Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1884

volt szükség, hogy hosszabb ideig üljön. Azután félre tettem a vásznat és másnak lefestéséhez fogtam. Ha azután az első arczképet akartam befejezni, úgy az illető személyt magam elé képzeltem, székre leültettem, a hol őt oly tisztán láttam, mintha valóságban ott ült volna ; hozzá tehetem még, hogy tisztább alakban és színben láttam őt. Ezután időnként megtekintém a képzelt alakot és a festéshez fogtam. Félbe is szakítottam munkámat, hogy állását vizsgáljam, ép úgy, mintha az eredeti ült volna előttem. A hányszor a székre pillantottam, láttam az embert.“

Ha már e feltűnő psykhikai momentumokat, melyek e festővel éber állapotban történtek, az álom-életre vonatkoztatjuk, könnyű lesz megértenünk, miért maradnak meg az álomképek néha oly tisztán, világosan, bogy azokat a valóságtól egyelőre megkülönböztetni képesek nem vagyunk.

Az is ismeretes dolog, hogy a képzelet belülről kifelé hatólag képes a testi szervezetet felizgatni, annak működési folyamatát megzavarni a nélkül, hogy valami jelenség kívülről befolyásolná az érzékszerveket s ezek közvetítése utján a phantásiát.

Ki nem érzett valaha, midőn éhes állapotban valamely finom eledelre gondolt, szájában szokatlau nyálfolyást! Ki nem borzadott meg egész valójában, midőn az általa felakasztatni látott ember rángatózásaira visszaemlékezett! Száz meg száz példát idézhetnénk e helyen, melyek a képzeletnek a szervezetre való hatását igazolják. De terünk szükvoltánál fogva beérjük Scheidermachernél az idézett műben található nehány adattal. Benehe említ egy skót nőt, kinek oly élénk képzelő tehetsége volt, hogy midőn mások fájdalmait elbeszélték neki, maga is hasonlókat élt át. Pl. Ha egy kar amputácziójának történetét hallotta beszélni, karjában ugyanazon fájdalmakat érzette, minőket érzett a patiens. Boerhave tanítványa is a gyógyászatnak a legszigorúbb jeleneteit élte át, a mennyiben rajta minden beteges állapot, miket az ékesszóló tanár élethii színekkel ecsetelt, egymásután valóban kiütött. Midőn igy a téli időszakban a lázakat és a gyu- ladásokat, nyáron pedig az idegbetegségeket kiállotta, tanácsosnak vélé felhagyni azon tanulmánnyal, mely őt a sir szélére hozta volna. Burdach szerint valaki igen élénken álmodván, hogy egy testrészén ütést szenvedett,