Kiss József (szerk.): A Magyarországi Református Egyház egyetemes névtára 1935 (Budapest, 1935)

Dunántúli egyházkerület.-— 66 —Az egyházkerület rövid története.

egy adatot említsünk, 1774-ben a barsi egyházmegyében mindössze nyolc egyházközség maradt s magában Bars megyében egyetlenegy sem. A türelmi rendelet után egyre szaporodtak a gyülekezetek. Újra szervezkedik az őrségi egyházmegye is 1808-ban. Egészen a világháborúig kilenc egyházmegye alkotja a kerületet 286 anya, 14 missziói, és 65 leányegyházat foglalván magában, melyekben a lélekszám összesen 251.063 volt. A világháború után következett szomorú időben a megszállás folytán elvesztette a kerület a barsi és komáromi egyházmegyéket teljesen, megcsonkíttatott a drégelypalánki és az őrségi egyházmegye, mindkettő egy-egy anyaegyházat veszítvén. Összesen megszállott területre került 75 anya, 3 missziói, és 21 leányegyház, melyekben a lélekszám mintegy 73.500 lélek volt. A trianoni békekötés óta az egyházkerület hét egyházmegyéből áll. Ezek a belsősomogyi, drégelypalánki, mezőföldi, őrségi, pápai, tatai és veszprémi. Ezekben van összesen 216 anya, 4 missziói és 55 leányegyház. A lelkek összes száma az 1930-i népszámlálás adatai szerint: 181.522.

Az egyházkerületi kormányzás faktora egészen 1734-ig, a világiak bevonásáig, a superintendens vagy püspök volt. Szervei a superintendentiális zsinat és a generális vizitáció. Adataink szerint püspöki egyházlátogatás a 18. sz. folyamán Magyari Kossá Péter és Torkos Jakab id. püspökök idejében voltak. A rendszeres püspöki egyházlátogatás Pap Gábor idejében kezdődik, ki az egyházmegyéknek mintegy felét látogatta meg. Antal Gábor három egyházmegyét, Németh István a horvát-szlavon missziói területet, Antal Géza dr. hat egyházmegyét látogatott meg. A kerületi gyűlések vagy superintendentiális zsinatok kétfélék voltak, ú. m. generális vagy particuláris zsinatok, melyek a legutóbbi időkben a kerületi közgyűlésnek és a kerületi intézőbizottságnak adtak helyet. A kerületi gyűlések jegyzőkönyvei a 17. sz.-ból, a régi dunántúli egyházkerületet illetőek, az esztergomi főegyházmegye könyvtárába kerültek. Ezekről másolatot készített Thury Etele theol. tanár. A másolat a pápai főiskola könyvtárában őriztetik. A jegyzőkönyv 1693-ig terjed. A felsődunamelléki kerület jegyzőkönyvei 1711 óta, eredeti példányban a kerület levéltárában vannak. Ugyancsak itt vannak elhelyezve az egyesült dunántúli kerület jegyzőkönyvei is 1751-től kezdődőleg. A jegyzőkönyveket 1843. óta nyomatják.

Az egyházmegyék kormányzását eredettől kezdve az esperesek vagy seniorok intézték. A kormányzás szervei voltak az egyházlátogatás és a tractuális zsinat. A seniorok segítségére az 1630-i generális zsinat ú. n. presbitereket, mai értelemben tanácsbírákat rendelt, egyházmegyénként négyet. Ahol elerőtlenedett az esperes, ott proseniorokat, h. espereseket alkalmaztak. Ugyancsak így tettek a nagyobb egyházmegyékben az esperesi teendők megosztása céljából. A II. Carolina resolutio után, midőn a kerületben a főgondnoki tisztséget megszervezték, a vármegyei kormányzat szükségessé tette a segédgondnoki (coadjutor curator) intézményt is. Dunántúl először 1750-ben választanak segédgondnokokat és pedig vármegyénként kettőt. Később az egyházi szervezethez alkalmazták a segédgondnokságot s

minden egyházmegyében alkalmaztak annyi segédgondnokot, ahány vármegye területén feküdt az egyházmegye. A segédgondnokság tehát kezdetben nem a kettős elnökség gondolatát fejezte ki, hanem az egyházi, főleg sérelmes egyházi ügyeknek a vármegyén való védelme szempontjából alakult. A 19. sz. elején fejlődik aztán tovább az intézmény, most már az egyházi adminisztráció szempontjából s így éri el mostani formáját, az egyházmegyei gondnokság tisztét.

Az egyházmegyék a kerületnek alárendelt szervei voltak. De az elnyomatás szomorú éveiben épenúgy, mint 1612 előtt (Beythe supeiintendens idejében) nem lévén időnként a kerületnek püspöke s nem tartatván kerületi gyűlések, az esperesek kormányozták, mint legfelsőbb hatóságok, a kerület gyülekezeteit.

Az egyházkerület területén mindjárt a reformáció századában keletkeztek iskolák. Legfontosabb volt ezek közül az azóta állandóan működő pápai főiskola, mely eredetét 1531-től számítja, 1585—1752-ig általában főiskolai rangja van, diákjait legációba és supplikációba küldi, a kikerülő diákok a kisebb iskolákban mint academicus rectorok működnek s a gyülekezetekben prédikátori tisztet viselnek. 1752—1783-ig alsóbbfokú iskolává kényszerülve, Adásztevelen húzódik meg. A türelmi rendelet után visszatérve Pápára, különösen Márton István és Tóth Ferenc püspök buzgólkodása folytán újra visszanyeri főiskolai rangját s 1804-től a debreceni és sárospataki főiskolákkal egyerangúnak ismertetik el. A középiskola mellett theológiai és jogi tanfolyam is áll itt s a tanítóképzőt is befogadja kebelébe. A jogakadémiát 1885-ben, a tanítóképzőt 1890-ben feladni kénytelen s azóta nyolc osztályú gimnázium s négy évfolyamú theológiai akadémia alkotják tagozatait. — Nevezetesebb iskolák voltak időnként mellette a losonci, mely a pápai főiskola száműzetése idején ennek legációit és supplikációit is bírta, továbbá a révkomáromi, mely a 19. sz. elején versenytársa lett a pápainak, azután a nagygyőri, szőnyi, ácsi, tatai, kocsi, szentkirályszabadjai s más középfokú iskolák, melyek a 19. sz. elején elsorvadnak, — a türelmi rendelet után a csurgói, Festetich György gróf alapítása, mely theológia fenntartására is jogot nyert, de ennyire sohasem fejlődött s mely ma nyolc osztályú reálgimnáziummal áll fenn. — Alsóbbfokú iskolák, népiskolák a 17. sz.-tól kezdve állanak a gyülekezetek legnagyobb részében, melyek tanítóikat a pápai főiskolából s a debreceni és sárospataki kollégiumokból nyerték. Ezekben az oktatás sokszor az elemi fokon is túlterjedt s a fent elősorolt középfokú iskolákon kívül számos helyen grammatikai iskolává bővült. Trianon óta nagy nehézségeket okoz a törpeiskolák fenntartása, de sok kicsiny gyülekezet ereje megfeszítésével is fenntartja iskoláját.

Misszió-ügy. Az üldöztetések idején elnéptelenedett s a türelmi rendelet után újra szervezkedni nem tudó. egyházak, mint szórványok, nagy számban vannak a kerület területén. Ezekből lassanként szórványkörzeteket, majd missziói egyházakat szervez a kerület. Hasonló eljárással szervezkedtek a hívek több városban az állandó beszivárgás folytán egyre erősbödő missziói, majd rendes gyülekezetekké. Nagyon fontos volt