Kiss József (szerk.): A Magyarországi Református Egyház egyetemes névtára 1935 (Budapest, 1935)
Tiszáninneni egyházkerület. — Ill — Az egyházkerület rövid története. TISZÁNINNENI EGYHÁZKERÜLET. A) Az egyházkerület rövid története. A tiszáninneni egyházkerület a magyar református egyház legfiatalabb egyházkerülete. Ennek a kerületnek a helyén, illetve területén ugyanis 1735-ig négy önálló esperesség, egyházmegye volt: az abauji, borsodi, ungi és zempléni. Ezeknek az egyházmegyéknek az esperesei superintendensi jogokat is gyakoroltak. Az egyházmegyék egymással testvéri közösségben, confraternitasban éltek, amelybe ágostai evangélikus egyházak is tartoztak. Egyházmegyénként, de közös megállapodással és kötelező erővel zsinatokat tartottak, sőt ebben a tekintetben a tiszántúli egyházkerülettel is élénk összeköttetésben állottak, egymás zsinatjain kölcsönösen résztvettek. A tiszáninneni egyházkerület különben ősfészke a magyar reformációi mozgalomnak. Innen megy Baranya vidékére Siklósi Mihály és Sztáray Mihály. Itt működik a sárospataki főiskola nagy tanítómestere, a szent öreg, Kopácsi István, aztán: Batizi András kassai, szikszói, sátoraljaújhelyi és tokaji lelkész, Székely István Liszkán, Szikszón és Gönczön, Dévay Biró Mátyás Kassán, itt ringatták Zemplénben a Gálszécsi István bölcsőjét. Itt tűnnek fel a helvét irány harcosai: Kálmáncsehi Sánta Márton sátoraljaújhelyi, Szikszai 'Hellopaeusz Bálint egri, Paksi Mihály sárospataki és Thury Pál sajószentpéteri lelkészek. Itt történik az első egyetemes állásfoglalás a genfi irány mellett a Béza hitvallást elfogadó tarczali zsinaton 1562-ben. Itt adott bátor hangot a presbiteriánus és puritán eszméknek Tolnai Dali János, akit emiatt az 1646. február 14-iki tokaji zsinat felfüggesztett, az ugyanezen éven tartott szatmárnémeti zsinat pedig elmozdított tokaji lelkészi és esperesi állásától. Az 1646-iki szatmárnémeti zsinat, illetve annak határozata alapján Rákóczy György erdélyi fejedelem szólította fel a confraternitasban élő tiszáninneni egyházmegyéket, hogy a többi egyházkerületekhez hasonlóan superintendenst válasszanak. Az egyházmegyék 1647. elején 10 pontban indokolták meg húzódásukat a püspökválasztástól és ragaszkodásukat az eddig élvezett különálláshoz. 1648. április 8-án pedig közvetlenül a fejedelemhez intézett feliratban ismertetik egyházi szervezetüket és igazgatásukat annak igazolására, hogy ezek a tiszta evangéliumi hit, a jórend és keresztyén egyházi fegyelem követelményeinek mindenben megfelelnek. Egyúttal az 1648. június 20-án tartott sárospataki zsinaton elrendelték az esperesek közül egy állandó elnök választását (Praesidem aut communem inspectorem ex numero quatuor seniorum eligendum comniuni suffragio conclusum est). Meghatározták ennek a praesesnek vagy communis inspectornak a jogkörét, valamint az esperesekkel szemben követendő fegyelmi eljárást is. A négy esperesség egyházkerületté szervezésére a végleges indítást az 1734. október 20-án kiadott második Carolina resolutio adta meg, amely a magyarországi reformátusok számára négy superintendens választását engedélyezte. Ez engedély alapján az 1734. november 5-iki bodrogkereszturi konvent utasította az egyházmegyéket, hogy az egyöntetűség kedvéért most már ők is válasszanak superintendenst. A választást 1735. január 6-án, Hernádnémetiben tartott egyházkerületi gyűlésen ejtették meg. Az egyházkerület első superintendense Szentgyörgyi Sámuel rimaszombati lelkész, borsod-gömör-kishonti esperes lett. Az egyházkerület négy egyházmegyéje 1799- ben 7-re növeltetett, még pedig a meglevők megosztása által: abauji, alsóborsodi, alsózempléni, felsőborsodi, gömöri, tornai és ung-felsőzempléni egyházmegyékre. Ezekből lett az ungi és a felsőzempléni 1850-ben történt különválása után a későbbi 8 egyházmegye. Az egyházkerület anyaegyházainak száma a 18-ik század elején 410, az 1780-as években 313 (közülük 8 ecclesia Slavonica-nak van jelölve), a 19-ik század elején 363, 1917-ben 358, 272.219 lélekkel. A cseh megszállás, illetve a trianoni béke az egyházkerületet egyházmegyénként a következőképen csonkította meg: rházmegye Elszakítva Maradt Összesen Abauj 21 51 72 Alsóborsod — 47 47 Alsózemplén 11 51 62 Felsőborsod — 49 49 Felsőzemplén 27 1 28 Gömör 35 10 45 Torna 8 8 16 Ung 38 1 39 140(39%) 218(61%) 358(100%) Az Ungból megmaradt Záhony anyaegyház a tiszántúli egyházkerületben lévő felsőszabolcsi egyházmegyéhez csatlakozott. Így ma a tiszáninneni egyházkerületben 217 anyaegyház van 435 szavazati joggal és az 1930. évi népszámlálás adatai szerint 203.563 lélekszámmal. Az egyházkerület fő- és középiskolái: A sárospataki főiskola a Perényi Péter által 1530. körül alapított triviális iskolából fejlődött ki, különösen Perényi Gábor támogatásával, Kopácsi István alatt. A főiskola későbbi pártfogói: Dobó Ferenc, I. Rákóczy György és felesége Lorántffy Zsuzsánna. Régi híres tanárai: Kopácsi István, Szikszai Fabricius Balázs, Thury Pál,
