Kiss Gyula (szerk.): A Magyarországi Református Egyház egyetemes névtára 1941 (Budapest, 1941)
i^Wnilii 'if ipupipiipjup; ipwp — ISO — Menyhértnek volt oroszlánrésze. Az egyetemes konventet is ez a zsinat illesztette be az egyetemes egyház testébe. A gyülekezetek lelkészválasztási jogának nagy szabadságát korlátozta oly módon, hogy a lelkészi állások ezután pályázat és kijelölés útján töltessenek be. Megalkotta az iskolai törvényeket is, melyek azonban nem nyertek szentesítést, mert az iskolai kormányzatot az állam magának tartotta fenn. Ez egyházkerület kebelében alakult, Debrecen városának, egyházának, a tiszántúli magyarságnak és az egyházkerületnek bőkezű támogatásából fejlődött s sokszor a testvériskolák szerencsétlen sorsa miatt korszakokon át egyedül világolt a debreceni kollégium. Sok, később híressé vált, közéleti férfiú került ki ebből a 400 esztendős iskolából. Elég volna itt hazánk jelenlegi kormányzójának a nevét kiemelni, de utána a fényes neveknek még egész sora következik: Maronni, Hatvani, Budai Ézsaiás, aztán Csokonai, Kazinczy, Kölcsey, Arany stb. S ezeken kívül a névteleneknek tízezrei, akik már a tanítványok összetétele után is e „legmagvarabb” iskolának szellemét vivén ki magukkal, éltető kovászai lettek a magyar református közéletnek. A kollégium magasabbrendű oktató feladatát 1914 óta a kezdetben református egyetemmé kifejleszteni óhajtott, de anyagi erő hiányában mégis állami intézménnyé lett univerzitás végzi. Régebbi gimnáziuma és tanítóképezdéje, újabban pedig polgári iskolája azonban ma is kollégiumi tagozat. Az egyházkerület területi nagysága és gyülekezeteinek száma a történelmi események változatosságához igazodik. A XVII. század vége feléig 1050 gyülekezet a következő 17 egyházmegye területén oszlik el: 1. Zempléni, 2. Újvári, 3. Borsodi, 4. Váradi, vagy Bihari, 5. Érmelléki, 6. Makói, 7. Debreceni, 8. Beregi, 9. Szilágyi, 10. Szabolcsi, 11. Szatmári, 12. Máramarosi, 13. Ugocsai, 14. Nagybányai, 15. Zarándi, 16. Túri, 17. Károlyi tractus (districtus,, diocesis, fraternitas, senioratus). — A következő évszázadban a gyülekezetek száma részben a megelőző törökvilág pusztításai, részben Mária Terézia erőszakoskodásai miatt már 739-re apad. Az egyházmegyék száma és neve is változik. Ekkor ez a 13 egyházmegye van: 1. Békési, 2. Beregi, 3. Bihari, 4. Debreceni, 5. Érmelléki, 6. Kunsági, 7. Közép-szolnoki, 8. Máramarosi, 9. Nagybányai, 10. Szabolcsi, 11. Szatmári, 12. Szilágyi, 13. Ugocsai. Egyházkerületünk a trianoni békeparancs következtében igen érzékeny veszteséget szenvedett. Az előző kor 14 egyházmegyéjéből csak 11 maradt meg, s abban 592 anyaegyház helyett 336, 11 társegyház helyett 2, 27 leányegyház helyett 13, 53 fiókegyház helyett 19. Volt 621 lelkészi állása, s maradt belőle 362, addigi 1502 elemi iskolája 1202-re, 10 főgimnáziuma 8-ra, 3 tanítónőképző intézete 1-re, 1501 tanítói állása 1282-re apadt. Híveinek lélekszámú addig volt 1,158.247, s maradt belőle csak 866.497. A Felvidék visszatérésével híveink száma 62.626- tal, gyülekezeteinkké és lelkipásztori állásainké 67-tel, középiskoláinké........-vei, elemi iskoláinké 31-gyel szaporodott. Még örvendetesebb gyarapodást jelentett a Kárpátalja és a Királyhágómellék visszatérése. A Bihari egyházmegye 30 egyházközséggel 45.739 református lelket hozott vissza; az Érmelléki egyházmegye 34 egyházközsége 48.076 lélekkel szaporította egyházkerületünk reformátusságát; a Máramaros-ugocsai egyházmegye 9 egyházközségével visszajött 6.790, a Nagybányai egyházmegye 33 egyházközségével 19.178, a Nagykárolyi egyházmegye 17 egyházközségével 15.052, a Nagyszalontai egyházmegye 1 (Nagyszalonta) egyházközségével 12.409 és a Szatmári egyházmegye 9 egyházközségével 15.114 lélek. — Egyházkerületünk így 133 egyházközséggel és 162.358 református lélekkel gyarapodott. A visszacsatolt területen 4 középfokú iskolánk működik. (Elemi iskoláink számát ezidő szerint még nem ismerjük.) Püspökök: Bogácsi Demeter (1558—1561), Horhi Melius Péter (1561—1572), Károlyi Péter (1573—1576), Gönczi Fabricius György (1576—1595), Bánfihunyadi Mogyoró Benedek (1595—1603), Monai János (1603), Hodászi Pap Lukács (1604— 1613), Milotai Nyilas István (1614—1618), Gönczi A. József (1618—1629), Hargitai Láni Péter (1629), Keresszegi Hermán István (1629— 1641), Szántai Molnár Mihály (1641—1646), Diószegi Vég Mihály (1646—1649), Hodászi S. Miklós (165Ó), Ssathmári Lázár Miklós (1650- 1656), Tornai Pap István (1657—1661), Nógrádi Mátyás (1665—1681), betöltetlen (1681—1686) Körmendi B. Péter (1686—1691), Debreczeni Dormány István (1691—1693), Diószegi Kiss István (1693—1698). Szilágyi Tönkő Márton (1699—1700), Kocsi Csergő János (1700— 1711), Veresegyházi Tamás (1711—1716), Huszti Lovász Sámuei (1716—1721), Rápóti P. Mihály (1721—1726), ? (1726—1728), Zoványi P. György (1728—1758), Vecsei János (1758— 1763), Tatai Csirke Ferenc 1763—1765), Piskárkosi Szilágyi Sámuel (1765—1785), Szatmári Paksi István (1785—1791), Sinai Miklós (1791), Hunyadi Szabó Ferenc (1791—1795), Vecsei Sámuel (1795—1806), Benedek Mihály (1806—1821), Budai Ézsaiás (1822—1841), Szoboszlai Pap István (1841— 1855), Balogh Péter (1855—1870), Révész Bálint (1870—1892), Kiss Áron (1892—1908). Erőss Laios (1908—1911), Baltazár Dezső (1911—1936), Makláry Károly (1936—1938), Révész Imre (1938—). Főgondnokok: Patai Sámuel (1734—1749), Dobozi Mihály (1750—1774), Vay István (1774—1777), Rhédey Ferenc (1778—1800), Péchy Imre (1801— 1839), br. Vay Miklós (1840—1860), gr. Dégcnfeld Imre (1860—1883), Vállyi János (1883— 1896), gr. Déqenfeld József (1896—1927), Horthy István (1927—1929), gr. Dégenfeld Pál (1930—1932), br. Vay László (1933—). Összeállította: D. Dr. Nagy Sándor.
