Kiss József (szerk.): A Magyarországi Református Egyház egyetemes névtára 1935 (Budapest, 1935)
Tiszántúli egyházkerület. 144 — Tisztviselők. testébe. A gyülekezetek lelkészválasztási jogának nagy szabadságát korlátozta oly módon, hogy a lelkészi állások ezután pályázat és kijelölés útján töltessenek be. Megalkotta az iskolai törvényeket is, melyek azonban nem nyertek szentesítést, mert az iskolai kortnányzatot az állam magának tartotta fenn. Ez egyházkerület kebelében alakult, Debrecen városának, egyházának, a tiszántúli magyarságnak és az egyházkerületnek bőkezű támogatásából fejlődött s sokszor a testvériskolák szerencsétlen sorsa miatt korszakokon át egyedül világolt a debreceni kollégium. Sok, később híressé vált, közéleti férfiú került ki ebből a közel 400 esztendős iskolából. Elég volna itt hazánk jelenlegi kormányzójának a nevét kiemelni, de utána a fényes neveknek még egész sora következik. Maróthi, Hatvani, Budai Ézsaiás, aztán Csokonai, Kölcsey és Arany, stb. S ezeken kívül pedig a névteleneknek tízezrei, akik már a tanítványok összetétele után is e „legmagyarabb” iskolának szellemét vivén ki magukkal, éltető kovászai lettek a magyar református közéletnek. A kollégium magasabbrendü oktató feladatát 1914. óta a kezdetben református egyetemmé kifejlesztetni akart, de anyagi erő hiányában mégis állami intézménnyé lett univerzitás végzi. Régebbi gimnáziuma és tanítóképezdéje azonban ma is kollégiumi tagozat. Az egyházkerület területi nagysága és gyülekezeteinek száma a történelmi események változatosságához igazodik. A XVII. század vége feléig 1050 gyülekezet a következő 17 egyházmegye területén oszlik el: 1. Zempléni, 2. Újvári, 3. Borsodi, 4. Váradi, vagy Bihari, 5. Érmelléki, 6. Makói, 7. Debreceni, 8. Beregi, 9. Szilágyi, 10. Szabolcsi, 11. Szatmári, 12. Máramarusi, 13. Ugocsai, 14. Nagybányai, 15. Zarándi, 16. Túri, 17. Károlyi tractus (districtus, diocoesis, fraternitas, senioratus). — A következő évszázadban a gyülekezetek száma részben a megelőző törökvilág pusztításai, részben Mária Terézia erőszakoskodásai miatt már 739-re apad. Az egyházmegyék száma és neve is változik. Ekkor ez a 13 egyházmegyéje van: 1. Békési, 2. Beregi, 3. Bihari, 4. Debreceni, 5. Érmelléki, 6. Kunsági, 7. Közép-szolnoki, 8. Máramarosi, 9. Nagybányai, 10. Szabolcsi, 11. Szatmári, 12. Szilágyi, 13. Ugocsai. Hogy az egyházkerület a trianoni békeszerződéssel mily érzékeny veszteséget szenvedett, az alábbi adatok mutatják, melyeket Futó András munkálatai alapján közlünk: Az előbbi 14 egyházmegye helyett ma csak 11 van, s benne 592 anyaegyház helyett 336, 11 társegyház helyett 2, 27 leányegyház helyett 13, 53 fiókegyház helyett 19. — Az 1,156.247 lélekszám 866.497-re apadt. — Az előző 621 lelkészi állás helyett ma csak 362 van meg, s az 1502 elemi iskolából 1202, 10 főgimnáziumából 8, 3 tanitónőképző intézetéből 1, 1501 tanítói állásából 1282. I. Püspökök: Hevesi Mihály (1551), Tordai Demeter (1554). Károlyi Boldi Sebestyén (1556—1559), Bogátsi Demeter (1559), Méiiusz Juhász íjéter (1562—1572), Károli Péter (1573—1576), Gönczi Fábricius György (1577—1595), Báníihunyadi Mogyoró Benedek (1595—1599), Monai János (1600—1603), Hodászi Lukács (1604—1613), Milotai Nyilas István (1614—1618), Gönczy József (1618—1628), Margitai Péter (1628—1629), Keresszegi 'Herman István (1629—1642), Szántai M. Mihály (1642—1646), Diószegi V. Mihály (1646—1649), Hodászi S. Miklós (1650), Szatmári Lázár Miklós (1650—1656), Thornai P. István (1657—1664), Nógrádi Mátyás (1665— 1681), Vacat (1681—1686), Körmendi Péter (1686—1691), Debreceni Dormány István (1692), Diószegi István (1693—1698), Szilágyi Tönkő Márton (1699—1700), Kocsi Csergő János (1700—1711), Veresegyházi Tamás (1711—— 1716), Huszti Lovász Sámuel (1716—1721), Rápolti Mihály (1721—1726), Zoványi P. György (1728—1757), Vecsei János (1758—1763), Tatai Ferenc (1763—1765), Szilágyi Sámuel (1765— 1785), Szatmári Paksi István (1785—1791), Sinai Miklós (1791), Hunyadi Ferenc (1791 1795), Vecsei Sámuel (1795—1806), Benedek Mihály (1806—1821), Budai Ézsaiás (1822— 1841), Szoboszlai Pap István (1841—1855), Balogh Péter (1855—1870), Révész Bálint (1870—1892), Kiss Áron (1892—1908), Érőss Lajos (1908—1911), Baltazár Dezső (1911-től). II. Fögondnokok: Patai Sámuel (1734—1749), Dobozi Mihály (1750—1774), Vay István (1774—1777), Rhédey Ferenc (1778—1800), Péchy Imre (1801-—1839), br. Vay Miklós (1840—1860), gr. Dégenfeld Imre (1860—1883), Vállyi János (1883—1896), gr. Dégenfeld József (1896—1927), Horthy István (1927—1929), gr. Dégenfeld Pál (1930—1932), br. Vay László (1933-tól). Irta: Nagy Sándor dr. c((n a ftp ^) Az e£yházkerület tisztviselői. Püspök: DaHtnár 'Dezső dr.. Debrecen, Kálvin- Fögondnok: Vay László br., főispán, Debrecen, tér 17. (1911. VIII. 15.) (1933. V. 18.) Tanácsbírák. LelkéSziek: Baja Mihály, lp., Debrecen, Kossuth-u. 75. Csikesz Sándor dr., egyet, tr., Debrecen, Kollégium. Erdős Károly dr., egyet, tr., Debrecen, Kálvintér 9. Oörömbey Péter, lp., Nagykálió. Világiak: Boér Elek dr., közig, bíró, Budapest, I., Királyhágó-u. 5/a. Hegymegi Kiss Pál dr., v. orszgy. képv., Debrecen, Poroszlay-u. 46. juhász Nagy Sándor dr., ny. államtitkár, Debrecen, Kossuth-u. 56.
