Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1857
ÉRTEKEZŐ RÉSZ. Az Oraciilumokról. Istennek imádandó bölcsesége s ebből folyó intézkedése a mennyei titkokból idönkint csak annyit jelentett ki, mennyi a jelenlét szűk határai közt rendeltetésünk valósítására szükséges. Az ősi időben választott a nép közül látnokokat, kik magasztos lelkesedéssel hirdették a közelebb távolabb jövőben történendőket; isteni küldetésüknek elég nyilvános bizonyítványait adták, mégis az elismerés s méltánylás helyett az örök igazság vértanúinak számát szaporították. Az idők teljében Isten elküldötte sz. Fiát hogy minden azidöig megjelentett s kihirdetett isteni nyilatkozatokra nyomná rá a mennyei eredet bélyegét, — és a mik még üdvözülésünkre szükségesek s melyeknek csak ö általa juthatánk birtokába, hirdetné ki, tanítana s taníttatna ineg azoknak véges értelemmel lehető felfogására, s ezzel végezné be a jóslatok sorát. Azonban ha a történetek évlapjait vizsgáljuk, minden időben megtaláljuk az említett isteni nyilatkozat oeconomiá án kívül azon gyarló emberi erőlködéseket, miknélfogva a mindent tudó isteni bölcseségnek titkait mintegy erőszakkal ostromolták, felvonni akarván a leplező fályolt. Az emberiséget több gyarlóságoknak hódolva s azoknak magát mintegy átengedve találjuk minden időben. E gyarlóságok közé tartozik azon forró sóvárgás is, mely a titkos jövendők ismerhetése után epesztetle s epeszti, nem hagyván nyugtot a kebelnek, csendesen bevárni a gondviselésbe helyezett bizodalommal a sorsnak változhatatlan kimenetelét. Jobban esik a szenvedélyes kebelnek a csalódás is, mint a nagy kártyásnak a játék utáni veszteség érzete, csakhogy azért a sorsot ostromolhatta legyen. Az emberi szívben rejlő e titkos és hatalmas rugony vezette oda már a régi időben a pogány nemzeteket, hogy isteneiket maguk körébe vonják, a gyarló szenvedélyek s cselekvények részeseivé tegyék; az elrejtett titkok nyilvánításáért ostromolják: vigasztalódást s némi megnyugvást találva a ringató reménybeni csalódás után is ama hiedelemben, hogy annak úgy kellett történni az istenek s a falum változhatatlanságánál fogva. Ez utón jöttek létre mind azon erőlködések, miknél fogva a gyenge emberi ész be akart látni az istenségnek elrejtett titkaiba, s mind azon utakat módokat, melyeket megkisirtett a titkok felfedezése végett a régi időben elzártakká, titkosokká tette, nemcsak a nimbusért, melylyel azoknak gyengeségét támogatni akarta, hanem kiválólag a jövedelemért, mely azokkal kapcsolatban állott. Mily nagy szenvedélylyel űzetett hajdan a titkok kutatása megítélhetjük az aegyptomi papokról, a Mágusokról; a római és görög pogány világból fennmaradt ide vonatkozó adatokból. Romában a legelső néposztálynak a Patríciusoknak kiváltságai közé tartozott a jóslatok üzlete. Oly nagy hirü emberek mint Pythagorás és Piáló — mint Lactantius írja libr. de vera Religione — „amore indagan- dae verilatis ad Aegyptios, et Magos, et Persas usque penelrarunt, suspicabantur enim sapientiam in Religione versari.“ A Mesmer által felújított magnetismus nyomai megtalálhatók a régiségben. Ott vannak a pi 1 honok, pilhoniszszák, sibyllák, incubusok, suecubusok, sylvanusok, faunusok, dusiusok s. a t. Ott a dodonai, delphii, boeotziai, lyciai, libyai, aegypiusi, cábiri s. a t. s. a t. oraculumok. Mind ezek elnémullak, — a velők történt dolgok leözönlöttek az emberiség történelme szinterén azon tömérdek mun*
