Hegedűs János (szerk.): A Magyarországi Református Egyház egyetemes névtára az 1912. évre (Budapest, 1912)
III. A szerkesztő előszava. Az „Egyetemes Névtár2 második évfolyamát bocsátom a nagytiszteletü Urak használatára, 'z alkalommal is erősen hangsúlyozom, hogy ami e miiben van, az a magyarországi református egyházközségek lelkészeinek a munkája. Az adatok hivatalosak, mert hiszen azokat hivatalos pecsét alatt a lelkészek küldték az egyetemes konvcntnek, mint legfőbb közigazgatási hatóságnak. Az ez évi adatok az egyetemes konvent 232/1911. sz. határozatával kiküldött bizottság f által megállapított kérdő-ivek alapján szereztettek be. Sajnos azonban, hogy ez adatok nem mindenütt felelnek meg a feltett kérdéseknek, nincsenek teljes összhangban a törvénynyel és az egyetemes konvent vonatkozó határozataival; ami kitűnik a feltett kérdésnek az adott felelettel való összehasonlításából. Nem menti ezt az, hogy egyesek a saját viszonyaik szerint magyarázzák a törvényt, az egyházközségi választók, adózok, egyházközségi közgyűlési képviselőkre nézve, stb , ami miatt nagy ellenmondások vannak. Pl. van olyan egyházközség, hol több a választott képviselők száma, mint a választók összes száma és van olyan, hol a választók száma több, mint az összes adózók száma. Az egyházközségek háztarlására, adózására vonatkozó adatok pedig annyira eltérők, a számvitel és háztartási elvekkel annyira ellentétesek, hogy azokat sem egyenként, sem összességükben nem lehetett közölni, amely körülményt a hivatkozott határozattal kiküldött bizottság 1912. évi február hó 2-án tartott ülése 1. számú határozata alapján e helyen kell bejelentenem. Ugyanezen szempont alá esnek az egyházközségek és iskolák könyvtárán vonatkozó adatok is. A közlésekre nézve azt jegyzem meg, hogy általában véve mindent úgy közöltem, ahogy az rendelkezésemre bocsáttatott. A helyneveket azonban a belügyminiszter által megállapított formában és Írásmód szerint közöltem, de felemliíettem a lelkész urak által használt nevezetet is. A lelkész urak által szórványodul közölt oly lakott helyeket, amelyek valamely önálló egyházi szervezettel biró helységeknek avagy valamely anyaegyházközséghez csatolt szórványnak az 1886 : XXII. t.-c. 19. §-ánál fogva integráns elválaszthatlan tartozékát képezik: szórványokul én nem tüntettem fel, mert ezekre nézve az egyházi I. t-c. 105. §. nyíltan kimondja, hogy ahová tartozik az egész, oda tartozik annak a része is. Ezen általános szabály alól eltértem akkor, amikor valamely községnek önálló határokkal biró része egy hozzá közelebb eső egyházközséghez lett beosztva: ez esetben az ilyen részt kitüntettem s utána zárjelben megneveztem azon községet, amelyhez közigazgatásilag tartozik. Az oly elnevezéseket, melyeket egyházi törvényeink nem ismernek, mint pl. előkönyörgő, preoránstanitó, kántor, kiskurátor, beszolgáló lelkész stb. lehetőleg elhagytam. A személyneveket úgy Írtam le, ahogy azokat a kérdő-ivek feltüntették, ahol azonban tudtam, hogy a név nem helyesen van loirva, ott azt jobb tudomásom szerint nyomattam. Ugyanekként jártam el a czimek, tudományos fokok stb. kitüntetésénél is. Az egyetemes egyháznál, az egyházkerületek és egyházmegyéknél közölt személyneveknél, ahol foglalkozás és lakhely adva volt, közöltem ; ahol nem volt, igyekeztem kinyomozni, ahol azonban ezt nem lehetett megtenni, a személyneveket egyszerűen úgy közöltem, amint Írva voltak. Az egyes bizottságoknál, ahol a nevek betűrendben közölve nincsenek, ott választásuk időrendjében vannak felsorolva. A késő megjelenésnek az az oka, hogy az adatok nem érkeztek be kellő időre, sőt 119 egyházközségről — sürgetés dacára — sem kapott az egyetemes konvent adatot. Ezen
