Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-06-16 / 11. szám
2. oldal. ±. Buenos Aires, 1953. Június 16. MAGYAROK ÚTJA (folyt, az első oldalról.) A lengyel delegációt az UN- nál Sosnkovski államelnök 'vezeti, Lipski nagykövettel. Magyar részről Ecl^hardt Tibort kérik föl, hogy a memorandumot az UN elé. terjesze. Ez a kiáltvány spanyol és angol nyelven készül és egy díszes bőrkötésű album első lapjaira kerül. A harminc nagyméretűlapból álló könyv aláírások ezreit viszi az UN elé. A lapok számát arányosan osztották el Argentína, Egyesült Államok és az útban eső országok egyesületei és intézményei közt. Argentínára öt lap jut, ezeket írják alá egyesületeink, intézményeink tagjai. Az albumot dobosi Szabó f László díszíti tábláira a magyar <*> címert és a MHBK címere, a betétlapokra pedig azoknak) az országoknak a címere kerül, ahol az aláírók élnek. * A küldöttség július első napjaiban indul és Uruguay, Paraguay, Brazilia, <Jhile, Peru; Eku" ádor, KoJombia, Venezuela, Panama és Mexikó érintésével lép az Egyesült Államok földjére. Az utazás hatalmas költségét a lengyel kolónia s főleg a lengyel egyházi vezetők gyűjtötték össze. Lapzártakor érkezett hír szerint arról is szó van, hogy a má'•xs feltünéstkteltö demonstrációhoz több középeurópai nemzet emigrációja akar még csaéakozni. MAGYAROK ÚTJA La Senda de los Húngaros A száműzetésben élő, antibolsevista magyarság politikai, társadalmi, irodalmi és művészeti lapja. Megjelenik havonta kétszer. Kiadja: Magyarok útja Kiadóvállalat. — Buenos Aires. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Reconquista 558, Rueños Aires Telefon: 32 - 30G8 interno 9. A lap készül az Artes Gráficas Pannónia műhelyében. (Ñyomda-vezetők: Kerecsendi Kiss Márton és Vörösvári István) Brazíliai kiadóhivatali vezető: Király Géza, — Caixa Postai 1928. SAO PAULO M EG BÍZOTT AI N K : Európa: Hungária, München 23 Postfach 200. — Németország Chile: Szt. István Kultúregyesület SANTIAGO DE CHILE Ausztrália: Helene L i t s, 333.¡a, Maroubra Road, Maroubra, SYDNEY, NSW Kanada: Harcsár Géza, 13 Oxford Str., WOODSTOCK. Venezuela: ILACO Caracas Apartado 2717, Elöfiz. 1 évre 34.- bolivár Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Előfizetési ár: egész évre 80.-, félévre 40.- argentin peso. FRANQUEO PAGADO Concesión N<? 4182 > O, C T O TARIFA REDUCIDA Concesión Nq 4548 ? 5» < jS ° o ° Bermudák... Valakúikor régen az iskolában hallottuk ezt a szót. Ki gondolta akkor, hogy ez a földrajzi név egykor fordulatot hoz az életünkbe. Az utóbbi évek kimagasló földrajzi fogalmai, — Yalta, Potsdalm — félelmetessé teszi előttünk a háromszázhatvan apró szigetet, amelynek, fővárosát a három és félezer lakosú Haiiiiltont most váratlanul fölfedezték a világpolitika Co- 1 um busái. Ijedten bogarásszuk a térképet. Na végre! Washingtoninál szemben, a kék óceánban ez a gombostűfejnyi kis rózsafolt, ez jelenti az angol koronagyarmatnak ezt a sejtelmes szigetvilágát, melynek korád zátonyain egy - egy életunt amerikai milliomos halászgat. Nézzük á kis foltot, ahol országok sorsáról, talán Európa jövőjéről döntenek a dübörgő gépeken ideérkező államférfiak. Előszedik aktatáskájukból a vázlatokat, térképeket, okmányokat és elhatározzák, hogy a következő öt-tíz évben mi lesz velünk, veled, velem... Azután összecsomagolnak s a Bermudai Paktummal hazatérnek családjaikhoz. Vájjon nem felejtik-e el Bermudában, hogy mi is szeretnénk hazatérni ? ! A berlini kongresszus hetvenöt év távlatából Irta: Homonnay Elemér Hetvenötévvel ezelőtt, 1878. június 13-án ültek össze Berlinben az európai hatalmak képviselői, hogy az 1878. március 3-án San Stefanóban aláírt békével teremtett balkáni helyzetet revízió alá vegyék. Amikor ugyanis Plevna hősies védelmének összeomlása után megnyílt az orosz hadérő előtt a Konstantinápoly felé vezető út, az orosz politika vezetői, II. Sádor orosz cár, Gorcsakov herceg külügyiniszter és a pánszláv imperializmus egyik legjellegzetesebb képviselője: Ignatjev tábornok, volt konstantinápolyi követ elérkezettnek vélték a pillanatot, hogy Oroszország egyedül s kizárólagosan rendezze a balkáni kérdést. San Stefanúban tehát megteremtették Nagy-Bulgári, át, a bolgárság1 népi és történelmi területeinek egységét, hogy Oroszország vazallusáüamnként Oroszország hatalmi túlsúlyát az egész Balkánon bitosítsa. Konstantinápoly s a Tengerszorosok úgyan Törökország kezén maradtak, de ',á bolgár határnak megvonásával Konstantinápoly védelmét az oroszok elve kilátástalannak kívánták tenni s így Konstantinápolyba való bevonulással végérvényesen diadalra juthattatták volna az orosz külpolitikámalk immár II. Katalin cárnő óta egyik legfőbb célkitűzését. Konstantinápolynak s a Tengerszorosoknak orosz kézre jutását az angol külpolitika mindenképpen meg akarta akadályozni, hiszen ez orosz terv megvalósítása a legkomolyabban veszélyeztette volna a)z angolok egyik legfőbb kereskedelmi útvonalát, a Földközi-tengeren át India felé vezető utat s éppen Oroszország, amelynek ázsiai terjeszkedése amúgyis sok veszélyt rejtett magában. A san-stefánói békének az a rendelkezése, hogy Bosznia-Hercegovinát földrajzilag teljesen elszakította a török tömbtől s hogy Szerbia és Montenegró közti novipazári-szandzsák területét egy szűk hadiút kivételével e két állam közt osztotta fel arra az orosz szándékra vallott, hogy Orosz°rszág mit sem törődve nemzetközi kötelezettségeivel magát Bosznia- Hercegovinát is ki akarta szolgáltatni e két szerb jellegű államnak. Bosznia-Hercegovinának szerb kézbe való jutása — különösképpen, ha ez orosz segítséggel következett volna be — teljesen illuzórikussá tette volna Dalmácia birtoklását, másrészt —■ tekintettel Strossmayer hirdette délszláv g°ndolnt térfoglalására — az expanzív szerb állam komoly fenyegetést jelentett volna Horvát-Szlavónország irányában is. Ezt mindenképpen meg kellett akadályozni. S a san-stefánói béke után ennek megakadályozására csupán egy lehetőség volt. A Monarchiának magának kel 1 birtokba vennie B°sznia-Hercegovinát. Andrássy külpolitikája nem törekedett területi nyereségre, expanzióra.. Szemében csak egy cél lebegett: biztosítani a Monarchia számára a békét s ezzel a maga belső energiáinak kifejlesztését, ugyanakkor azonban megakadályozni azt, hogy más hatalom, elsősorban Oroszország ne jusson túlsúlyra a Monarchia szomszédságában. E külpolitikának megfelelően a Balkánon elsősorban a statusquó fenntartására törekedett. Ha azonban területi változtatások elkerülhetetlenné váltak, úgy e változtatások során a Monalrchia érdekeit is figyelembe kívánta vétetni. Ha Oroszország a Balkán keleti i észén hatalmi előnyre tett szert, úgy azon°s mértékben a Balkán nyugati felében kívánta biztosítani a hatalmi befolyást a Monarchia részére. Andrássy arna is elszánta magát, hogy a Monarchia érdekeit, ha kell, fegyverrel is biztosítja, de a lehetőségek keretein belül igyekezett e fegyveres konfliktust elkerülni. Ezt elsősorban úgy vélte elérni, ha Bosznia-Hercegovinát nem egyoldalú elhatározással, hanem Európa felhatalmazásából veszi birtokba. Ezért követelte egy európai konferencia összehívását a san-stefánói béke felülvizsgálására. S e konferencián a Monarchia érdekeinek biztosítására elsősorban Angliát kívánta megnyerni, hiszen a Monarchia mellett éppen Anglia érdekei voltak leginkább veszélyeztetve. S Andrássy érdeme, hogy Anglia támogatásának biztosítására nem kellett ad hoc közelednie Angliához, hiszen hivatalbalépése első napjától kezdve következetesen mélyítette ki Anglia és a Monarchia közt a jóviszonyt, így Andrássy előrelátó politikai vezetésének érdeme, hogy a berlini konferencián éppen lord Salisbury, Anglia külügyminisztere tette a javaslatot: hatalmazza fel a kongresszus Ausztria-Magyarországot: Bosznia-Hercegovina megszállására és kormányzására Eredetileg többről, Bosznia-Hercegovina annektálásáról volt szó. Andrássy csak akk°r módosította eredeti tervét, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a szultán képviselői semmiképpen sem hajlandók békés úton hozzájárulni e tartományok végleges elcsatolásához. Andrássy szemében ez a megoldás annyival is előnyösebbnek látszott, mert ezzel részben leszerelni vélte a Monarchia, elsös°rban Magyarország közvéleményének ellenzését, (ellenezték, hogy Ausztria-Magyarország Törökország rovására gyarapodjon, hiszen a Monarchia érdeke éppen Törökország fenntartása s támogatása; s ellenézték, mert nem kívánták a Monarchiát újabb szláv területekkel megterhelni), másrészt lehetővé tette Ausztria és Magyarország közti közjogi vita kikapcsolását, vagy legalábbis elodázását: kihez tartozzék Bosznia-Hercegovina. Andrássy szerint ez a megoldás lehetővé tette, hogy Bosznia-Hercegovina az össz-birodalom igazgatása alá kerüljön, vagyis közös ügy maradjon. Andrássy ezért tett eleget a török meg-, bízottak kérésének s a kongresszus záróülése előtt aláírását adta ahhoz a titkos egyezményhez, melynek értelmében Bosznia és Hercegovina továbbra is a török szultán felségjoga alatt mafradt. Hetvenöt év távlatából Andrássynak ez a lépése súlyos tévedésnek bizonyult. Egyrészt, mert Andrássy a Berlini-kongresszuson minden nehézség nélkül az annekcióra is elnyerte volna Európa hozzájárulását s Törökország csakhamar meghajolt volna a tények kényszere előtt, másrészt egy emberöltővel hamarább nyújtott volna lehetőséget a délszláv-horvát probléma kedvező megoldására s így talán eleve ki lehetett volna kapcsolni azt az okot, ami az első világháború kitöréséhez s végeredményben a Monarchia összeomlására vezetett. Ha az annexió már 1878-ba’n bekövetkezett volna, úgy nem került volna ez 1908- ban az annexiós válságra, amik°r is a Monarchiának akkor kellett szembenéznie e problémával, mikor már a világpolitikai helyzetkép lényegesen — a Monarchia kárára — megváltozott s így végeredményben csak az ententehatalmak szorosabb felzárkózásához s Oroszország fokozottabb revanchevágyához vezetett. De még nagyobb hiba volt elodázni Bosznia-Hercegovina helyzetének közjogi rendelését, mert a közös igazgatás eredményeképpen nem alakulhatott ki az okkupáit tartományokban határozott politikai vezetés s elgondolás. Ez a közjogi bizonytalanság eredményezte, hogy a szerb-horvát komplexus még olyan alapos ismerője, mint Kállay Benjamin is kém ¡clon volt olyan kényszermegoldáshoz (folyt a harm. old. alján)
