Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 34-35. (2014-2015)
Articles
58 GÁLL E. - HŐGYES M. H. hirtelen, átmenet nélküli szűkületek és hirtelen kiszélesedő szakaszok dinamikája, a folyó által átvágott geológiai rétegek keménységének függvényében.2 Domborzatára a széles árterület (Lunca Some$ului) és az erre ráépülő 6-8 terasz jellemző, mely emberi megtelepedésre kiválóan alkalmas terület.3 A Kis-Szamos völgye több domborzati alegységet választ el. Északról a Szamoshátság (Podi§ul Some§ului) üledékes felépítésű déli egységei, a Kolozsvári- és Dési-dombság határolják, (Dealurile Clujului, Dealurile Dejului), melyek enyhén lekerekített formájú, 500-600 m átlagmagasságú dombvonulatait a Kis-Szamos bal oldali mellékfolyóinak (Nádas, Kajántó, Fejérdi-p., Borsa, Lóna, Lozsárdi-p.) északnyugat-délkelet irányú völgyei tagolják.4 Az erdőssztyepp jellegű területen erőteljesen érződnek az antropikus tényezők hatásai (az erdős övezet visszaszorulása, fokozódó talajerózió stb.). Kolozsvártól délre a Feleki-dombság (Dealurile Feleacului) 20 km hosszan elnyúló, kelet-nyugat irányú masszívuma határolja, ez képezi a Kis-Szamos és az Aranyos közötti vízválasztót.5 A Feleki-dombság északi oldalát a Kis-Szamos kisebb mellékfolyóinak mély völgyei tagolják. Keletről a Mezőség északnyugati része, a Magas-Mezőség (Cámpia Some$aná) 500 m átlagmagasságú, üledékes eredetű, helyenként - pl. Szék (Sic) és Dés környékén - nagy mennyiségű felszínre jutó sórétegek által jellemzett, a Kötelendi- és Füzes-patak, valamint ezek mellékvizei által tagolt dombvidéke határolja. A terület tavakban gazdag, melyek többnyire, a Füzes-patak melletti tóláncolat kivételével, szétszórtan helyezkednek el. A folyóvizek környékére jellemző a mocsarasodás jelensége. A környezetre az erdős övezetek ritkasága a jellemző.6 Nyersanyagforrások (5. kép) A Kis-Szamos völgyének legfontosabb nyersanyagforrása a só. A folyó völgyében összesen 20 helyről ismerünk sólelőhelyet, a medence dél-keleti (Kolozsvártól dél-keletre eső), illetve észak-keleti részében, ezért egyáltalán nem tekinthető véletlennek, hogy e területet már a honfoglalás elején integrálták a Kárpát-medencei korai magyar állam kötelékébe (a feltételezett 2 Per^oiu 2010, 56. 3 Per§oiu 2010, 56. 4 Per§oiu 2010, 56. 5 Per§oiu 2010, 55. 6 Imecs et al. 2011, 24-25. 1. kép. A Kis-Szamos medencéje az Erdélyi-medencében és a Kárpát-medencében Bodrogközi központ és Kolozsvár környéke között mintegy 225 kilométer van légvonalban!), illetve Kolozsvár környékén korai politikai-katonai központ jött létre.7 Vékony Gábor szerint a sókereskedelem rendszere már az Avar Kaganátusban kialakult8 és ez fontos kereskedelmi tevékenységnek bizonyult a későbbi korokban is. A só azonban nemcsak kereskedelmi termék volt, hanem a monofunkcionalista faluközösségek is felhasználták. Ez pedig biztosan meghatározta a településhálózat alakulását a kora Árpád-korban is. 7 Az evidencia körébe tartozik a 10. századdal foglalkozó szakemberek számára, hogy kulturális őseink jelentős része elsősorban nagyállattartó volt, tehát jelentős állatállománnyal rendelkezett. Élettani okokból főként a kérődző állatok, leginkább a szarvasmarha és a juh igényli a sót, a kősóra az állati szervezetnek okvetlenül szüksége van. A só lehetővé teszi: nagyobb mennyiségű takarmány megemésztését, csökkenti vagy megszünteti az emésztésben beállott zavart. Só azonban a Kárpát-medencében kivételesen csak az Erdélyi-medencében található, amely az alsó-bádeni geológiai korszakig vezethető vissza, vagyis ezelőtt mintegy 20-22 millió évre. A medence sólelőhelyei elsősorban ennek észak-nyugati és középső részén találhatóak, és ahogyan középkori példák is mutatják, két útvonalon szállították nyugat felé: egy vízi úton a Maroson Szegedig, valamint a szalacsi sóúton Szolnokig. Ugyancsak fontos tény, hogy a sóbányák kezdettől királyi birtokok voltak, illetve az államhatalom központilag irányította. Fentebb említettük a meggyőző Felső-Tisza vidéki fejedelmi központ elméletét. Az észak-nyugat erdélyi, kolozsvári temetők Felső-Tisza vidéki kapcsolatai alapján az sejthető, hogy a 10. század első felében e centrum központi hatalma foglalja el e területek csomópontjait, ez pedig egyértelműen kapcsolatban lehetett a sókitermeléssel, vagyis a medence nyugati területeinek meghódítását - ellentétben az Alfölddel - elsősorban a sószükséglet motiválta és nem a letelepedés. Éppen ezért jelentős telepítésekkel ebben a korszakban a Kis-Szamos völgyében nem számolhatunk. Gáli 2013a, 826-831, 911-915. 8 Vékony 2004, 655-661.
