Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 1. (2019)
Botár István: A Csíki-medence középkori környezeti viszonyairól
A Csíki-medence középkori környezeti viszonyairól 95 (Picea abies) erdő alakult ki, amit a talaj és a víz savasodása követett. Emberi beavatkozás nélkül a tó környékének domináns növénye a bükk lenne. A tó környezetében a jelenkorig ki lehetett mutatni például a tölgy jelenlétét, amely százalékosan azonos, esetenként jelentősebb arányban jelentkezett a különböző fenyőkhöz képest. Az ezredforduló környékén azonban a tölgypollen mennyiségének csökkenése alapján masszív visszaszorulás következett be, majd a 13-14. század között újra folyamatosan nőtt a tölgyállomány a környéken, míg elérte az előző értéket. E szakasz talán megfeleltethető a fent jelzett középkori optimummal. Ezt követően kisebb ingadozásokkal ugyan, de folyamatosan csökken a tölgypollen/tölgyerdők aránya. 1600- tól növekszik a lucfenyő aránya (2006/261), ami viszont talán a kis jégkorszak itteni beköszöntét jelzheti. Egy részletesebb táblázatban (2006/272) a tó környezetében az erdőirtást BP 800, azaz a 12-13. század fordulójára keltezik. Ebből számunkra három fontos következtetés adódik. Egyrészt azt mutatja, hogy az ezredfordulót követően a környéken hirtelen intenzív emberi jelenlét és ezzel együtt a keményfákra irányuló irtás igazolható. A tó közvetlen közelében nincsenek, nem ismerünk ebből a korszakból településeket. A változások aligha lehetnek függetlenek a közelben, mindössze 2,4 km-re álló hatalmas tusnádi vártetei vár körüli eseményektől. A vár területének nem túl nagyszámú eddigi leletei alapján (12—) 13. századi építést feltételeztem, ami nincs teljes összhangban a fenti eredményekkel. Kérdés, hogy netán a C14-es keltezés pontatlan, korai-e kissé (ez utóbbira utalhat, hogy a második méréssorozathoz már csak a poznani labor eredményeit vették figyelembe). Amennyiben azonban a 2006/272- es táblázat tükrözi jobban a valóságot, azaz egy BP 800-tól induló irtást, majd a tó környezetében a savasodás megnövekedését feltételezhetünk, akkor az egyértelműen a vár 13. század eleji építésével, lakottságával, illetve a környezetében tartott állatállománnyal függhet össze. Másrészt immár természettudományos adatok igazolják, hogy a fenyők térhódítása a talaj savtartalmának olyan mértékű megváltozásával jár, ami után az erre érzékenyebb lombhullató fajok (bükk, tölgy) ugyanarra a területre már nehezen, vagy nem tudnak visszatérni. A fenti folymatokat támasztják alá újabb kutatások is a Hargitán található két egykori vulkáni kráter üledékéből, a Lucsból és a Mohosból vett minták, bár az időrend kissé eltérő. A kutatócsoport szerint intenzívebb emberi jelenlétre, beavatkozásra utaló nyomok BP 1200 körűitől regisztrálhatók (8. század közepe), míg a BP 500-tól, azaz a 15. század közepe táján erőteljesen visszaszorul a korábbi erdőtakaró (tölgy, bükk, lucfenyő, nyír) és helyüket az erdei fenyő veszi át.20 A klímatörténeti vizsgálatok fontos forrásbázisai lehetnek a Csíkszeredái dendrokronológiai laboratórium által a műemlékes dendrokronológiai kutatások során begyűjtött 12-19. századi tölgy és fenyő (luc- és jegenyefenyő) évgyűrű adatsorok, kronológiák, amelyek ilyen jellegű feldolgozása még nem történt meg.21 A kronológiák érvényességi területei egész Erdélyt lefedik, a Csíki-medence esetében azonban csak aló. századig nyúlnak vissza. Középtávon azonban szándékunkban áll, hogy kellő támogatás esetén, más műhelyekkel is együttműködve, a dendrokronológiai adatbázis klímatörténeti szempontú feldolgozását is elindítsuk. A továbblépés másik módja a régészeti objektumokból származó földminták pollenanalízise és radiokarbon keltezése lehetne. Ez azonban túlmutat a helyi múzeum anyagi lehetőségein, míg a környzettörténeti, jelenleg is futó kutatások nem használják ezt a forráscsoportot vagy közömbösek az együttműködések iránt. Visszatérve a jelenkori „zord körülményekre”, egyre több adatunk van arra vonatkozóan, hogy ez a mai állapotok alapján visszavetített kép a korábbi századok felé haladva nem hiteles. Ha a középkori lelőhelyeket, leleteket, adatokat nem a jelenkori környezetben kívánjuk értékelni, 20 Tanjäu et al. 2014, 150. Meglepő, hogy a 3-4. század jelentős és régészetileg is jól megfoghatóan megugró, ráadásul intenzív vasművességet folytató népességi expanziónak nincs értékelhető hatása, ugyanakkor a jóval kevésbé dokumentált késő népvándorlás kori településeknek meg van. 21 További információk és letölthető publikációk a dendrolab.ro honlapon.
