Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1890

— 17 —

lődéséről a nagyon is hiányos adatok alapján valóságos tényképpen ennyi mondható el.

Az alapvető Jezuita-rend működésének előadását és nagy áldozatainak felsorolását nem zárhatjuk be a nélkül, hogy az utókor hálájának, elismerésének és sok tekintetben bámuló tiszteletének kifejezést ne adjunk.

Hogy a katholikus egyház M.-Vásárhelyt, a hitújítás egyik főfészkében, ismét tért foglaljon, mindenkire nézve koczkáztatott, hogy ne mondjon, vakmerő vállalkozás lett volna, egyedül a Jezuitára nézve nem. Mert egyedül e társulat rendezettsége, kiváló fegyelmezettsége, egyenesen e czélra irányuló magas szellemi kiképeztetése és az ő feje Jézusért való nagy lángolása: voltak azon előnyök, módok és eszközök, melyek által a visszatérítést a legkétségbeejtőbb körülmények között is eredményesen munkálták. A rend a versenytérre a fegyverzetnek oly nemét vitte, melyet az ellenfél azelőtt nem ismert; a melyre nem számított s a mely elől mindenütt meghátrált és csak távoli puskalövésekkel — rágalmazással volt képes néha némi előnyt kivívni.

így történt itt is

Endes István a rendfő egyszerű ujjmutatására leszáll professori székéről; minden külső támogatás, befolyás nélkül, egyedül a szegénységet véve maga mellé társul, jelenik meg rendeltetése helyén. Körülötte, a merre csak tekint, a katholicismusnak másfél század óta porladozó romjaival találkozik. De nem retten vissza. A nagy pusztulás látványa inkább fokozza elhatározását. Házi naplójuk első lapjára csak ily apostoli lelkülettel biró férfiú írhatta: „Oppidum hoc (t. i. M-Vásárh.) sacris vocationis nostrae accomodatissimum.“ (E város a mi szent munkánkra a legalkalmasabb.)

Alig egy év múlva már a város legszebb pontján a rend egy kis templomot épit; nem sokára iskolát; 1712-ben az iskola mellett nevelőház jön létre: 1727-ben a hívek ezereit nem képes a templom befogadni; a sanctuai’iummal nagyobbittatik; ugyanakkor a nevelőház és iskola számára új telket és épületet kellett beállítani; 1732-ben elkülönítetnek, az iskola számára a szentkirály-utczai helyiség szereztetvén meg, s rá 500 tanuló befogadására alkalmas ház építtetvén.

íme Maros-Vásárhely szinte 5 ezer lelket számláló hitközségét

2