Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1890
— 14 — menetére, a nevelőház iíiainak fegyelmezését és élelmezését közvetlenül maga eszközölvén. A két tanító az ő utasítása szerint végezte a tanítás rendes teendőit. 1718-ban a tanulók száma 40, a nevelőházban pedig 15 tannló részesül teljes ellátásban. 1719-ben a pusztító döghalál (pestis) miatt, mely a városi polgárok közül két ezer embert ragadott el és két Jezuita is áldozatául esik, az iskola szünetel. A következő évben még sürii tömegekben szedi áldozatait a félelmes kaszás. Ez alatt a hazaboesátott itiak nagy részét a szülők gazdaságra fogják. Azért 1721-ben, midőn az iskola újból megnyílik, egészen új nemzedékkel találkozunk. A szülők elhalálozása folytán árván maradt gyei’mekekből 23-at a nevelőház vesz pártfogásába ; az iskola tanulóinak száma 30. De e szám mind a nevelőházban, mind az iskolában a következő évek alatt gyorsan emelkedik, úgy hogy 1726-ban a nevelőházban 36 árva iíiu nyer elhelyezést, az iskolát pedig 70 tanuló látogatja. Szóval: az intézetek látogatottsága aszerint, a mint az akkori háborús mozgalmak vagy a gyakran kiütött ragályos betegségek nem akadályozták, örvendetesen gyarapodott. A hitélet hova-tovább nagyobb lendületet kapván, a hívek szaporodása égető szükséggé tette a templom nagyobbitását is. Ez csak úgy történhetett meg, hogyha a templom a mostani sanduari- ummal, hová 1712-ben az emeletes iskolát és nevelőházat építették vala, kiegészíttetik. De hogy e terv keresztülvihető legyen, előbb iskolának és nevelőháznak való új helyiségről kellett gondoskodni. Erre legalkalmasabbnak mutatkozott a templom piaczfelőli részén közvetlen szomszédságban levő és a Lugosi család tulajdonát képező telek, a mely a mostani városházával (egykor Tholdalagi ház) volt határos, a hol most a nevelöház piaczi részének bolthelyisége és emeleti lakása áll. Azonban a jelzett telek megvásárlása előtt nagy akadályképpen állott a városi tanács, a mennyiben az a Lugosi családdal már ekkor a telek átvételére nézve a félig-meddig megkötött szerződést kezében tartotta, és egy általában nem volt hajlandó a kath. hitközség czéljáért szándékától elállani, már csak azért sem, nehogy a Jézuiták terjeszkedésének a város legelőnyösebb és legértékesebb részén tért engedjen,1) eddigi erkölcsi befolyásának és ‘) „Donnán vicinam, quae domui antiquae nostrae (a Boér Simon által ajándékozottat érti) adiacet, senatus iám anno 1722. omni onere exemtam esse volut, puam primum ad nostram potestatem devenerit; ast hic labor, hoc opus!
