Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1884

— 18 —

volna az álomképekben. Éva asszony teremtésekor Ádámra álmot bocsát az Ur. Ez álom azonban természetfölötti, melyben a férfi csodálatos elragadtatással szemléli a nő titokzatos alkotását, és a mint fölébredése után mondott szavaiból is kitetszik, abból érti meg társának rendeltetését és anyai hivatását.

József, a kenyérsütő, a pohárnok, Nabukodonozor, mindannyian álmodnak és álmaik beteljesülnek, csakhogy azokat a jelképeket, melyekben a jövendő eléjök tárul, ki tudja megmagyarázni? Ki tudja, vájjon az álomképet úgy kell-e tekinteni, mint a jövendő valódi nyilvánulá- sát, vagy pedig az ellenkezőjét kell venni? Hanem aífelől kétség nem forog fenn, hogy az álom után az embert úgy elfogja valami megmagyarázhatlan sejtelem; okoskodik, jó- és roszra egyformán alkalmazza álmait.

Volt eset rá, hogy az álomkép, mely két személynél ugyanazon időben keletkezett, az éber állapotban szerezhető tudásnak előlegezése volt. Egy katonatiszt beszéli, hogy egy tőle távollakó papra, mint egykori tanuló társára ő és neje is sokszor édesen emlékeztek vissza. Egy reggel fölébredvén kétségbeesetten beszélik el egymásnak almaikat, hogy t. i. ama pap meghalt. Az nap délben a pap haláláról gyászjelentést kaptak.

Batthyányiról, Erdély egykori nagy püspökéről, beszélik, hogy egy reggel lovas legényét bizonyos összeggel Bécsbe menesztette s nemsokára a lotterián tetemes összeghez jutott.

Száz meg száz ilyszerü eset fordult elő a sorsjátékoknál és máshol is; de megfigyelve, a mennyire megfigyelhetők, azokat a lélektani tüneményeket, melyek között az álomképek keletkeznek, azt kell mondanunk, hogy nemcsak a lotteria-játék szerencsétlen intézmény, hanem szerencsétlen az álomképek után induló nép is, mely verejtékkel szerzett és magától megvont filléreit azokra pazarolja. Szerencsétlen azért, mert a phantasia, a mint fönnebb láttuk, gyakran a való életnek meg nem felelő álomképeket alkot és szinez a legkülönbözőbb módon.

Még nehány szót az alvásban való beszélgetésről és cselekedetről. Tudjuk, hogy képzeleteinket, fogalmainkat és gondolatainkat legtöbbnyire beszédhez kell kötnünk, ha azokat másokkal is megismertetni óhajtjuk. Néha éber álla-