Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-09-15 / 16-17. szám

Buenos Aires, 1953. szeptember 15. MAGYAROK ÚTJA k partizánvezér új sikere A világsajtó nem főz sok kommentárt Tito marsainak, a vörös délszláv birodalom zsar­nokának most megjelent köny­véhez. L; a. kötet nyugatnak készült, a saját életpályáját mondja cl benne Tito. A társ­szerző a belgrádi kommunista íclliiyataios , szerkesztője Vladi­mir Dcdjer. A felvételek, me­lyek a' mii készültét mutatják ugyanazt bizonyítják amit a könyv, a nagybajéi, fiatal kom­munista hírlapíró legfeljebb sti­­lárisan szerző. Az adatok, az el­beszélés száraz, szinte durva egymásutánja, a konokság és lé­­kkuclküliség, mind a Titoé. A délszláv vörös diktátor ak­kor írta ezt a könyvet mikor már Londonba készült. Vagy legalábbis agyában megfogam­­zott már a királynölátogatás gon­dolata. Kétségtelenül tetszeni a­­kait tehát nyugatnak. A belgrá­di miniszterelnökség propagan­dahivatala össze is kereste a leg­jobb Tito portrékat, a lcgembe­­ríbbnek, legmüvészíbbnek tar­tott Tito-felvételekct. Nem azo­kat a napóleoni félisten képe­ket, amiket a szerb vagy bos­­nyák parasztnak mutatnak. Szó­val ez a könyv a nyugati demok­rata kultúr-közvélemény meghó­dítására készült. De már itt elöljáróban el­mondhatjuk Tito első irodalmi alkotása éppen ezért százszor megdöbbentőbb. A világ hallgat. A könyv száz cs százezer példányokban ment szét. De felelős politikus, író, tisztességes, józan nyugati kultúrszellem eddig alig mert hozzászólni. „Államrezon”, „an­­tibolsevista érdek”, —mondják. Mi megmondjuk az igazat, akik így beszélnek mind tisztában vannak vele, leséijtóbb, sivárabb és félelmetesebb önbeismerések­kel államfőnél még sosem talál­koztunk. Erről a könyvről csak a legmélyebb lenézés hangján lehetne tanulmányt írni, hát in­kább hallgatnak, vagy másról beszélnek. A Tito önéletrajz legfőbb le­leplezéseiről emigráns oldalon írtak már. Megírták, bog}' 1., Tito apja egy részeges zagorjei paraszt, 2.,őt pánszláv-cseh szo­cializmus nevelte a horvát füg­getlenség ellenségévé, 3-,soha se vett részt Lcninék forradalmában annak ellenére, hogy akkor ha­difogoly volt, 4.,pályáját akár­csak Rákosi, Rokosovszky sok­­más nem orosz származású bol­sevista helytartó) elsősorban az orosz feleségének köszönhette, a 'tizenhatesztendős orosz lánynak, akit mint hadifogoly Szibériá­ban elvett, 5., mindig durván magyarellenes volt, a pánszláv cseh marxizmus nevelte magyar­­gyűlöletre, 6., a katolikus egy­házat a századvégi szocialista i­­parossegédek félmőyelt materi­alizmusával nézi, Istenről, és gondviselésről nem tud, 7., a vörös forradalom irodalmát is csak negyven éves kora körül is­merte meg, mikor a Kommitern tanácskozások idején Moszkvá­ban a Lux szálló fényűző szo­báiban bezárkózott, mert elszé­­gyelte magát, hogy elvtársai mi mindent tudnak, 8.,eszmények, elvek sosem érdekelték mint a történelem igazi nagy forradal­márait. Moszkvával soha ilyen kérdésekben nem vitázott, 9., eszmei és erkölcsi kérdésekben csak egy zsinórmértéket ismer: önmagát. Tehát a történelem egyik legönzőbb embere. Az egy két hü beszámoló e­­zeket a kérdéseket érintette már. Egy északamerikai meg egy au­sztráliai magyar újság méltóan visszautasították azt, amit ő, a délvidéki magyarság hóhérja az 1903-as horvátországi zavargá­sokkal kapcsolatban a magyar elnyomásról írt. Kimutatták, hogy éppen a Tábornagy úr e perfíd fejezetéből derül ki leg­jobban, milyen jelképes volt Horvátországban a magyar ,,lí­ra lom'. Csak a vasútnál hasz­nálták a magyar nyelvet, a nép azt se tűrte, sárbataposta a ma­gyarság felségjelvényét a ma­gyar zászlót, ha a vasutasok ki merték tűzni. Járásbíróság, pos­ta, megye, az összes államhiva­talok horvátul beszéltek, nem tűrték a magyar szót. Próbálna meg Tito úr alatt egy magyar község így viselkedni az állam­mal szemben! A főtanulságot azonban alig merik érinteni. Pedig a világsaj­tónak ordítva kellene most hir­detni: Tito e könyvében kom­munistábbnak tartja magát a vö­rös Moszkvánál! Tito azt írja a sorok közt, Sztálin megalkuvó volt már, ravasz taktikus kispol­gár. Sztálin meg akarta kötni az ü kezét a polgári politikusok el­intézésében. Sztálin gyáva hát­­megetti megoldást ajánlott a polgári politikusok ügyében bá­tor kiállás helyett. Az egész Sztálinnal való ösz­­szeveszés, a könyv szerint Mi­­hájlovics tábornok likvidálása körül kezdődik. Titonak már A TÁTRAI?AN ÉRZI MAGÁT! Télen-nyáron szívesen lát- • ja vendégül a cordobai o hegyvidék egyik legszebb • pontján a o KÖSZEGKATAT - PENZIÓ • Kényelem, nyugodt pihenés Magyar konyha remek ételei Kirándulási lehetőségek Rendkívül olcsó ára,k Magyaroknak kedvezmény! Részletes információt levélben küld: Sra. Kőszegfalvi, Villa Glardino, Est. Thea, Sierras de -Córdoba kezében volt a szerb nemzeti mozgalom hőse a háború folya­mán, már körülvette főhadiszál­lását, már kivégezhette volna. Nem tette, Moszkva egy rádió­adása miatt. Ugyanez történt az első Sztá­linnál tett háborúutáni vizitjén. Tito ott lecsirkefogózta az ösz­­szcs szerb nemzeti és polgári politikusokat, gyáva hazaárulók­nak nevezte. — Hát önnek Walter elvtárs (ez volt az akkori moszkvai fe­dőneve) mindenki csirkefogó? — szólt rá Sztálin haragosan. —- Igenis, mind csirkefogók. Sztálin hiába kérlelte a király embereivel való látszat-kiegye­zésre Tito ma is büszke, hogy nem engedett, Tito ma is büsz­kén hirdeti meg nyugatnak, hogy Drazsa Mihaj lovicsot Pé­ter király hős bizalmi emberét, aki vele egyidőben küzdött a balkáni hegyek közt Szerbia sza­badságáért, tulajdonképp Sztá­lin szándéka ellenére végeztette ki. Tito büszke ma arra, hogy ő Sztálinnál határozottabb, és kö­nyörtelenebb kommunista. A könyv Sztálin halála után került könyvpiacra. Ez is kell hogy nyugatot gondolkozóba ejt­se. Tito halottba rugdos. Vi­szont az élő Malenkovról sehol egy sértő szó. A kapu nemcsak a bolsevizmus felé marad nyit­va, de Sztálin utódai felé is. Mert mi a vád Sztálin szemé­lyén kívül Moszkva ellen? Az hogy túlságosan centralisták és bürokraták voltak? Hogy a ko­­minform emberei közül egyesek bársonyszékből védetten nézték a világot? Halk dadogó kis ki­fogások ezek. Öt perc alatt, egy két reformmal kioperálhatok. Egy Malenkov nyilatkozat és minden mehet a régiben, jöhet megint az ölelkezés. Csak tessék elismerni Tito kis helyi istensé­gét és kész! Ha valahol a Duna mellett, vagy a Balkán hegyek között megindulna a háború, akkor ez a könyv inkább azt bizonyítja, Tito csak kommunista oldalon állhatna. Melegen ajánljuk ezt a könyvet Attlee volt angol mi­niszterelnök úrnak, aki legutóbb Belgrádba érkezve a pályaudva­ron lelkesen jelentette ki: ő a szocializmus eredményeit jött tanulmányozni Tito országába! A kikent-kinyalt diktátor, aki nyalkaságban, fodrozott ezüst­­hajával, tábornagyi karácsony­­fadíszeivel messze túltesz Gö­­ringen, talán Napóleonnak kép­zeli magát, könyvében pontosan megmondja mi az ő szocializ­musa: a legszélsőbb partizán­­bolsevizmus. Mi van ezen ta­nulmányozni való? A nyugati diplomaták tárgyalhatnak Tito­­val, — diplomatának az ördög­gel is tárgyalni kell — de ha ezután az önéletrajz után egy krajcárnyi hitele maradt Tito- Broz Josipnak Nyugat előtt, ak­kor vág}' hűdöttek, vagy öngyil­kosok vagyunk mi nyugatiak. V. Gy. ABC levél Truman levéltári kuta­tásáról, a fiun Dávidról s egy bolsi diplomatáról, aki most Mossadegh helyett lett öngyilkos A Azt 'suttogják, hogy a minap éjszaka a washingtoni elnöki rezidencián megszólaltak a szirénák. Mint né­hány tapintatlan újság pletykázta: az összes vészjelző ké­szülékek s riasztólámpák azt jelezték: betörő jár a Fehér Házban, mégpedig a legkényesebb, legjobban őrzött osz­tályt dézsmjálja, az elnöki titkos levéltárat. Rendőrség, altiszti kar, civilruhás testőrök mind összefutottak. Levél­tári tisztek kíséretében felhúzott revolverekkel hatoltak be a levéltárba. Betörő helyett Truman ex-elnököt talál­ták ott egy kivilágított asztalnál, nagy okirat-búvárkodás­ba merülve. Mit keresett ott pápaszemes kedvencünk, kit egy idő óta annyira nélkülözünk? Reméljük, nem az em­lékiratain dolgozik! Vannak emberek, akik nem tudnak soha belenyugodni abba, hogy nem csináltak történelmet, legfeljebb a történelem csinálta őket egy rossz órájában Mégis feltűnő most ez a különös éjszakai levéltári kuta­tás. Vajh milyen adatokra van még szüksége Trumannak, aki az egyik televíziónál — mint hirdetési főnök — már megtalálta igazi hivatását. B Lavrentiev, teheráni szovjet nagykövet állítólag ön­­gyilkosságot követett el egy moszkvai szanatórium­ban, mert nem mert Molotov előtt jelentést tenni. Ebben a híradásban az egész perzsa államválság lényege és értel­me benne van. Mossadegh, a matuzsálem-korú napkeleti varázsló az elmúlt négy év alatt ellentmondó mutatványok egész sorozatával szédítette a világot. Lázadásra szította a perzsa nacionalizmust, a lázadó csőcselékkel elrabolta a perzsiai angol olajvállalatokat, aztán a sah híveivel lever­te a lázadó Tudeh-het, majd az amerikaiakat megzsarolva a sah ellen fordult. Először csak a vagyonát koboztatta el, később már a külvilággal való érintkezését is megtiltotta neki. Betetőzésül megint a kommunista Tudeh-hez és a — Szovjethez fordult, hogy a harmincnégy éves, álmatag u­­ralkodót végleg elűzze hazájából. Ezzel vége is lett a va­rázslatnak. Most, hogy Mossadegh tán még mindig abban a pizsamában, amiben egy barátja villájában, a fogas mö­gött elfogták, börtönében elmélkedik a sors forgandósága felett, egyszerre kiderül, hogy a nagy liazafiság, a „nemze­ti heroizmus” igazi mozgató erője ki volt. Lavrentiev, a teheráni orosz nagykövet sohasem fogadta Mossadéghet, ! az öreg méregkeverő, aki az ókori alkimisták módjára a salakból és sárból akart aranyat keverni, a nyilvánosság előtt minden szovjet összeköttetést megtagadott. A nagy­számú tisztviselői karával és szabályszerű fegyveres test­őrséggel védett teheráni szovjet nagykövet csak akkor je­lent meg egyszerre a színen, amikor a sahhot elűzték. Ue akkor egész nyíltan átvette a kormányzatot. Igaz, rövid volt a pünkösdi királyság. Lavrentiev nem ad referátumot, inkább a halált választotta, — öngyilkos lett az öreg per­zsa diktátor helyett. Mert Molotov és Malenkov nem olyan kegyesek, mint Perzsia karcsú, átszellemült arcú, fiatal u­­ralkodója, aki ma is Mossadegh életéért és szabadságáért könyörög tábornokainak, akik most végre megelégelték Kelet legfurcsább, legkúfárabb, az Ezeregy éjszaka gono­szai közé illő méregkeverőjének munkáját. Clíogy a maroknyi finn nép példája még ragyogóbb le­gyen, el kell mondanunk, mi történt a legkisebb finn egyházközségben, az ország két százalékát se jelentő, finn ortodox görögkeleti egyházban. A finn ortodoxok azelőtt a moszkvai pátriárkához tartoztak. Most a demokrácia ér­telmében minden hívőnek szavaznia kellett, hova akarnak tartozni ezentúl. S a finn görögkeletiek, az orosz vallási ortodoxia neveltjei, odafent, a szovjet medve torkában, a teljesen leszerelt, kifosztott, orosz helyőrséggel körülvett országban kimondták, ők nem a moszkvai, hanem a kons­tantinápolyi görögkeleti pátriárkához kivárnak ezentúl tartozni. Nem hisszük, hogy van a vasfüggöny mögött még egy nép, melynek fiai, a legkisebb dologban is így ujjat mernének húzni az orosszal. A finn Dávid megint kiröpített egy kövecskét az orosz Góliátra. Szepesi Sándor Tito önéletrajzához alig mer hozzászólni a világ

Next

/
Oldalképek
Tartalom