Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 1. (2019)
Botár István: A Csíki-medence középkori környezeti viszonyairól
98 Botár I. ugyanis a birtokviszonyok, illetve a művelés és egyéb tényezők megváltozása esetén könnyen cserélődhetnek. Éppen ezért egy-egy ilyen „reliktum” helynév arra is rávilágít, hogy egykor lényegesen több, környezetre utaló helynév lehetett. A későbbi helynevek meglehetősen szemléletes képet festenek a középkor végi állapotokról. Nagy haszonnal alkalmaztam Szabó T. Attila gyűjtését, amiben több falu határára vonatkozó 16-18. századi adatokat találtam. Adatai természetesen nem jellemzik a teljes környezetet, hiszen többnyire birtokösszeírásokat tartalmaz, így csak a nagyobb birtokosok fennmaradt összeírásait tartalmazza. Éppen emiatt az összeírás nagyon esetleges, de a történeti helynevek megerősítik a 20. századi helynévgyűjtések adatait, történeti alkalmazhatóságát, illetve komoly időrendi fogódzókat is ad, egyegy helynévre épített rekonstrukció esetében. A 16-18. század között említett erdőre, fára, irtásra utaló helynevekkel ugyanis akkor már szántókat, kaszálókat neveztek meg, azaz több esetben akkor is már csak helynévi nyoma volt a korábbi, erdővel borított állapotoknak. A szántók, kaszálók egy része ekkor a tölgyerdők mellett, helyén (?!) feküdt, erre utal egy birtokleírás 1586-ból: Egy Nagj Tanorok Maradót Becz Pálról Verebes mellet, égj feleól Mas feleól Horgos pataka mellett Az Cheres ponknal. Különösen fontosak a 17. századi falutörvények, ezekben ugyanis esetenként részletesen ismertetik a védendő erdőket, fajokat illetve közvetlen utalásokat találunk a falu környezetére is. Az erdők a középkor végén a falvakhoz jóval közelebb, illetve közvetlenül közöttük helyezkedtek el, de helyüket a 17-18. században már bevonták a mezőgazdasági művelésbe. Ez az állapot köszön vissza Pesty Frigyes kérdőívére küldött válaszokból, ahol több helyen említik, hogy egykor erdő volt rajta, de most kaszáló, szántó. Ez a folyamat biztosan visszavezethető a középkorig. A szántóterületek expanziója során irtották ki az erdők egy részét, különös tekintettel az újraosztó földközösségből (nyílföldek) kimaradó, szántóművelés alá fogott irtásokra, melyek az erdőn vadnak. Utóbb ezek művelése gyakran abbamaradt. Több falu határából is maradt arra vonatkozó adat a 18. századból, hogy a parlagon hagyott föld kezdett visszaerdősödni. A rekonstrukcióhoz természetesen a jelenkori helynévgyűjtéseket is használhatjuk, hiszen ezek a gyűjtés időpontjától függetlenül a régi környezetről, illetve az azt megváltoztató beavatkozásokról tanúskodnak. A -réz összetételű helynevek a legutóbbi nyelvészeti összefoglalás szerint is nagy valószínűséggel az irtásokkal függenek össze.35 A különböző -vész helynevek és az irtások kapcsolatára egy szárhegyi adat világít rá (1712): éget vész neuü helyben (kaszáló) ők húszon ot esztendőtől fogua bírnak és irtani kezdettek. Szintén szárhegyi adat utal a Csere helynevek csereerdőkkel, tölgyesekkel való egyértelmű összefüggésére is: Pál kouach Csereiben egy rész csereje (1699).36 Az aszó, mint időszakos vízfolyás és az irtások lehetséges összefüggésére egy 1739-es példa: Szék aszó Féiben Egy darab orotás egy kalongya Széna leszen rayta.37 Az -aszalás, -irtás, -orotás, -égés összetételű helynevek esetében nincs szükség különösebb magyarázatra, ezek az erdők visszaszorításának különböző módozataiból létrejött elnevezések. Az újkori falutörvények rendszeresen foglalkoznak a kérdéssel, az erdők irtásának szabályozásával, amiről bőséges helyi forrásunk is van.38 Az alábbi összeállításban nem tüntettem fel a számtalan Piricske helynevet, noha ezek egyértelműen irtásokra utalnak (kopasz-irtott tető).39 Elhelyezkedésük alapján azonban többnyire a lakott területektől távolabb eső hegytetőket jelölik, így a középkori környezet és településtörténet szempontjából nem bírnak túlzott jelentőséggel. 35 Szentgyörgyi 2008, különösen 37-47. 36 Szabó T. 2006, 120. 37 Szabót. 2006,17-18. 38 Imreh 1983, 176-182, 243-268. 39 Benkő 1948; Benkő 1989, 344.
