Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1893
- ü — A görög átalakító behatás hova-tovább, habár sok küzdelemmel, általánosabb, hatalmasabb lesz s végre meghozza a maga áldásos gyümölcseit a római birodalom mezején is. A római költészet emelkedését a dráma terén látjuk. Livius Andronicus volt, a ki színre hozta az első görög drámát 240-ben Kr. e., melyben maga vitte a főszerepet s ez által az első lökést adta a gyors fejlődésnek indult drámai irodalomnak. A drámával egy időben kezdett az epikai költészet is jelentkezni; majd a satyira stb. Csak a lantos költészettel nem találkozunk még ez időben, hacsak Livius Andronikus- nak egy prodigiumra készített költeményét fel nem vesszük, melyet a háromszázkilencz szűz énekelt. Az első drámai kísérletekből, habár Livius Andronikus, valamint Ennius keze alatt a görög nyelvből lettek átültetve, hiányzott az eredetinek lyrai ragyogása. A dallam hatalmából, a százszavu karból, a cselekvényes dithyramb-ból semmi sem volt lehetséges a római színház nyers kísérleteinek. A római költő semmit sem tudott megtartani a bájos és egészen lyrai ellentétből, mely részben Euripides drámájának expositioját alkotta. A lyrai emelkedettség hiánya okozta az első latin utánzatokban, hogy a görög tragédiának nagyszerűségéből és összhangjából annyit kellett veszítenie. Azonban a drámai kísérleteknek egy szerencsés körülménye Rómában előmozdította a tragédiának fellendülését. Ez abból állt, hogy monologokat vagy erősebb és változatosabb rythmusu helyeket használtak, melyek nehány pillanatig uralkodtak a színen: ezeket canticumoknak nevezték. És ez az alak, mely a nézőnek ínyére volt, a latin tragédiának a görög művészet
