Tóth Sámuel (szerk.): A Magyarországi Ev. Ref. Egyház egyetemes névtára az 1886. évre (Budapest, 1887)
11 S S I Ó - Ü G Y. A LEGKÖZELEBBI OKSZAGOS ZSINAT IDE.)É1G. Hazánkból, főleg a Királyhágóntuli részből gyakori kivándorlások történtek Romániába. Az ott letelepült római katliolikus és evangélikus vallásu feleink csakhamar egyházi községeket is szerveztek, de a református magyarok húzamos ideig teljesen elhagyatottan éltek egyházi- s vallási tekintetben. Az 1815-ben önként oda kivándorlóit Sükei Imre erdélyi lelkész törekedett segíteni az elhagyatottságon. Azonban a buzgó s nemes törekvésű Sükeinek csakhamar meg kellett győződni a felől, hogy ott szétszórtan élő hitfeleink sokkal szegényebbek, semhogy őt kellő anyagi áldozatokkal támogathatnák egyházalapitási törekvéseiben: tehát vándorbotot vett kezébe s mondhatni az egész protestáns Európát bejárta, segélyadományok gyűjtése végett, az államkormánytól engedélyt e kéregetésre az erdélyi egyházi főtanács ajánlása következtében nyervén. Sükei egész 1847-ig működött Romániában, megalapította a bukaresti magyar ref. egyházat, a moldva oláhországi missió első zsengéjét. Ugyancsak az ő hatása s működése folytán leánygyülekezetek alakúltak: Krajován, Fitesten és Ploesten-, de azok — fájdalom — az ő halála után felbomlottak. Sükei halála után a forradalmi viharos napok következvén, mintegy interregnum állott be a bukaresti magyar ref. egyházra; ezen interregnum alatt egy ideig a lelkészi teendőket az ottani ágost. ev. egyház lelkésze végezte, mígnem 1849 elején az erdélyi egyházi főtanács és püspök tudta s beleegyezése nélkül Péterfi Albert hivatalától megfosztott egykori n.-enyedi tanár tolakodott be a bukaresti egyházba s végezte ott rövid ideig a szükséges teendőket. 1850-ben a bukaresti egyház kérésére Dimény József felvinczi lelkész küldetett ki az erdélyi püspök és egyházi főtanács által; ő a bukaresti egyház állapotáról hivatalos jelentésében a következő adatokat említi fel: Bukarestben a ref. lelkek száma legfölebb 800-ra tehető, ebből templombért fizető családfő 50—60. Az ecclcsia tőkéje azon 32,300 ezüst húszasból áll, melyeket Sükei gyűjtött. Az egyház bevétele a tőke kamatából, templombérből, persely pénzből, a stóla egy harmadrészéből (a többi a lelkészt illetvén) tesz összesen 3600 húszast és ebből 1915 huszas a lelkész fizetése. Az isteni tisztelet egészen az erdélyi egyházak mintájára van berendezve, kivéve azt, hogy egy oltárforma feszület előtt gyertyák égnek. Bukaresten kivtil vannak még ref. magyarok: Ploesten körülbelől 70; Fitesten 30—40; Krajován 50—60 ; Kimpelungon 30—40 lélek. Dimény az általa elkövetett tulhajtások és az ottani államhatalommal való összeütközések miatt, állását nem sokára tarthatatlanná tette Bukarestben ; 1854-ben már karhatalommal kisértetett ki Erdélybe, szabadságát ugyan visszanyerte, de hivatalát többé nem. Utána Koos Ferencz foglalta el 1855. ápril 1-én a lelkészi hivatalt; benne igen sokat nyert a moldva oláhországi missió, mert ő készítette elő mintegy az utat a későbben mindinkább nagyobb és nagyobb tért foglaló érdekeltségnek, buzgó közreműködésnek, mely fa magyarországi 5 ref. egyházkerület kebelében kifejlődve, jótékonyságával felkarolta az úgy egyházi mint nemzetiségi tekintetben fontos missió-Ugyet, Az 1858. évben megindult „Protestáns egyházi s iskolai lap“ miként egyházunk és tanügyünk egész mezejére jótékony hatással volt, uj életet és érdeklődést teremtett: épen úgy a missió-Ugynek egyetemes felkarolására is hatalmasan és messzekihatólag közreműködött. Koos Ferencz bukaresti lelkésznek 1858, jan. 18-ról kelt levele, melyben az ottani állapotokról és helyzeti körülményekről tudósít, nemkülönben Biró Mózes andrásfalvai lelkésznek márcz. 12. tudósítása nagyban felköltötték az érdeklődést.*) *) Biró Mózes tudósítása szerint: „A helvéthitü magyarok a mult század vége felé kezdettek Ráráncs nevű bukovinai helységben összegyülekezni. Legelső egyházi szolgájuk — de minden felsőobségi meghívás és heegyezés nélkül — volt Ajtai Sámuel egykori debreczeni theologus diák. 1777. év óta azonban több-több magyar református családok kezdettek Andrásfalvára gyülekezni, melyekkel együtt eljött Ajtai Sámuel is; és ott folytatta hivatalát, hogy meddig, nem bizonyos. Az egyházi önálló gyülekezet megalakulásáról az andrásfalvai egyház legrégibb jegyzőkönyvében ez foglaltatik : Minekutánna Bukovinában Andrásfalva, Hadikfalva s Istensegits 3 helységekben, a ref. családok száma 52-re szaporodott, két követeik által 1797-ben az erdélyi tisztelt süperintendens úrtól magoknak papot kértek, melyre a bukovinai cs. kir. kerületi hivataltól máj. 1. napján 1798-ban 2168 sz. alatt törvényes engedelmet is nyertek ; de csak 1801-ben ment be ezen hivatal elvállalására t. Miskolczi István uram Kézdi-Vásárhelyről. Az akkor megajánlott papi fizetés csak 150 írtra ment, annak nevelésére Naláczy József zarándmegyei főispán egy 400 írtból álló alapítványt tett. Andrásfalván templomot kezdtek építeni 1825 ben egy hozzá épített toronyforma haranglábbal; ezen épületek azonban csak fedél alá kerültek, de különben el- és felkészitetlen maradtak. Miskolczi I. 1827-ben Erdélybe visszatérvén, a lelkészi állomás megüresedett és a gyülekezet közmegegyezéssel papválasztási s meghivási jogát az illető bécsi cs. kir. helv. consistoriumnak áiengedte, melynek következtében ezen egyházi főtanács 1829. okt. 26-án 263. sz. rendel itében kellő ajánlás után, Bíró Mózest hivta meg M.-Vásárhelyről, a ki 1832-ben az erdélyi püspök által a deési zsinaton fel is szenteltetett. Az andrásfalvai egyház a kormányzást illetőleg a bécsi cs. kir. helv. hitv. consistoriumnak és superintencTensnek van alárendelve; mely egyházi főtanács rendeléseit a lembergi ágost. hitv. süperintendens és az a galicziai napkeleti tractus seniora által adja ki s hajtatja végre. A süperintendens rendesen 3—5, a senior 2—3 esztendőnként tartja vizsgálatait. A helvéthitü magyaroknak száma: Andrásfalván 541; Hadikfalván 37; Istensegitsben 15; Fogadjistenben 11; Tomnatik uj havasi telepen 66, összesen 670 lélek. Az iskola 1835. óta folytonosan áll, a 3 osztályban az 1857/8. tanévben volt 109 növendék.
