Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1870
I. Sokrates önvédelméről a törvényszék előtt. *) ( •* Méltónak tartom megemlékezni arról, mikép gon- I dolkozék Sokrates mind védelme, mind halála felől, | midőn a törvényszék elé idéztetett. Erről ugyan mások is írtak; de mindnyájan az ő fenhangu modorát utánozva, honnan kitetszik, hogy Sokrates valóban oly- képen beszélt; azonban annak nem adtak kifejezést, hogy ő a halált magára nézve többre becsűié az életnél : miért is fenhangu modora igy eszélytelennek látszik. Hermogéues, Hipponikos fia, ki neki barátja vala, azt említi róla, hogy fenhangu modora meggyőződéséhez illő volt. Mert ez látván, hogy Sokrates minden egyébről inkább beszél, mint saját ügyéről, mondja, hogy igy szóla hozzá: Ugyan Sokrates, nem kellene-e megfontolnod azt is, mit védelmedre fogsz felhozni? s hogy ő azonnal felele: hát nem látszom-e neked, magamat védenem, midőn életem lefolyásáról elmélkedem ? mert soha semmi igaztalant nem tevék, mit védelmemről való legszebb gondoskodásnak tartok. Majd amaz (Hermogéues) ismét mondá: nem látod-e Athen törvényszékeit, hol a szó-beszéd által felizgatott bírák sokszor a bünteleneket itélék halálra, 'a vétkeseket pedig, mert beszédük szánalmat keltett, vagy mert tetszőleg szóltak, gyakran fölmenték? Istenemre! — mondá Sokrates — már kétszer kezdék védelmemről elmélkedni; de az istenség ellenem szegül. Midőn pedig ez mondaná, hogy csodálatosokat beszél, ő vála- szola: hát csodálatosnak tartod-e, ha már az isten is jobbnak tartja meghalnom; nem tudod-e, mikép eddig egyetlen emberről sem engedőm meg azt, hogy józanabbik élt legyen nálam nál; mert a íny legörvendete- sebb, tudám, hogy egész életemet istenesen és igazságosan éltem át; ugyanannyira, mikép magam is felette csodálkozám, hogy barátaim is ezt tartják felőlem? Most, ha korom előhalad, tudom, hogy szükséges az aggság bajainak bekövetkezniük, hogy látásom, hallásom meggyengüljön, hogy a tanulásra kevésbé leszek alkalmas; ellenben a miket tanultam, azokban feledékenyebb: s már ha észre venném, hogy silányo- dom#és magamnak szemrehányást tennék: vájjon mondhatnám-e, hogy kellemesen élek? Talán az isten — mondá — kegyeimből megengedi, hogy nemcsak korom legalkalmasabb idejében végezzem életemet; de ’) P. Gy.-nak ,Xeuophon bölcsészeti müvei“ czinni sajtó alá rendezett művéből. azt is, hogy minél könnyebben. Mert, ha most elité tetem, világos, hogy szabad lesz azon halálnemet választanom , mely legkönnyebbnek tartatik azok által, kiknek rá gondjuk volt; mely legkevesebb bajt fog okozni barátaimnak, a meghalónak, pedig legfőbb vágyát tölti be. Ugyanis midőn semmi dísztelen, semmi kellemetlen nem marad hátra az élők emlékezetében és oly valaki végeztetik ki, ki egészséges testtel és jóttenni képes lélekkel bir, miért nem kellene azt óhajtania? Helyesen ellenkeznek vala az istenek — mondá — gondolatom megállapodásával, ha azt véléin, hogy mindenkép keresnem kell a megmenekülésre alkalmas körülményeket. Mert, ha ezt megteszem, látni való, hogy előkészültem volna arra, — a helyett, hogy most megváljak az élettől — mikép, vagy betegség által gyö- törtetve, haljak meg, vagy aggságban, melyben minden terhes baj összegyűl és mely oly örömtelén. Ezeket pedig — istenemre — Hermagénes — mondá — nem fogom óhajtani; de ha mindazt, miket helyesen látszám mind istenek, mind emberek előtt cselekedni és a véleményt, melylyel önmagam felől vagyok, fölemlítve terhére leeendenék a bíráknak; úgy inkább választom a halált, semhogy életemért esengve sokkal rosszabb életet nyerjek a halálnál. Hermogénes mondja, hogy ő ezt állítva beszélt volna. Midőn pedig ellenei azzal vádolák, hogy az isteneket, melyeket a város hisz, nem hiszi; más idegen istenségeket hoz be; az ifjakat elrontja — előlépvén mondá: Férfiak! legelőbb is azt bámulom Meleten, honnan tudja azt, a mit mond, hogy ón , a mely isteneket a város hisz, nem hiszem, — minthogy engem mind más jelenvoltak láttak, mind Melet maga is, ha akart, közös ünnepeinken s nyilvános oltárainknál áldozni. Vájjon idegen isteneket hozok-e be, ha mondom, hogy az isten szava látszik nekem kijelenteni azt, mit kelljen tennem? Mert kik a jósmadarak hangja- s az emberek .jósjeleivel élnek, e hangokból vonnak következtetést. Kétli-e valaki a mennydörgéseket, vagy hogy azok nem adnak hangot, vagy hogy azok nem a legnagyobb jóslat? Es Pythia, ama papnő a háromlábú széken, az is nem szóval jelenti-e ki, miket az istentől tud ? Hanem, hogy isten előre tudja a jövőt és annak, kinek akarja, kijelenti valamint én állítom, úgy mindnyájan vallják és hiszik is. Ellenben mások a jósmadarakat, a jóshangokat, a jósjeleket és a jósokat tartják a jövő ki1*
