Kiss József (szerk.): A Magyarországi Református Egyház egyetemes névtára 1935 (Budapest, 1935)
Dunamelléki egyházkerület. 13 — Az egyházkerület rövid története. DUNAMELLÉKI EGYHÁZKERÜLET. A) Az egyházkerület rövid története. Talán semmi sem bizonyítja jobban magyar fajtánk intelligenciáját, mint az, hogy a nyugaton • megindult nagy szellemi mozgalom, a reformáció, olyan korán átlépte hazánk határait és a mohácsi vész után, az ismert körülmények által megsegítve, olyan gyors menetben tette meg nemzetünk körében hódító útját. Az is jellemző, hogy a nemzei színmagyar eleme, szinte teljes egészében, csakhamar a svájci reformáció hatása alá került. így történt a Duna mentén is, ahol Egyházkerületünk területén, amely jóformán teljesen török hódoltság alatt volt, a reformáció diadalmas hódítása folytán, már a XVI. század első felében több egyházmegyébe és két egyházkerületbe, a Baranyaiba és az Alsóclunamellékibe tömörültek a reformált gyülekezetek. A két egyházkerületnek kezdetben nem voltak törvényes rendelkezés útján megállapított határai, de amint a név is mutatja, az elsőbben említett, a baranyai gyülekezetekből alakult és a Duna jobbpartján, a XVI. században iskolája folytán nagy jelentőségre emelkedett Tolnáig, balpartján pedig Dunapatajig terjedt. Az alsódunamelléki kerület határa északfelé Pest— Buda—Gyöngyös, kelet felé a Tisza és nyugaton a székesfehérvári irányvonal volt. A baranyai reformáció központja kezdetben Siklós volt, Perényi Péter siklósi várúr udvari papjának, Siklósi Péternek buzgólkodása folytán. De a baranyai egyházkerület alakulása Sztárai Mihály nevéhez fűződik, és magját az a 120 gyülekezet alkotta, amelyeket a nagy zsoltáros reformátor a Dráván túl és innen Szerémi Illés és Szentantali Gergely segítségével alapított. A kerület központja Sztárai tíz évi és az ő Tolnára való távozása után Szegedi Kis Istvánnak négy évi püspöksége idején 1544—1562-ig Laskó volt és azután is a baranyai püspökök, egy kivétellel, amikor nem tudni mi okból a kerületnek egy időben két egymással civakodó püspöke és az egyik decsi lelkész volt, mind a délbaranyai, most elszakított területen levő gyülekezetek lelkészei voltak. A baranyai kerület kezdetben négy traktusból állott: úgymint a drávántúli pozsegai vagy valkói, az alsóbaranyai, vagy veresmarti, a mohácsi és a felsőbaranyai egyházmegyékből. Ez utóbbinak határa átnyúlt a mostani tolnaiba is. Az idők rettenetes viharaiban a drávántúli és azon innen levő gyülekezetek egy része elpusztult. így történt, hogy a négy traktusból kettő, úgymint az alsó- és felsőbaranyai lett és hogy ez a két traktus is a XVIII, század elején, még a Carolina Resolutio rendelkezése előtt, az alsódunamellékivel egyesült. A másik egyházkerület többféle néven említtetik. Leggyakoribb neve az Alsódunamelléki. így jelölték megkülönböztetésül a Duna felső folyásánál elterülő és később a dunántúli kerülettel egyesített felsődunamellékitől. Miután 1563-tól 1632-ig Szegedi Kis Istvánnal együtt egymás után öt ráckevei lelkész volt a kerület püspöke, nevezték'„kevii’-nek is; ezen a néven említi a bodrogkereszturi konventi jegyzőkönyv. De találkozunk a „pataji”, sőt nem tudni mi okból még a „felsőbaranyai” elnevezéssel is. A kerület első püspöke Bakonyi Albert, ceglédi lelkész volt, akit 1563-ban a kétévi fogságból kiszabadult és végleg Ráckeviben letelepedő Szegedi Kis István követett. 1629-ig öt egyházmegye tartozott ehhez a kerülethez, úgymint a régebben ceglédinek nevezett kecskeméti, a ráckeviinek is nevezett solti, a tolnai, a székesfehérvárinak, óbudainak is nevezett vértesaljai (tractus subsylvanensis) és a pesti, melynek neve régebben váci, pestaljai, legutóbb cserháti volt. 1629-ben bocsátotta el, nem valami hízelgő írással a nagyhírű Kanizsai Pálfi János németújvári lelkész, dunántúli püspök, és vette át Simándi Bodó Mihály, ráckevei lelkész, aki a kerület egyik legkiválóbb püspöke volt, a Balatonon innen fekvő 19 ekklézsiát, amelyek a most külsőnek nevezett somogyi traktust alkották. A somogyi atyák először az 1629-ben tartott pataji kerületi ülésen vettek részt, így az alsódunamelléki egyházkerületnek öt traktusa lett. Ezekben a Simándi-kódex 1652-iki adatai szerint 156 gyülekezet volt. A XVIII, század elején ennél is nevezetesebb esemény történt. 1705-ben az utolsó baranyai püspök, a brutális üldözések elől elbujdosott. Kerületét egy ideig a két esperes kormányozta; 1715-ben történt a két kerületnek egyesülése, amely egészen teljessé 1731-ben lett, amidőn a kettő egy püspök kormányzása alá került. Azóta is történtek változások a kerület körében. A bácskai, József császár által eszközölt telepítések folytán alakult magyar és német egyházak, amelyek 1802-ig a kecskeméti traktushoz tartoztak, az alsóbaranyaival kapcsoltattak össze, 1825-ben Izsák és Vadkert a kecskemétiből a Soltiba, majd Bogyiszló, Csanád és Szeremle a tolnaiból a Soltiba, Pécsvárad és Várkony a baranyaiból a tolnaiba ment át; a XVIII, század elején Kunszentmiklóst a kecskemétiből a Soltiba, Szentmártonkátát a pestiből a kecskemétibe helyezték át. De nem is kell mondani, hogy a legnagyobb, fájdalmas változás kerületünket Trianonnal érte,
