Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 29/3. (2009)
Gál-Mlakár Viktor: A 13-14. századi kerámia kutatástörténete Északkelet-Magyarországon
168 Gál-Mlakár Viktor fellelhető egész vagy kiegészíthető cserépbográcsok tipológiájáról és kronológiájáról kialakított álláspontját6 7. Majd egy évtizeddel később, korábbi dolgozatának tipológiai csoportosítását alapul véve, a kisalföldi bográcsok pontosabb időrendjének megállapítására is kísérletet tett'. Az 1990-es évek közepén és második felében nyílt lehetősége régészeinknek az épülő М3 autópálya Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szakaszán nagyobb léptékű Árpád-kori településásatások lebonyolítására8. A megyénk déli és keleti részén (Felsőzsolca „Várdomb” Árpád-kori települése9, Hejőkürt „Cifrahát”, Karos „Tobolyka”, Mezőkeresztes „Lucernás”, Mezőkeresztes „Cethalom”10 11) sok esetben sajnos még így is csak részben feltárt 11-13. századi települések kerámiaanyagát doktori disszertációjában Simonyi Erika dolgozza fel. A készülő értekezés egyik előtanulmányában természettudományos vizsgálatok segítségével részletesen elemezte a 11-13. század kerámiaanyagának készítés-technikáját, nyersanyagát, díszítőelemeit11. Mint tanulmányában rámutat, a hagyományos anyagközlések során igen sok információ rejtve maradhat, ha a feldolgozásokhoz nem kapcsolódnak modern elektronmikroszkópos vizsgálatok12. Árpád-kori kerámiaművességünk emlékeinek első, összefoglaló jellegű ismertetése a 20. század harmincas éveiben született meg Höllrigl József tollából. Az Archeológiái Értesítőben közölt két rövidebb tanulmányában a Magyar Nemzeti Múzeumban és több vidéki múzeum raktárában található Árpád-korra keltezett egész edényekkel foglalkozott13. Kronológiai fogódzópontjai olyan éremmel vagy más korhatározó tárgyakkal keltezett lelőhelyek vagy azok rétegei voltak, melyek alapján a tanulmányában összegyűjtött fenékbélyeges és azokhoz formai jegyeiben hasonlóságot mutató, de fenékbélyeg nélküli edényeket az Árpád-korba helyezte. A szerző az edények készítésének három korszakát különíti el, elsősorban szín és díszítés szerint. A fekete, szürkés színű, fésűs bekarcolású darabokat tekinti a legkorábbiaknak (a honfoglalás kora és azt követő időszak), a vörös színűeket az Árpád-kor középső szakaszába helyezi, míg a legfiatalabbnak a sárgás-fehér színű spirálisan bekarcolt vonallal vagy festéssel díszített edényeket tartja14. Utóbbiakban felismerhetjük az igen jellegzetes, a Höllrig által „szennyes sárgás-fehér, mely néha rózsaszín árnyalatú”-ként definiált, a későbbi kutatásokban általánosan fehér kerámiának nevezett csoportot15. A második világháborút követően a budai vár helyreállítási munkálataival párhuzamosan nyílt lehetőség nagyobb léptékű feltárások megszervezésére a királyi központ területén. A Gerevich László vezette régészcsapat tagjai közül Holl Imre nevéhez fűződik a vár ásatása során előkerült jellegzetes Árpád-kori, középkori és külföldi kerámialeletek értékelése során nyert információk feldolgozása. Ugyanekkor Parádi Nándor népvándorlás kori és Árpádkori edényeken, töredékeken végzett készítéstechnikai megfigyelések ismertetését összegezte16. 6 Takács 1986. 7 Takács 1993. 8 Utak a múltba 1997. 9 A lelőhelyre lásd: Simonyi 2001a; Simonyi 2003. 10 A lelőhelyre lásd: Simonyi 2001b. 11 Simonyi 2005. 12 Simonyi 2005, 52. 13 Höllrigl 1930. ill. Höllrigl 1932-33. 14 Höllrigl 1930, 158. 15 Höllrigl 1930, 143. 16 Parádi 1959.
