Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1884
Mindenki előtt ismert dolog, hogy ébrenlétünk állapotában a test valamennyi szerve az érzéki életnek áll szolgálatjára. Ekképp a folytonos munka következtében a szervek elfáradnak, kimerülnek, miért is, hogy elveszített rugalmasságukat visszanyerjék, nyugalomra, felüdülésre van szükségük. E felüdülést az álomban nyerik. S hogy a szervek a folytonos kimerültség következtében végképp meg ne bénuljanak, ébrenlétünket szokásunk- és természetünkhöz képest minden 24 órában álomnak kell követnie, melyben megszakad a gondolkozás logikai nexusa, összemosódnak az öröm és fájdalom képei és kellemes tébolyba merülve, úgy érezzük magunkat, mintha valamely boldogabb világnak volnánk örökösei. Képzel- meink rátérnek az álomban sok lehetséges és nem lehetségesre, mintha csak nem is e világ lenne az ő ha- zájok. Innen van, hogy a mely bölcselő az álomélet elméletéből kiindulva, nem érzi hivatva magát a lélek halhatatlanságának föltevésére, vagy e feltevésben a phan- tasiának az álomban való működése őt nem támogatja, azt a józan bölcselők sorába számitanunk tiltja az ész. Ki tudja, vájjon az ember azonkívül, hogy a kinyilatkoztatás őt megtanította, nem a neki álmában megjelent halott alakjából következtettem a lélek halhatatlanságát s a halál után folytatandó életét? Dél-Guinea szerecsen lakóiról föl van jegyezve, hogy ők álmaikat elhalt barátaik szeilemlátogatásainak tartják. Szerintük a holtak az élőkkel az álomban közlekednek. A görög hitrege szerint is, Athamas királytól második felesége azt kívánta, hogy első neje után maradott gyermekeit, Phrixost és Hellét áldozza föl az isteneknek. A gyermekeknek álmukban megjelent édes anyjok, s intette őket, hogy meneküljenek az aranygyapjas koson, mely tudott repülni, úszni s értelmesebb volt sok embernél. A gyermekek teljesítették meghalt anyjok intését. A VII. évszáz első felében keletkezett s Ázsia keleti s Afrika északi részében nagyhamar elterjedő mohamedánismus is élénk álmoknak és epileptikus káprázatoknak köszöni léteiét. Meglehet, hogy Mohamed is, mint az ó-kor legtöbb vallásujitója, az isteni küldetésre és kinyilatkoztatásra való hivatkozással a mások hiszékenységét akarta kizsákmáuyolni; de a túlfeszített képzelődés a hosszas — 5 —
