Kiss Gyula (szerk.): A Magyarországi Református Egyház egyetemes névtára 1941 (Budapest, 1941)
135 — TISZÁN1NNENI EGYHÁZKERÜLET. A) Az egyházkerület rövid története. A tiszáninneni egyházkerület a magyar református egyház legfiatalabb egyházkerülete. Ennek a kerületnek a helyén, illetve területén ugyanis 1735-ig négy önálló esperesség, egyházmegye volt: az abauji, borsodi, ungi és zempléni. Ezeknek az egyházmegyéknek az esperesei superintendensi jogokat is gyakoroltak. Az egyházmegyék egymással testvéri közösségben, confraternitásban éltek, amelybe ágostai evangélikus egyházak is tartoztak. Egyházmegyénként, de közös megállapodással és kötelező erővel zsinatokat tartottak, sőt ebben a tekintetben a tiszántúli egyházkerülettel is élénk összeköttetésben állottak, egymás zsinatjain kölcsönösen resztvettek. A tiszáninneni egyházkerület különben ősfészke a magyar reformációi mozgalomnak. Innen megy Baranya vidékére Siklósi Mihály és Sztáray Mihály. Itt működik a sárospataki főiskola nagy tanítómestere, a szent öreg Kopácsi István, aztán: Batizi András kassai, szikszói, sátoraljaújhelyi és tokaji lelkész, Székely István Liszkán, Szikszón és Göncön, Dévay Biró Mátyás Kassán, itt ringatták Zemplénben a Gálszécsi István bölcsőjét. Itt tűnnek fel a helvétirány harcosai: Kálmáncsehi Sánta Márton sátoraljaújhelyi, Szikszai Hellopaeusz Bálint egri, Paksi Mihály sárospataki és Thury Pál sajószentpéteri lelkészek. Itt történik az első egyetemes állásfoglalás a genfi irány mellett a Béza hitvallást elfogadó tarcali zsinaton 1562-ben. Itt adott bátor hangot a presbiteriánus és puritán eszméknek Tolnai Dali János, akit emiatt az 1646. február 14-iki tokaji zsinat felfüggesztett, az ugyanezen évben tartott szatmárnémetii zsinat pedig elmozdított tokaji lelkészi és esperesi állásától. Az 1646-iki szatmárnémeti zsinat, illetve annak határozata alapján Rákóczy György erdélyi fejedelem szólította fel a confraternitásban élő tiszáninneni egyházmegyéket, hogy a többi egyházkerületekhez hasonlóan superintendenst válasszanak. Az egyházmegyék 1647 elején 10 pontban indokolták meg húzódozásukat a püspökválasztástól és ragaszkodásukat az eddig élvezett különálláshoz. 1648 április 8-án pedig közvetlenül a fejedelemhez intézett feliratban ismertetik egyházi szervezetüket és igazgatásukat annak igazolására, hogy ezek a tiszta evangéliumi hit, a jórend és keresztyén egyházi fegyelem követelményeinek mindenben megfelelnek. Egyúttal az 1648 június 20-án tartott sárospataki zsinaton elrendelték az esperesek közül egy állandó elnök választását (Praesidem aut communem inspectorem ex numero quatuor seniorum eligendum communi suffragío conclusum est). Meghatározták ennek a praesesnek vagy communis inspectornak a jogkörét, valamint az esperesekkel szemben követendő fegyelmi eljárást is. A négy esperesség egyházkerületté szervezésére a végleges indítást az 1734. október 20-án kiadott második Carolina resolutio adta meg, amely a magyarországi reformátusok számára négy superintendens választását engedélyezte. Ez engedély alapján az 1734 november 5-iki bodrogkereszturi konvent utasította az egyházmegyéket, hogy az egyöntetűség kedvéért most már ők is válasszanak superintendenst. A választást 1735 január 6-án, Hernádnémetiben tartott egyházkerületi gyűlésen ejtették meg. Az egyházkerület első- superintendense Szentgyörgyi Sámuel rimaszombati lelkész, borsod-gömör-kishonti esperes lett. Az egyházkerület négy egyházmegyéje 1799- ben 7-re növekedett, még pedig a meglévők megosztása által: abauji, alsóborsodi, alsózempléni, felsőborsodi, gömöri, tornai és ung-felsőzempléni egyházmegyékre. Ezekből lett az ungi és a felsőzempléni 1850-ben történt különválása után a későbbi 8 egyházmegye. Az egyházkerület anyaegyházainak száma a 18-ik század elején 410, az 1780-as években 313 (közülük 8 ecclesia Slavonica-nak van jelölve) a 19-ik század elején 363, 1917-ben 358, 272.219 lélekkel. A cseh megszállás, illetve a trianoni béke az egyházkerületet egyházmegyénként a következőképen csonkította meg: Egyházmegye Elszakítva Maradt Összesen Abaúj 21 51 72 Alsóborsod— 47 47 Alsózemplén 11 51 62 Felsőborsod — 49 49 Felsőzemplén27 1 28 Gömör 35 10 45 Torna 8 8 16 Ung 38 1 39 140(39%) 218(61%) 358(100%) Az Ungból megmaradt Záhony anyaegyház a tiszántúli egyházkerületben lévő felsőszabolcsi egyházmegyéhez csatlakozott. így maradt Trianon után a tiszáninneni egyházkerületben 217 anyaegyház 435 szavazati joggal és az 1930. évi népszámlálás adatai szerint 203.563 lélekszámmal.
