Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-08-16 / 15. szám
6 Buenos Aires, 1953. augusztus 15 MAGYAROK ÚTJA SASA ELEMER: ...Az AVH-ás egyedül érkezik Pestre Amig osztrák területen haladt'' a vonat, Kovács főhadnagy németül szidta és gunnyolta Tekej Dénest. Amikor magyar területre értek és magyarok voltak az utitársai, Kovács is magyarul folytatta lelki kínzásait. Ez anynyira visszataszító volt, hogy az utasok undorral fordultak ki, vagy szivárogtak ki különböző ürügyekkel a kocsiból. — Csak tudják meg ezek a hitvány fasiszta reakciósok, hogy milyen következményekkel jár az, ha valaki újat húz a proletárdiktatúrával. Mi kommunisták, ha kell, tudunk kegyetlenek és könyörtelenek is lenni. Kovács Pál mind álmosabb lett és egyre jobban beleunt az egyoldalii beszélgetésbe, mint valami szórakozásba, amelyhez nincsen partner. Végül felállt, nyújtózkodott és ásított egy nagyot, majd cinikusan mondta: — Tulajdonképpen örülnöm kell, hogy maguktól itt hagytak minket ezek az osztályidegenek, fin udvarias ember vagyok és most talán nem is tudnám őket kiküldeni. Mert fáradt vagyok és álmos rettenetesen. Nagyon kimerítettél engem ezzel az ügygyei. Ncgyednapja foglalkozom veled. Erre nem lehet azt állítani, hogy csekélység. Kotorázott a zsebeiben s végül előhúzott egyikből egy hoszszú, vastag zsinórt. — Örülök, hogy találtam a zsebemben ezt a spárgát. A karjaidat nézve nem nagyon kell félnem, hogy majd meg fogsz szökni tőlem. Attól sem, hogy álmodban megfojtassz. Pedig, ugy-e ha volna hozzá lehetőséged, most belefojtanál akár egy kanál vizbe is. összekötözte vele előbb a fogoly lábait, azután a kezeit. — Mondom, nem félelemből vagy óvatosságból csinálom, csupán kellemetlenkedni akarok vele neked. Gondoskodni akarok róla, hogy ne felejts el egyhamar engem, ha véletlenül életben maradsz. Bár nagyon gyanús nekem, hogy ilyen hamar felrendeltek téged Budapestre, ezt nem győzöm neked hangsúlyozni. Magam is azért vállaltam magamra a kíséretedet, mert előléptetést remélek érted. Megvizsgálta a fülke párnás ülőhelyét és támláját. Nagyon meg volt vele elégedve. — Nincs kifogásom ellene, hogy te a szemben levő ülőhelyre lefeküdj. Lásd be, hogy vannak kellemes cselekedeteim is. Majd kinyitotta az ajtót és kiszólt: — Kalauz elvtárs! A jegykezelő ott volt a közelben s Így rögtön a fülke előtt termett. — Parancsoljon, főhadnagy bajtárs. — Legyen szives, kalauz elvtárs, zárja be a kulccsal az ajtót és ne engedje, hogy bárki bejöjjön ide. Maga se zavarjon engem, csak a Kelenföldi pályudvarnál költsön fel. A kalauz kívülről a kulccsal bezárta az ajtót, Kovács Pál pedig hátrahajtotta fejét és elaludt. Erőt az ember különféleképen gyűjt magába. Van, aki erőt adó ételeket és italokat fogyaszt soknak az injekció használ, egyeseknek a pihenés is elég. Atheost, anyja, a földisten töltötte meg mindig uj erővel. Kovács Pál í\z alvással gyűjtött magába uj erőt. Nyugodtan tudott aludni, nem bántotta a lelkiismerete s az uj erő is csak azért kellett neki, hogy lelkiismeretlen munkáját folytassa. A kalauz is álmos volt, de neki még nem volt szabad pihenni és aludni, mert a j szolgálata nem engedte. Minded állomásnál uj utasok szánhattak fel. Kovács Pál főhadnagy is adott neki megbízást, ez azonban még elhanyagolható volt s ezért minden állomás után leült a kocsi végében levő kalauzülésre és szunyókált a következő állomásig. Egyszer az egyik utas megkísérelte, hogy bemenjen a fülkébe, melyben Kovács aludt. Látta, hogy nem nyílik és szólt a kalauznak, hogy nyissa ki. A jegykezelő azonban suttogva figyelmeztette : — Nem lehet. Egy ávóstiszt van benne egy fogollyal. Az utas riadtan menekült más vággonba. A kalauz megértőén nézett utána. Teke Dénes Bécsnél még lekókadó fővel és nyomorék karokkal szállt be a vonatba. Nem is hitte, hogy egyhamar magához tér ebből az állapotából. Minden gúny azonban új erőt öntött a karjaiba, minden sértés uj erőt adó táplálék volt, mely vérré vált ereiben, minden fulánk felért akár egy injekcióval is. A vonatkerék minden uj kattogásánál s minden méternél, mely Budapesthez közelebb vitte, uj erőt érzett izmaiban. — A bosszú adja a legtöbb erőt. ' Gondolta vallásosságra nem éppen utaló lélekkel, mikor látta, hogy megkinzója milyen nyugodtan alszik mellette. Már tudta is akkor, hogy mit fog cselekedni. Székesfehérvárhoz közeledett a vonat, amikor Teke Dénes úgy érezte, hogy ereje teljesen viszszatért, öklei és izmai újra cselekvőképesek lettek, feje már nem kóválygott többé, agya hidegen, számitóan működött. Két karját felemelte és megállapította, hogy itt is minden rendben van. A legprecízebb mérnök, a sebész, a hóhér nem vizsgálja át jobban szerszámait, mint Teke tette az övéivel. Most két kezét a fogaihoz emelte és lerágta velük a spárgát. Lábairól is egy-kettőre le-< fejtette a köteléket és hidegen, kiszámitottan, a ringben jól ismert ütéssel leültötte az alvó főhadnagyot. — Nem a legsportszerübb eljárás — igyekezett számot vetni lelkiismeretével — hogy eszméletlen embert ütök le, ezért a ringben biztosan kifütyülnének. Most azonban nem érek rá a közönségemmel törődni s igyekszem magamat megnyugtatni azzal, hogy te sem sportszerűen jártál el velem szemben. Engem is harcképtelen állapotban bántalmaztál. Ott feküdt elnyúlva, eszméletlenül az ávóstiszt, de ezzel még ő nem menekült meg. Előbb arra gondolt, hogy legegyszerűbb volna, kimenni a fülkéből és leszállni a leközelebbi állomáson. Látta az utazóközönségen az undort, amikor kimentek a fülkéből és mégsem bízott bennük. Emlékezett a salzburgi vonat tétlen, tehetetlen utasaira. Ez a kalauz is odakünn elég megnyugtató ábráztu, de ilyen esetben gyermekeire gondol és akarata ellen cselekszik. Mások is meglátják itt kiszállni és útbaigazítást adhatnak azirányban, hogy hol keressék őt. Az ugyanis holtbiztos, hogy keresni fogják őt, mihelyt rájönnek a dologra. Kinézett az ablakon és nem volt vitás előtte, hogy mit kell csinálnia. Már a váltókon ugráltak a kerekek, a vonatnak néhány percen belül be kell futnia a székesfehérvári pályaudvarra, már lassított is a szerelvény, hosszú, sötét, elhagyatott vonatok közt haladt az övé, mikor Teke Dénes a nyitott ablakon át kilépett a sötét éjszakába. Könnyen esett. Kezének uj jai alig érintették á földet, lábának izmai rugganyosan fogták fel a talajt, már csúszott is a mellette álló vasúti teherkocsi alá és ott várta meg, mié az ő vonata elhalad mellette, — Ö hamarább fog beérkezni mindenesetre Budapestre, mint én. —Gondolta magában.—- A kalauz jól vigyáz az álmára, hogy senki ne zavarja őt. Jó éjszakát és jó utat, főhadnagy úr. Mig ön Kelenföldig ér, nekem is van időm gondolkozni. A sportolók, főleg a boxolók megszokták a rövid határidőhöz kötött gondolkozást és cselekvést, Teke Dénes pedig ebben Európabajnok volt. Tudta, hogy hamar fog segiteni magán. Egy pillantással áttekintette az egész pályaudvart, megállapította onnan, a kocsi alól, hogy hol van s hol, milyen épületeket talál. A teherpályaudvar felé vette útját. Ott szétnézett és csakhamar megtalálta azt, amit keresett. Az egyik ajtó mellett a falhoz valaki kerékpárt támasztott és eltávolodott tőle, munkáját végezni. Teke most nem mérlegelte cselekménye jogi minősítését és annak következményeit, lett volna más jogi mérlegelni valója is. Felült a kerékpárra és elindult Budapest felé. Magyarország legjobb útja vezet innen a fővárosba. A kerékpár úgy haladt itt egy sportember alatt, mint a villám. Ha nem Buenosairesi időjárás jelentés Az argentin élet legjobb szereplője az időjárás. Nemcsak arról van itt szó, hogy milyen hangulatban indulhat el az ember munkájába, hogy jó, vagy rossz kedve támad-e, ha reggel kiszimatol az ablakon. Az időjárás olyan itt, mint a posta: minden nap döntő üzenetet hozhat, főfájást, nyomasztó szomorúságöt, vagy kellemes megkönnyebbülést. Az időjárás itt nem mellékes téma, amivel akkor foglalkozik az ember, ha épp más mondanivalója nincs. Az időjárás fontos tényező s majdnem olyan körültekintéssel kell beszélni róla. mint az Alföldön, ahol attól függött, hogy milyen lesz a termés. E hatalmas világváros ,,termését” is meghatározza az idő. Ha .,humedad” van, — vagyis a levegő túlsók nedvességet tartalmaz. — akkor a termelés lecsökken. Ilyen napokon mindenki kedvetlen, a legjobb barátok összeszólalkoznak, a házastársak közt ilyen napokon a tányértörés sem ritka. Gyárimunkások mesélik, hogy a gépek sem dolgoznak úgy, mint más napokon. Recsegnek a kerekek, ellustulnak az emelők és billentyűk, a csapágyak dühös, morgó hangot adnak, az anyag felborzolja szövetét és határozottan ellenségesen viselkedik. Az ilyen rossz napokon esik a legtöbb baleset, a lapok szerint ekkor történnek a hátborzongató bűnesetek is. Ne csodálkozzék tehát senki, Argentínában annyit tárgyalunk az időjárásról. Legjobb mindjárt reggel megbeszélni a dolgot valakivel. mert így az ember rögtön védekezni is tud. És bármi adódik napközben, eszünkbejut, hogy hopp, igen ma rossz az időjárás! — .r nagyobb baj nem történhet velünk. En egy öreg nyugdíjassal beszéltem meg reggel az időt. Itt lakik három cuadernyire tőlem, rendszerint kint söpörget már, mikor háza ? előtt elmegyek. (Szép lányai vannak az öregnek nyúlánk és szőke lányok, ezt csak úgy mellékesen mondom, mert sajnos a lányokkal nincs kapcsolatom.) Ha az idő csak. olyan, — hogy is mondjam, —olyast sémii yen, akkor csak néhány szót váltunk az öreggel. Es 'merül cl az egymás után következő fürdőhelyek szépségeiben, ha üldözik, vagy versenyez egy gyorsvonattal, akkor talán gyorsabban is. Hajnalban itt nincs semmi forgalom és ki gyanítaná, hogy most az ország legnagyobb szenzációja száguld kerékpáron Budapest felé. Azonban múlik az idő és a gyorsvonat is halad, ha nem is lehet látni a kerékpárról azt. Már beérkezhetett a kelenföldi pályaudvarra, már kinyitotta a kalauz a fölke kocsiját, melyben egy Kovács Pál nevű főhadnagynak kellene őrizni egy politikai foglyot, melyet az Andrássy-út 60. szám alatt székelő Államvédelmi Hnvatal parancsára Bécsből kell Budapestre szállítania. A kalauz bizonyára megdöbben mikor meglátja, hogy a főhadnagy eszméletlenül fekszik a fülkében, a földön két zsinór fekszik és a fogoly nincs sehol. BizonnyáTM gyermekei jutnak a kalauz eszébe, szól egy másik kalauznak, hogy ne engedje kifutni a vonatot s ő maga rohan a vasutépületben levő rendőrőrszobába. Onnan szaladnak a vasúti kocsihoz, leemelik a még eszméletlen főhadnagyot s azonnal telefonálnak az Államvédelmi hivatalba. Teke Dénes mindezt figyelembe veszi és kerülni kezdi a falukat. Letér a műútról, a dülőutakon és kavicsos mellékutakon közeledik Budapest felé. — Nagyon sokára eléri a Dunát. Beledobja kerékpárt, elgyalogol a vincinálisig és azon megy el a Gellért-fürdőig. Egy barátja lakása felé veszi az irányt, hogy onnan újra megszervezze a menekülést, amelynek most már sikerülnie kell. mindketten megállapodunk abban, hogy ,,tnas o menos", ami magyarul annyit jelent, hogy ,,többé-hevésbbé”. Ha azonban fénylik az aszfalt. már bővebben méltatjuk ezt a fizikai jelenséget. Ha pedig az idő valami egészen rendkívülit szolgáltat, akkor az öreg, már várakozik rám, seprönyélre támaszkodva. Rá van ítva arcára, hogy bár ö a legilletékesebb az argentin időjárásban, legalább is ebbeh a ..barioban”, mégis megkérdi: ,,Na, mit szól ehhez a ködhöz?” Őszintén szólva n i n c s nagy véleményem a ködről, de azért igyekszem. Szidom a ködöt, hogy az öreg elmondhassa, hogy ez még semmi, húsz évvel ezelőtt, egy ilyen reggelen, az íven, az aztán köd volt!... A régi, húsz évvel ezelőtti emlékezetes Icöd iránt érzett nagy tisztelettel búcsúzom az öregtől, abban a íriszemben, hogy délben úgyis vár majd, mert akkor már süt a nap s ő fölényesen így fogad: ,,Hitte volna ezt ma reggel?” Nem, azt igazán nem hittem volna! Dehát annyi hihetetlen van a mi életünkben, azt se gondoltuk volna soha, hogy július végén dideregni fogunk.
