Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1890
— 10 — és oláhok, sőt a kálvinista iskolából is többen kezdették látogatni.1 Úgy hogy az első nyilvános körmeneten, melyet a missió október 22-ikén I-ső József győzelmes hadjárata fölötti hálából tartott, az iskolás gyermekek is megjelennek. Érdemes a feljegyzésre és a feléledt katholikus hitélet jellemzésére szolgál, hogy e körmenetben minő leplezetlen nagy örömmel vesznek részt az ország (Erdély) több részéből összegyűlt előkelő családok. Névszerinti gr. Petki Dávid nejével Ziclii grófnővel, Torma Jánosné, Jósika Samu, Soóspataki Márton, Toroczkai György, főnemesek, generosus Berzenczei Márton, (qui sua liberalitate Patrem nostrum missionarium in summa rerum omniuminopia ad victum necessariis sublevaverunt Dom. hist, paroch.). A fellendült hitélet tehát már az első alkotások közé veszi fel az iskolát. 1703-ban az első urnapi körmeneten az iskolás gyermekek magyar nyelven szent énekeket zengedeznek. De ezen iskola csak elemi jellegű lehetett. Azonban 1702—1708. közötti években, midőn a kurucz és la- bancz hadak dulásai a Maros vidékén lakó szülők elől az utat Kolozsvár felé elzárják, s igy iskolázás végett gyermekeiket az ottani főiskolába nem szálithatták : többnek sürgető kérésére a marosvásárhelyi missió-ház 1708-ban grammatikai osztályokat állit föl. Minthogy a rend két tagja a lelki pásztorkodás tendőit végezte, a tanítással egy pár ludimagistert (világi tanítót) biztak meg, a kik az ő vezetésük és ellenőrzésük mellett teljesített ékkötelességeiket. A főnemesek közül többen ezzel sem érték be, hanem a Jezuita atyákat arra is rábírták, hogy gyermekeiket élelmezésre és szállásra is házukhoz fogadják. A paroehia domus históriájának feljegyzése szerint az első convictorok berivói Boér Ferencznek József, Szereday Péternek Mihály, Berzenczei Jánosnak István, özv. Szalánczynénak pedig József nevű fiaik voltak, kiket az atyák saját házuknál szállásoltak el, asztaluknál élelmeztek s tanulmányaikban gondoztak. Hogy a „grammatikai iskola“ látogatott volt, abból is követekeztethető, hogy feljegyzéseink városi kereskedő (graecz), iparosok, különösen az akkor itt nagy számban tartózkodó katona-tisztviselők gyermekeirőlemlékeznek. i i Omnis dein scola erigenda misstonarii nostri intendő erat collocata, nec sine fructu: ludum ingregi volentibus aperuit literariuni, in quem coactus est e catholicorum ungarorum, graecorum et volachorum filiis non parvus manipulus, ut tandem etiam e Calvinistarum scolis aliqui ad nostras transierint.
