátronéjához oltalomért esedezik a római nép számára. Most említett munkái az aeol lantos költészet tanul­mányozására vallanak. Kétségtelen, hogy Archilochust és Hypponaxot is ismerte. De ismerhette Anakreon phalaeceáit és priaj eáit is, jóllehet az első serken­tést az alakok használatára az alexandriai divatos

Next

/
Oldalképek
Tartalom