Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1892

- 5 küzdelemben, lelkes kitartást a legszentebb és legfontosabb egyházi és hazai ügy méltó képviselósében. Méltónak tartottuk a fölemlitésre, hogy lássa az utókor is, majd ha e lapokat forgatja, hogy mily nemesen érző ifjúság nevelődött falaink között, a mely tudta, átérozte és gyakorolta a tisztelet és háládatosság kötelességeit; hogy lássa és megtudja a jövő embere, hogy korunk társadalmi előkelősége úgy, mint maga a közönség, mily magaslatán állott a vallás-erkölcsös alapra helyezendő nemzeti, hazafias nevelésnek s mennyire áthatva volt annak fontosságától, hogy a tanügy szolgálatában oly csekély érdemet szerzett jubilálót is annyira fényes és kitüntető méltánylásban részesíteni kegyeskedett.

Jubiláló áldva hordozza és őrzi meg mindazoknak emlékét, a kik működésének negyedszázados megálló pontján méltánylásuk által a további becsületes munkához bátorságot és lelkesedést öntöttek belé. Vajha hazai művelődésünk napját teljes fénynyel és egy uj ezer óv dicsőségét bevilágítva meglássák mindnyájan.

3. Ezután iskolánk működésének folyása rendes medrébe tért vissza. Megzavarta azonban a következő pár hónap alatt bekövetkezett két kedves tanártársunknak körünkből való kiszakadása. Ugyanis Hajkő László, az alig 8 hónapig iskolánknál működő derék tanár, hivatalból a székelyudvarhelyi rk. főgymnasiumba helyeztetett át. November elején távozott el. Ugyan e hó végén már a jeles készültségit s a kiváló paedagogiai és didaktikai ügyességgel 8 évig intézetünknél dei’ekas munkát végzett Dömötör János rendes tanár eltávozását kellett fájlalnunk, a ki a trencséni kir. kath. főgymna- siumhoz hivatott meg a német és latin nyelvi tanszékre. A két tanár eltávozása íolytán megüresedett tanári szók