Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-09-15 / 16-17. szám
2 Buenos Aires, 1953. szeptember 15. MAGYAROK ÚTJA Taft szenátor halálára Taft Róbert szenátor, az amerikai köztársasgi párt elnöke, a magyarok nagy barátja elhunyta alkalmából Eckhardt Tibor búesúíítatót írt, melyet kivonatosan közlünk. A demokrácia a legjobb, de“ egyben a legnehezebb kormányforma. Nap-nap mellett síkra kell érte szállni és becsülettel élhet csak tovább. Taft szenátor demokrata volt a szó legnemesebb értelmében, mert áldozatos pályafutása során mindenkor megütötte a tisztesség és becsület legmagasabb mértékét. Sohasem választotta a dolgok könnyebbik végét, nem tért ki a nehézségek útjából, a mellébeszélés, a hamis látszatok keltése nem volt az ö kenyere. Megvetette a népbolond ítást, az olcsó, bár olykor hatásos jelszavakat, nem futott a közvélemény után és önként vállalt népszerűtlen feladatokat, ha hazája érdeke azt úgy kívánta. Családja fennkölt hagyományait követve szilárd jellemével, tisztességével megnyerte a legnehezebb Csatáit és kiérdemelte barát és ellenfél tiszteletét. {Az utóbbi években valóban benne tisztelhettük az emberi tisztesség zászlóhordozóját ebben a pusztuló világban, melyet két végzetes nyavalya kezdett ki: Keleten az erőszak, Nyugaton a képmutatás.) Ebben a veszélyes világban Taft szenátor mindent elkövetett, amit becsülettel meg lehetett tenni, hogy népét megóvja a háború borzalmaitól. Á (még befejezetlen) második világháború során, mely második felvonása csupán a! XX-ik Század Háborújának, hiába mutatott rá azokra a csapdádra, melyeket ellenségeink a tartós béke elgáncsolása céljából állítottak fel. Az idő az ő előrelátását igazolta. Rá kellett jönnünk, hogy mennyivel könnyebb megnyerni a háborút, mint megnyerni a békét. (Néhány éven belül a világtörténelem legnagyobb katonai győzelme a Nyugat | politikai vereségévé változott át.) Nyilvánvalóvá lett, hogy az akadályokat nem lehet megkerülni, hogy békét, az emberiség legfőbb javát nem lehet vásárolni. Amerika milliárdnyi dollárokra rúgó adományai kárba vesztek, miként arra Taft szenátor előre figyelmeztetett, de a békéhez egy tapodtat sem jutottunk közelebb. Békét nem lehet nyerni, békét nem lehet vásárolni (legkevésbbé más népek szabadsága árán.) A békét ki kell érdemelni s ezt A Magyarok Útja postacíme októbertől kezdve megváltozik. A leveleket ezentúl, minden szerkesztőségi és leiadóhivatali ügyben az alábbi címre kérjük: Cabilla Correo 16 OLIVOS F. C„ N. G. B M. Buenos Aires a jutalmat a szabad világnak sú-^> lyos áldozatokkal még ezután I kell megszereznie. Utolsó bátor harcában, mely felemésztette életerejét, Taft szenátor megpróbálta a tartós béke alapját lerakni egy tisztességes világrend formájában. Tisztában volt vele, hogy a Szovjet birodalom mai kiterjedésében túl nagy és túl veszélyes még a hatalmas Egyesült Államokra is és hogy Oroszországot vissza kell szorítani jogos határai mögé, mielőtt tartós békét lehetne teremteni. Ezért követelte Taft szenátor nyilvánosan a Yaltai Egyezmény hatálytalanítását, mert a világ végzetes felbontása érdekszférákra ezen az alapon történt, miután világrészeken és nemzetek élő testén keresztül áthághatatlan válaszfalakat vontak, miként Koreában a 38-ik parallel mentén is történt. Bárminő megpróbáltatásoknak menjünk elébe, a jobb jövő Taft szenátor utolsó intelmének a megfogadásától Mi magyarok teljesen magunkévá tesszük az elhunyt szenátor felfogását s legjobb hitem szerint, a többi Vasfüggöny mögül menekült szabadságszerető férfiakkal együtt mélyen gyászoljuk Taft szenátor elhunytat, ki államférfi volt és amerikai úr és történelmünk legsötétebb óráján baráti kezet nyújtott felénk. Az új reménység, mivel ő ajándékozott meg minket, elviselhetővé teszi életünket, mely már-már elvesztette volt minden értelmét. Mélyen megrendülve a halálától, tegyük le a hála koszorúját Taft Róbert szenátor sírjára. PRODUCCION DE CARNE Y RACIONALIZACION ALIMENTICIA Las sequías de los últimos años ocasionaron graves daños a la producción agropecuaria. Mientras las buenas cosechas del anterior período pudieron satisfacer ampliamente las necesidades del mercado interno, al tiempo que permitían un amplio margen exportable, no pasa lo mismo con las haciendas, sobre todo con las vacunas, cuyo proceso de reposición y crecimiento se cumple más laboriosamente en relación con las exigencias de una plaza como la nuestra. No resulta extraño que la entrada du vacunos para el abastecimiento de la población, tal como acaban de establecerlo la Sociedad Rural Argentina y las Confederaciones Rurales Argentinas, haya disminuido hasta el punto de convertirse en un hecho que reclama arbitrios de fondo. Afirma la primera de las entidades que “hasta que nuevas generaciones no substituyan a las afectadas no se normalizará la situación, aunque el número devientres aumente, tal éomo lo indica el último censo, que refleja más novillos que novillitos, índice de una generación diezmada y de una previsible continuidad de la escasez”. En este caso se prevé, con el sacrificio de hembras con destino al abastecimiento, sobre todo interno, que empeore aún más la situación actual.. Las Confederaciones Rurales Argentinas, por su parte, y luego de presentar la realidad en forma semejante, señalan que los vientres vacunos de existencia presumible en la actualidad no alcanzan a cubrir las necesidades del consumo interno ni a satisfacer las del comercio exterior. Se imponen, pues, medidas que limiten la provisión de carne a las exigencias reales de una buena alimentación, terminando con las formas irracionales que todavía prevalecen en nuestros hogares, donde se ha hecho de aquélla el plato invariable. Así podrán alcanzarse los objetivos del Segundo Plan Quinquenal, que se traducen en vastas haciendas, un consumo interno regular y enormes márgenes exportables en beneficio de nuestro proceso de perfeccionamiento y grandeza en otros órdenes de la producción. MOTORCEA MOTORES ELECTRICOS Compañía de Construcciones Electromecánicas Soc. de Resp. Ltda. — Capital $ 500.000 Luis María Campos 70-84 Buenos Aires ( Folytatás az előző oldalról ) met rendőrséget, miért álltak végig a szovjet-zónába vezető határokon? Mit lendített volna ezen a maréknyi kis kommunista csoporton, ha nyolc-tízezer ügynököt még átküldőitek volna? Nyolc-tízezer szavazattal több... mit számít az tízmilliók mellett? ,,Az amerikai ökölvívó óriás kiütötte a német ringből a bolsevizmust” — ez a legírígyebb megállapítása az angol sajtónak, amely természetesen a németség részvételéről tudni sem akar ebben az esetben. Pedig a vasárnapi roppant antibolsevista győzelemnek éppen Anglia felé lesz a legnagyobb és a komolyabb hatása. Churchill már a berlini lázadás hírére lefeküdt és lefújta az általa kezdeményezett bermudai konferenciát. Kiváncsiak vagyunk, mit fog most csinálni, hogy szíve vágyának is eleget tegyen és Attlee, Bevan nyomását is kivédhesse. Az angol külpolitika zsákutcája még jobban elmélyül ezzel. A Bermudákon a „német kérdést” akarták mégegyszer megtárgyalni a győztesek. Ha lesz egyáltalán valami Bermudán, úgylátszik, már nem csak jelképesen lesz ott Németország, hiszen Eisenhower és Dulles üzenetei ptáris tárt karokat mutatnak a mai Németország vezetői felé. A vasárnapi német választáson Anglia külpolitikai jelentősége az európai rendezésben, de az egész bolsevizmussal szemben való világküzdelemben ismét csökkent. Nálánál csak a szociáldemokrácia szenvedett nagyobb vereséget. Még nagyobb hatása lesz azonban a németség fegyelmezett antibolsevista kiállásának Oroszország felé. Hetek óta alig kapunk hírt arról, mi forr a Kremlbe, csak legendák bukkannak fel arról itt is, ott is, hogy Beria él, hogy Beria lázadó hadak élén <», masíroz a georgiai hegyekben... Más híradások arról számolnak be, hogy Malenkov hófehér tábornoki egyenruhába öltözött. A Kreml nagy döntéseiről rendszerint csak hetek múlva tud meg valamit a világ. Kétségtelen azonban, — ezt egy finn volt; kommunista vezér is megerősítette a napokban, -— hogy Malenkov tekintélye és hatalma mit sem nőtt, a Szovjetunió belsejében az ő nevével még nem indult meg semmiféle istenítési propaganda. A katonai és polgári klikk között a feszültség tehát, — ez így látatlanba is kiszámítható — tovább fokozódik. Nagyon kellett volna Malenkov csupa-taktikára épített politikájának egy szép szociáldemokrata győzelem Németországban. A Kremlben minden emberi számítás szerint a zárt ajtók közt újra még erősebben föllángol a harc a Nyugat-Németországból érkező hírekre. Az Európa megrohanását eddig hiába sürgető katonák szemébe fogják mondani Malenkovnak: elkéstünk! Talán Molotov és Visinszki is előállnak a malenkovi vezetés ellen eddig véka alatt tartott vádakkal, hogy mióta Malenkov ül a vörös trónon: minden omlikbomlik. Ezt már nem lehet mind Beriára kenni. Bűnbakot fognak keresni az elhibázott választási taktikára és minden bűnbak újabb bűnbakot szül. A minap olvastuk csak egyik itteni emigráns újság hasábjain, hogy a kelet-német munkáslázadásnak egyenes következménye lesz Nyugat fölbátorítása. Az olasz válság és a francia sztrájkmozgalmak kétségbevonták ezt a megállapítást. A vasárnapi választások óta mégiscsak igazat kell adnunk ennek az okfejtésnek. Európa igazán csak most fog felbátorodni. <*, Az európai külügyminiszterek Dulles példájából rájönnek arra, hogy így is lehet politikát csinálni. Akik tegnap Foster Dulles bukását jósolták, akik szemére vetették, hogy bajt kevert Triesztben és Koreában is, azok fogják legjobban verni a mellüket. Ha a nyugati világ most szilárdabban és egyöntetűbben lesz antibolsevista, abban minden propagandahadjáratnál és parlamenti érvelésnél sokkal nagyobb része lesz a vasárnap lezajlott nyugat-német választásnak. Egy magyar hírlapíró nemrégiben nyilatkozatot kért a mainzi egyetemen most művészeti anatómiát tanító, világhírű kórbonctani tudóstól, Orsós József professzortól, a magyarság jövőjét illetően. „Mást nem mondhatok, — hárította el a Katyn-i vizsgálatoknál is résztvett híres magyar orvostanár — csak annyit, hogy vigyázzunk, le ne maradjunk. A németség már a világ érdeklődés központjába került, Németország már mindenfelé tisztázza magát háborús szereplése után. Az emigráns magyar politika pedig másodrendű kérdésekkel foglalkozik, a helyett, hogy annyi megpróbáltatás, vád és üldözés után egyenjogúságot, megbecsülést követelne a magyar névnek.” Mi magyar emigránsok csak irigykedve nézhetjük azt, milyen mérföldlépésekkel foglal helyet megint a nyugati népcsaládban a németség. A magyarság nem felelős, se Auswitzért se Dachauért. Sohasem harcoltunk fegyverrel a nyugati hatalmak ellen. Háborús felelősségünk legfeljebb a bolsevista Oroszországgal szemben lehet. A németség páratlan gyors politikai felemelkedése után nekünk százszor több jogunk van, hogy a magyarságot is bevegyék végre, minden vonalon egyenrangú testvérként az antibolsevista népek családjába.
