Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1890
— 55 — 1852. okt. 16-án Erdély nagylelkű főpásztora gondterhes fejét örök nyugalomra hajtván, a püspöki megye kormányzatát, és igy az iskolák közvetlen főigazgatását is a lángelmójü, fent és alant egyaránt nagy befolyású, erélyes, kimerithetlen munkásságu, apostoli férfiú, Kalocsa mai bíboros főpapja, Hajmid Lajos dr. vette át. Az ég éppen a maga idejében adta Erdélynek ezen providen- tialis egyházfőt! Benne egyház és nemzet, valamint az iskolák a legerősebb támaszt és soha meg nem hátráló védőt találtak az elnyomatás e szomorú korszakában. Az alkotmányos jogainkat lábbal taposó hatalom az első pár óv kísérletezései után elnemzetlenitési törekvéseivel hova-tovább kö- vetelőbben lépett föl. Miután minden társadalmi és állami intézményt az „Osszbirodalom“ czéljainak szogálatába kívánt bevonni, tervéből az iskolákat sem zárta ki. Sőt éppen ezeket akarta minden erővel czél- jára átalakítani. Kitartó következetességgel fogott áldatlan munkájához. A közvetlen vezetése és rendelkezése alatt álló iskolákra feltétlenül ráerőszakolta a német nyelvet. Ausztria és Csehországból hivott be tanárokat, kik lenézték, gúnyolták, megvetették mindazt a mi magyar volt. Mi történik az erdélyi rém. kath Status középiskoláival, ha azok élén egy Haynald nem áll, ki törhetlen bátorsággal vette föl a harczot és küzdötte végig autonom jogaink védelmét, iskoláink ügyeibe csak annyi befolyást engedve az elnyomó hatalomnak, a mennyit állami ellenőrzés szempontjából engednie kellett, s mennyit a viszonyok kényszerűsége kierőszakolhatott. Ez volt oka annak, hogy mig a magyarországi e nemű gymnasiumok fölött közvetlen rendelkezési hatalmat gyakorolt, addig az érd. kath. gymnasiumra nezve az felfüggesztetett. De mig egyfelől az autonom-jog megvédése által iskoláink vezetését és közvetlen befolyását a maga részére megvédte és a germanizálás merényleteinek élét megtompitotta, másfelől bölcs intézkedéseivel és ha kellett nagy áldozatokkal odamiiködött, hogy iskoláink a követelménynek megfelelő állapotba jöjjenek. Nagy tevékenységet fejt ki az intézeteknek felszerelése körül. A leltárakat mindenről bekéri s a hol és a miben hiányt vagy szükséget lát, azonnal intézkedik, hogy a kellő és gyors beszerzés megtörténjék. Mindent átölelő figyelemmel kiséri a tanártestületek működését; személyesen vizsgálja át a tanácskozásokról fölvett jegyzőkönyveket.
