Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 3-4. (1972)
Istorie
41 POPULAJIA SCAUNULUI MURE$ 219 A jobbágyok száma érezhetően megnőtt. Csak a két összeírás közti rövid egy évtized alatt a növekedés 18%-os, sokkal magasabb a szék átlag népesedésénél, meghaladja a természetes szaporulatot. Ennek magyarázata az eljobbágyosodás folyamatában keresendő. A jobbágyok vagyoni helyzete a beltelkek és az igásállatok terén van csak összhangban az összlakossághoz viszonyított részarányukkal. Viszonylag több júhval és kecskével rendelkeznek és több kukoricát termelnek, de a gabona és szőlő termesztésük, a mellékfoglalkozásokból való jövedelmük stb., lényegesen kevesebb a szabadokénál. Tekintetbe véve függőségi viszonyukat, úrbéri kötelezettségeiket, sorsuk nehezebb volt, mint ahogy azt az összeírások adatai mutatják. A zsellérek, részben, jogilag szabadok voltak, de megélhetésükhöz elegendő föld hiányában, gazdasági függőségben éltek. Az 1722-es összeírás 667 zsellért tüntet fel, számuk azonban nagyobb kellett legyen, mivel itt csak a megadózható vagyonnal rendelkezők kerültek összeírásra. Gazdasági helyzetük a jobbágyokénál lényegesen rosszabb. A rendi tagozódás legalsó fokán a „kóborlók'“-at (vagus-ok), a szolgákat, és másokat találjuk. Szinte semmijük sincs, létfenntartásukat egyik napról a másikra kétkézi munkával biztosítják. Számuk állandóan nő, főleg az állandó lakhellyel nem rendelkező ,,vagus“-oké. Az 1700-as évek első negyedszázadának társadalmi képe Marosszéken összetett, a székelység társadalmi viszonyait tükröző sajátosságokat hordozza magán. A vármegyei nemességhez képest a szék nemeseinek gazdasági ereje gyengébb, a nagybirtokok száma kevesebb, nincsenek több falut felölelő kiterjedt uradalmak. A nemesi birtokok zöme részbirtok, és a szolgáló emberek száma is lényegesen kisebb, mint a vármegyék területén. A földesúr és jobbágy viszony is jellegzetességeket hordoz magán. A nemesi birtokok, mint székely örökségek (siculica haereditas) allodiális jellegűek, amiből kifolyólag a rajta lakó jobbágyok használati joga nem szilárdult meg, a földhöz való viszonyuk lazább. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egyrészt a jobbágyok függősége nem annyira szoros, másrészt pedig nagyobb szabadságot biztosít a földesúrnak, hogy szolgáló emberét földjétől megfossza. A földesúri járadék tekintetében is találunk jellegzetességeket. Nincs szokásban a tized- és a kilencedszedés, és a szolgáltatásokat nem írott urbárium vagy országos törvény szabta meg, hanem írott, vagy szóbeli szerződés. Ezek a szerződések azonban kevés védelmet nyújtanak a jobbágy és zsellér számára. A földesúr, kihasználva azok földtelen voltát, képes a szolgáltatásokat gazdasági kényszerrel növelni. A múltban a köztudatban általánosan elterjedt volt az egészében nemes székely társadalomról alkotott kép. Az utóbbi iőben meg terjed az a szemléltet, amely a székely hűbéri társadalomban is csupán nemeseket és jobbágyokat tételez fel. Ezen történelmi szemléletek cáfolatát nyújtja Marosszék esete is, ahol a szabadparasztok népes rétegét képezik a székely társadalomnak, mellettük pedig ott találjuk a másik népes réteget, a feudális alávetettségben levő parasztságot is, ami az itteni társadalmi viszonyoknak sajátos jelleget ad.
