Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1885

— 10 tatlan, a komolyabb foglalkozástól és a reales munkától irtózván; rakonczátlan, önfejű, kevély, könynyeri sérthető, s ez állapotában haragos, durva, irigy, hazug, kétszínű, álas- kodó, önző, a misét elvenni szerető, a magáét pedig el- pazarló. íme mivé lesz a gyermek a hibás vagy téves házi nevelés következtében! S én Istenem, mit tud csinálni az iskola az igy nevelt gyermekből? Hogyan, mi módon öntheti abba, az igazság megismerése iránti hajlamot, vágyat és erős akaratot, az Isten, az egyház és a társadalom iránt való tekintély-tiszteletet, engedelmességet, a kitartó munkakedvet, a rend és tisztaság szeretetét, az alázatosságot, türelmet, a mások jósága és javai fölött való örömet, a mások szomorásága, bajai és szenvedést iránti, sajnálkozás, részvét és nagylelkűség érzetét, a család, nemzet, haza, az emberiség magassabb érdekei iránt való meleg érdeklődést, szeretetet és áldozatkészséget, a mások javainak tiszteletben tartását s a sajátjának megbecsülését, — az élet, a valódi műveltség mindanynyi sarkalatos erényeit, ha azokra iskolai élete elő‘t nem lett szoktatva, sőt ha azokkal ellenkező indulatok voltak lelkének első nyilatkozatai és tápláló anyagai?! . .. Nincs a kikerülhetlen igazság elől menekvés. Az iskola jótékony befolyása a gyermekre és ifjúra gazdag gyűmölcsözés ében csak akkor és úgy érvényesü’, ha a házi, a családi nevelés jó. Más szóval: az iskola biztos eredménynyel csak a házilag jól szoktatott gyermekeket oktathatja és nevelheti. íliában való minden nevelői ügyesség és rátermettség. A nevel- lietlen gyermek előtt tehetetlenül, megbénultan roskad össze még a legjelesebb és legtapintatosabb nevelési mód is!

De továbbá, koránt se hidjék a szülők, hogy ha jól nevelt és jól szoktatott gyermeket adnak is át az iskolának, hogy azzal minden nevelői kötelességük megszűnik. Sőt ellenkezőleg, éppen akkor áll be az egész nagyságban, s a felelősség egész súlyával éppen akkor nehe-