Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 1. (2019)
Botár István: A Csíki-medence középkori környezeti viszonyairól
92 Botár I. rekonstrukció esetében szolgál(hat)na magyarázattal. Az alábbiakban arra teszek kísérletet, hogy ezt a kérdést a Csíki-medence középkori településtörténete szempontjából megvizsgáljam.2 A köztudatban a Csíki-medence hideg, elzárt, hátrányos mezőgazdasági potenciállal rendelkező területként él, ahol alapvetően rosszabb feltételei vannak az emberi életnek, mint akár a közvetlenül szomszédos, enyhébb klímájú, jobb termőfölddel rendelkező medencékben. Ezt a jelenkori klimatikus viszonyok elég egyértelműen igazolhatják. A Csíki-medencében a települések 650-750 m tengerszint feletti magasságban találhatók, az évi középhőmérséklet 6° körüli, úgy hogy a januári átlag -8/-6°, a júliusi 16-18° körüli, az évi átlagos csapadékmennyiség 600-700 mm.3 Ugyanakkor tudott dolog, hogy a térségben ismert őskori kultúrák többsége megjelent Csíkban is, sőt egyes korszakokból kifejezetten sok lelőhelyet ismerünk, több esetben, szervezett, népes társadalomra utaló erődítményekkel. Ezt az ellentmondást a Kelet-Erdély vaskorával foglalkozó kutatás az átjárók, legelők és erdők, a nyersanyagforrások létével, illetve a medence hadászatilag védett elhelyezkedésével látta feloldhatónak.4 A népvándorlás korában a 4. századi Marosszentanna-Csernyahov kultúra nagy kiterjedésű lelőhelyei szintén demográfiailag jelentős népesség megtelepedésére utalnak a 3-4. században.5 A korabeli lelőhelyeken rendszeresen gyűjthető salaktömbök, kohómaradványok a vasolvasztás kiemelkedő jelentőségére, a vasművesség folyamatosságára utalnak. A kora népvándorlás kori, szélesen elterjedt vasművességnek már önmagában is komoly környezettörténeti vonzata van, tudniillik a vasolvasztás elengedhetetlen kelléke a faszén, amelyet köztudottan lombhullató kemény fákból (túlnyomórészt tölgy és bükk) készítettek és készítenek ma is. Magyarán a 3-4. században (is), illetve részben ezt megelőzően olyan éghajlati viszonyokkal lehet számolni a Csíki-medencében, amelyek lehetővé tették a tölgy és bükkerdők kialakulását. A feltevést immár konkrét régészeti megfigyelések is alátámasztják. A csíksomlyói Fodor-kerti ásatások során a 4-7. századi objektumokban talált azonosítható famaradványok, faszéntöredékek döntő többsége tölgyfából származik.6 Ugyanitt a lombhullató erdők mellett ember-alakította kultúrtájra is vannak adatok. Az itt részlegesen feltárt gót településen több, tekintélyes méretű (olykor a nyesési szinttől -250 cm-re lemélyülő!) zsákalakú verem, illetve egy sarló egyértelműen jelzik, hogy a 3-4. században a medence területén intenzív gabonaművelés is folyt.7 A vasművességgel kapcsolatos leletek közvetett klímatörténeti feltevései nagyszerűen egybevágnak a környezettörténeti irodalomban leírt „római optimummal.” A K. u. 2-3. századra tehető az a felmelegedés, amely például lehetővé tette, hogy a Brit-szigeteken szőlőt termesszenek és bort készítsenek.8 A kedvezőbb klimatikus viszonyok a keleti germán, gót törzsek demográfiai viszonyaira is hatással lehettek és így közvetve, a katonai potenciál növekedése miatt ez utóbbiak nyugati expanziójában és a birodalom visszahúzódásában is szerepet játszhattak. A régészet oldaláról nézve tehát nincs nyoma annak, hogy területünk klimatikus, vagy környezeti okok miatt nem, vagy kevésbé lett volna alkalmas megtelepedésre. Jelen ismereteink szerint az első évezredben két mélypontja volt a medence lakottságának. A 4. századot utáni időszakba a korábbi kiterjedt gót (Marosszentanna-Csernyahov kultúra) településhálózatot közel másfélszáz évig nem követte újabb betelepülés, majd a korai szláv népesség 7. századi eltűnése (?) után a 11-12. századig csak szórványos leleteink vannak. Az 5-6. század fordulójától adatolható szláv infiltráció kapcsán, meglehetősen kevés hiteles adat alapján, környezeti szempontból csak annyit mondhatunk, hogy a medence közepi 2 Botár 2015. 3 A jelenkori állapotokról részletesen Elekes 2016. 4 Cri$an 1989-1993. 5 Botár 2011. 6 Botár 2017. 7 Botár 2012. 8 RÁcz 2001,53-54.
