Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1891
— 14 — get bérelhetett ki (a Lénárt-féle termet) és azt a czélnak megfelelő eszközökkel rendezhette be: a lelkes „kis ember“ első feladatául tekintette a középiskolai tornamesteri képesítést megszerezni s miután az kitűnő eredménynyel sikerült, állása rend- szeresittetett és rendes tornamesternek neveztetett ki és ezzel vágyainak netovábbját érte el! Éppen azért páratlan odaadással és talán egészségének is koczkáztatásával fogott kedvelt feladata megoldásához. Fáradságát bő siker jutalmazta. Mert helyes tanítási módja és az ezt nyomban kisérő eredmény a legszigorúbb követelményeknek is megfelelt. A kormánybiztosok látgotása alkalmaival mindannyiszor kijelentett elismerés s a közvizsgálatokon nagy érdeklődéssel megjelent szülők és közönség megelégedése nemcsak személyére nézve szolgált jutalmul, hanem az intézetnek is tekintélyt szerzett. Sajnos, hogy a férfikornak javában és működésének zenitjén álló derék tanférfiut, midőn 12 évi fáradságának méltó jutalmazására alapos kilátásai nyiltak: a halál működése teréről oly váratlanul elragadta! A kik közvetlen tanúi voltunk a csüggedetlen fáradozásnak, a melylyel e derék „kis ember“ gymuasiumunknál a testgyakorlás tanítását megkezdette, tökéletesítette s végre a jelenlegi virágzó áilapotba hozta: fájdalmas megindulás és sajnálkozás nélkül sirja fölött az elismerés fáklyatüzét nem gyújthatjuk meg. Legyen áldott emlékezete!
