Tóth Sámuel (szerk.): A Magyarországi Ev. Ref. Egyház egyetemes névtára az 1886. évre (Budapest, 1887)
I. D UNAMELLÉKI EGYHÁZKERÜLET. Az alsó dunamelléki és baranyai egyházkerületekből alakult dunamelléki kerületben, legelőször Budán kezdett terjedni a reformált vallás. Első hirdetői és terjesztői, 1530 előtt bevándorolt tanárok és könyvkereskedők voltak. Amazok közül Grynaeus Simon és Vitus Vinschemius nevei ismeretesek; emezek közül fenmaradt György nevű könyvárus neve, a ki a reformátorok müveinek árulásáért Budán megégettetett. 1533. julius havában Dévai Bíró Mátyás kiszabadulván bécsi fogságából, szintén Budán kezdte hirdetni az evangéliumot. Turkovics Miklós kereskedő, ki 1534. tavaszán budai biróvá lett, különösen buzgó pártfogója volt az egyre erősbödő budai gyülekezetnek, melyről Melanchton már 1541-ben mint folyvást gyarapodó, 1550-ben pedig mint igen népes egyházról emlékezik meg leveleiben. Ez időben már Vácz, Gyöngyös, Jász-Berény, Szolnok, Czegléd, Kecskemét, Szeged, másfelől a Dunamentén Ráczkevi, Duna-Pataj, Tolna is bevette a reformácziót. Az ezen helyeken alakúit gyülekezetek észak és kelet felől mintegy a kerület természetes határait jelölték, dél és nyugat felől pedig a szervezkedésnek és igazgatásnak alkalmas központjaiul szolgáltak. Ilyenül választotta Sztárai Mihály" Baranyában Laskót, honnan az általa 1544-től fogva megtérített 120 egyházat kormányozta s önálló kerületté alakította. Siklós vidékén már elébb is hirdettetett az evangyéliom Siklósi Mihály által, ki Perényi Péternek volt Siklóson udvari papja. Ez azonban csak 1528-ban történhetett mivel addig maga Perényi sem csatlakozott a reformáczióhoz; 1529. után pedig, midőn Kajdacson a koronával elfogatott s 1532. után, a mikor meg a mohácsi mezőn Szolimán fogságába jutott, nem nagy védelmet nyújthatott a megtisztított vallás terjedésének. Egészen újból kellett azért kezdeni Sztárainak a munkához, melyben a Dráván túl Szentantali Gergely volt nagy segítségére, Baranyában pedig Szerémi Illés. 1551-ben azután Debreczenből hívott lelkipásztorokkal látta el 4 egyházmegyére osztott kerületét. A mostani 8 egyházmegyét magában foglaló dunamelléki egyházkerület 1629-ig csak 5 egyházmegyéből állott, t. i. a kecskeméti (régen: czeglédi), solti (régen : ráczkevi), tolnai, vértesaljai (régen: székesfejérvári vagy ó-budai) és pesti (régen: váczi, pesteleji, erdőhátszegi vagy cserháti) e. megyékből. 1629-ben 18 somogyi egyház papja folyamodott Simándi Mihály püspökhöz, hogy gyülekezeteik a túl a dunai kerületből a dunamellékibe kebeleztessenek. Kérelmük az akkori túl a dunai püspök Kanizsai Pált! János beleegyezésével teljesítetvén, a kerület megyéinek száma — a mai külső Somogyival ötről hatra szaporodott, melyekben 1652-ben Patai Sámuel püspök összesen 161 egyházat írt össze. A Sztárai Mihály által alapított baranyai püspökség kezdettől fogva külön kerületet képezett, úgy hogy midőn Sztárai Laskóról Tolnára távozott, maga helyett Szegedi Kis Istvánt nemcsak a laskói papságba, hanem a baranyai püspöki hivatalba is beiktatta, — a ki Laskóról négy év múlva Kálmáncseliibe költözvén, mint püspök ott is többeket szentelt fel s bocsátott ki papi hivatalra. Dunamelléken ez időben Bakonyi Albert viselvén a püspöki hivatalt, Sztárai ebben a kerületben, mint tolnai pap, nem volt püspök ; ellenben Szegedi Kis István 1563-ban ráczkevi papságra hivatván, Bakonyi halála után itt folytatta püspökségét. Az ő távozá-1
