Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-02-25 / 4. szám

6. oldal.

Buenos Aires, . 1953.február 25.

MAGYAROK ÚTJA

paszte

OPTIMISTA LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ

Kicsit bizony nehezteltem, hogy szombati találkozásunkkor megint megvárattál egy jó félórányit. Halk, de öntudatos szemrehányásokat fogai mazgattam magamban. De megintcsak nem került sor rájuk, Úgy érkeztél ismét, mint ajzélvész, — még el sem kezdhettem mondőkámat, — Te már a harmadik mondatnál tartottál, s mondanivalóid zuhataga úgy mosta el terveimet, mint az eső a múltkori River Plate meccset.

—Optimista az egész atmoszféra, — mondtad — optimista Írást várok tőled is. Azt keresi most a közönség. Könnyű dolog ez most — magyaráztad könnyedén

Persze, hogy mégijedtem. Hisz mindig igy kezded, ba valami nehéz dologról van szó.

—Könnyű, vajéban? — kérdeztem habozva.

—Persze, bor'v könnyű, akarva se tudnál másként írni.__ bizonygattad. — H'=z nv«r van. süt a nap, fiatal vaev. nőtlen — s talán már a jövő héten elrendelik a kínai partok blokádiát.

—Fogj neki rövidesen. ne hagyd megint az utolsó napra — ajánlottad jóakarat.úan .

Láttam, hogy sietsz, — hát nem ellenkeztem, de e’határoztam. bogv legközelebb mégis megkérdem Tőled, bogv aki mindig iev siet, mért késik el minden alkalommal ?

—Csak bátran nekivágni! — mondtad, s fenveaetően villogott

szemüveged. __ Megnyugtatlak.

fog ez menni könnyen — ezzel búcsúztál.

Meo-rtyugtattál' s érik) ezt nem kellett volna tenned, mert valahányszor Te megnyugtatsz, attól én mindig olyan nyugtalan leszek, hogy egy szó se jut az eszembe.

Gondolkoztam. HAt olv könvnvii, valóban optimistának lepnem a szegénv árva felemmel, mikor annyi, minden bajom van. Hisz csak a reggel is. . . az a levél. . . hazulról, egész nanomat bánatossá tette Nem mondom, bátyámék anyám ék megvannak. Nem is ott van a hiba. De a régi kaposvári ismeUö'sök közt. Vécsevékről is irt a bátyám. Egyszerre kitárult az emlékezetem. He.i te haloványarcű. szén Vécsey Teri! 1939-ben, a bevonulásomkor láttam utoliára., De mintha ma is látnám. Homloka még harmatos a tizenhat évtől. Gveneéd. finom termet, — feslő rózsabimbó.-Tói megvan Tériké is, — Írja a bátyám. S hogy emlékszem-e a

DKASE régi balhalfjára, a görbelábu Mihók fiúra? ö vette el. Szép gimnazista fia van már. 0 a II./B osztály futballcsapatának kapitánya.

Elmerengek a sorson. De rosszkor jött ez a levél is! Hogy legyek én most optimista.

Milyen idők? Milyen idők? Hogy éftt emlékezetemben még tegnap. Egy darázsdereku, büszke, kis bakfis-csoda! S mi lett be'őle mára? Gondold csak meg: egy balhalf felesége. . . Mihokn-'nak hivlják... s kapitány fia van . . .

Más világ, más szokások! Ho"v legyek igy optimista? Ha most. ezen a szép, nyári vasárnap délclöttön és Kaposváron lennék . . a Kiskoronába sietnék, s délig söröznék ot a fiúkkal. De ¡gy? A sarki kávéházba ballagok. “Par de las 3 curvas”-nak hívják. Odajárunk a fiúkkal. Jobb hiiián e'sörözgetiink majd délig. Hát hogy legyek én igy optimista?

Carlos, a törzsnincérünk, v!1- logőszemü Ohaco-i fiú, mosolyogva kérdi: “Mit ákár mágo?’’ Dúsan egy feketét kérek, -Un féketee. . . s hosszan elhúzza az utolsó é-t. Hiába tanítjuk ezt már három éve vasárnaponként. . . még mindig olyan a kiejtése, miit Kaposváron a Vár-uccai sváb kocsmárosnak! Hiába, csak nem akarnak ezek az argentinek magyarul tanulni...

Ha én most Kaposváron lennék, délután a KTSE meccsre mernék' a fiúkkal. De igy?. . . Csak a Boca Juniorst nézzük meg Nem modom, tudnak ezek is futballozni, — dehát azért uey-e mé"se a KTSE? Hogy legyek én fgv optimista?

Más világ ez, más szokások, más emberek! Kaposváron szornhatestónként az Iparoskor nacvterméhen vansztenbeztiink. Itt más a program. A kerületi Sportclub kertiében táncoltunk éifélie. Egv órahosszat tangóztam a Szomszéd fűszeres bogárszemii kisekbik iánvával. Aztán a nyurga bankpénztáros kérte föl.

Elmerengtem. Bizony, ha ez a kert. most. Kaposváron volna szén csendben eltáncolpék ezzel a kis bogárkával, arra le... a komáivhn,. a hársfák felé. . .

Mondom elmerengtem kissé, de ezert irtl láttam, bogv ez az Alpok leánv, s az ez undok bartknepztáros letáncoltak a sötét

hársfa k közé . . .

Más világ, más szokások, más emberek! ' Hogv értbertjük meg mi vaUba is egymást, az úi világgal? S hogy legyek én igV optimista ?

Búcsúzom hát Tőled, árván, búslakodva.

Hiába vadászol Optimizmusomra.

Nincsen erre reménv.

S nincsen ebben kételv, üdvözletét küldi:

Balog Kügyi Péter.

TISZTÁZZUK A FOGALMAKAT!

A fogalmak túlnyomó része nem szorul tisztázásra, mert ha például a vaj fogalmát nem a lényeges jegyek alapján alkotja meg magának valaki és felületes megfigyelés alapján odasorozza a világossárga cipökenöesöt is, a tapasztalat az első alkalommal kijavítja a tévedést.

Vannak azonban olyan fogalmaink is, amelyek hihetetlenül hosszú ideig meg tudnak élni még ha tartalmuk a legélesebb önellentmondásban van is. Ennek az az oka, hogy nem közvetlenül tapasztalható dolgokra vonatkoznak, tehát csődjük seru közvetlenül rajtuk bizonyul be. Ilyen fogalmak az igazság, jog, emberiség, társadalom, nemzet, fejlődés, demokrácia, stb. stb., amelyeknek hiányos, helytelen vagy irreális tartalmából embermilliókra és évtizedekre terjedő káros elképzelések és programmok születhetnek meg.

Tévedés ne essék, egy nemzet célkitűzéseinek egysége és helyessége nem mindig követeli mec a tisztázott fogalmak megvilágító erejét! Egy kibontakozó, friss energiával induló közösség cselekvései sohasem a tudatosan kiépített és bizonyos fokig mindig merev fogalmi rendszer holtmedrét követi, hanem a közösségi lélek anyagtalan és merészröptű szimbólumait.

De ba egyszer semmibefoszlik minden, olyan szimbólum, amely magára tudta irányítani az egész közösség gondolkodás nélküli lelkesedését? Mi történjék, ha a kezdeti életerős rohanást egyre jobban akadályozzák a terep nehézségei és a vak lendület sziklától-sziklához vágja a nemzetet?

Akkor nincs más hátra, mint elővenni az értelem minden fegyverét és az adott lehetőségek figyelembevételével mérnöki számítással jelölni ki az utat.

Nem kétséges, hogy a magyar nemzet számára már rég elérkezett ennek a magatartásnak a szükségessége és az sem kétséges, hogy a közösségi öntudat nem vette észre ezt a szükségességet.

Ma ott állunk, hogy hiányzik a mindenkit egyirányba ragadó átfiitöttség, de arra sem történt még kísérlet, hogy tudatos törekvéssel megegyezzünk alapvető, minden magyarra érvényes igazságainkban. Pedig, ha van egységes nemzet, kell

lennie egységes felfogásnak minden olyan vonatkozásban, amelyek ezt az egységet megadják.

Érdemes ennél a kérdésnél tekintetbe venni, hogy államot lehet alkotni a társadalom egy részének erejével, vagy rákényszerített tekintélyével, de nemzetet nem! Ma pedig minden jel arra mutat, hogy a történelemnek abban a korszakában vagyunk, amikor már tartós államot nem lehet elképzelni nemzet nélkül.-A nemzetépítés alapfogalmainak realitása tehát nem támaszkodhatok sem egyes társadalmi osztályok dogmatikus tekintélyére, sem egyes politikai pártok kierőszakolt hatalmára.

‘Röviden: abból a szempontból kell átvizsgálnunk fogalmaink tartalmát, kielégítik-e minden magyar elgondolását, vagy nem. Amelyek ebből a szempontból nem állják ki a vizsgát, nem lehetnek az egész nemzet közös kincsei, csak a ‘pártoké, klikkeké, szektáké és egyéb, az egész nemzet érdekeitől eltérő rétegek, vagy érdekcsoportoké.

Á fogalmak tisztázására mindig sor került a történelem folyamán, amikor egy közösségnek választania kellett, mondjon-e le az életről, mivel már. egy teljes kört lefutott, vagy kezdjen bele egy nagyobb sugarú körbe, — olyanba, amely a szétszórtabb eszmén’yeket is körül tudja fogni.

Ebbe a vállalkozásba fogott bele Szókratész, — eredménye a nyugati keresztény civilizáció, s hasonlóba az újkor úttörői.

összefoglalónak csak ennyit: a közös életérzés egységes irányt mutató ere.ie megszűnt. Ahhoz, hogy közösséget, nemzetközösséget alkossunk, meg kell értenünk egymást. A megérthetőség nélkülözhetetlen feltétele, hogy a szavaknak azonos értelmet tulajdonítsunk. Ezt a célt nem lehet egy elhatározással elérni, hanem egy folyamatos, aktív szellemi tevékenységgel. Ennek a tevékenységnek egyik szárnypróbálgatása a Fórum keretében meginduló fogalomtisztázás. Eredménye nem lezárt dogma, de feltétlen értéket biztosit annak a kanti-erkölcstan alapkövetelményének tisztaszándékú követelése: ,,úgy cselekedj, hogy akaratod alapelve egyszersmind egy .világtörvény alapelve is lehessen!” ,T. J.

DEMOKRÁCIA. --- Szó-'

szerinti forjlitá/sa: népura’bra . Az államformák klasszikus felosztása szerint minden államforma a következő három e^yíkere vezethető vissza: monarchia,

arisztokrácia és demokrácia,

aszerint, hogy az állami főhatalom birtokosa eav szemelv, evv kiváló csoport, vaev az egész nép. A demokrácia, egy civilizáció, vagy társadalom történetének

előrehaladott korában szokott megjelenni, amikor a szerves, rendszerint irracionális körös tiszteletén alamiió egvsóg felbomlik. De nem előidézőié, hanem következménve a szerves egység felbomlásánál- amit ellenségei nem bail an dók észrevenni. Mint történelmi jelenség, erkölcsi megítélés szempontjából közömbös, mert nem érték, hanem tény. Vagyis, a társadalmi fejlődés egy bizonvos fokán. — ba tetszik, ba nem tetszik — elkerülhetetlen a demokrácia uralomrajutása.

A demokráciát, mint ideát, elvonatkoztatva történelmi megvalósulási formáitól, kiilönbözőképen értelmezik. Vannak, akik az erőszakos, abszolút egyenlőség elvét értik alatta, mely nem ismer értékkülönbséget, tehát emberi értéket sem, ezáltal plédig megszünteti a személtyiséget,

azaz magát a spirituális embert és anyagot csinál belőle. Ennek az elgondolásnak a történelem során gyakran voltak prófétái, de huzamosabb időn át és nagy területeken sosem tudott elterjedni. Napjainkban a demokrácia e megjelenési formáját keleti-, vagy népi demokráciának nevezik.

A másik értelmezés nem a teljes egyenlőséget, érti demokrácia alatt,, hanem csak az egyenlő feltételeket. vagyis, hogy .az állam minden polgárának egyforma törvényes joga, és érvényesülési lehetősége van. Az első felfogással ellentétben azt a versenyfutást, melyben nem kényszerítik a gyorsabbakat, hogy a legalkalmatlanabbal együtt érjenek a célba, de szemben a gyakorlati arisztokráciával is, az oly mérkőzést, melynél senkinek sincs erőszakos módszerekkel külön kiváltság biztosi sitva a célbaérés megkönynyitésére.

A demokrácia e második értelmezése, mint ideál, a lecmagasabbrendű társadalomerkölcsi érték. Elvileg a legtökéletesebb emberi értékkiválasztás biztosítása. A baloldali parancsuralmi rendszerek híveit kivéve, ma, a demokrácia fogalmát ebben az értelemben használják.

f

(folytatás az előző oldalról.1

homályába. Az ítélkezést kiterjesztették. Mec=züntek a politikai és szellemi szabadságok. Bevezették a kollektiv büntetést, a víszszaható ereiü törvényeket, bevezették a közigazgatási tisztviselő1*ítélkezési jogát: az internálást: 'megszüntették a bíróság fiigvetlenségét és kivették kezéből az ítélkezés kizárólagos jogát, én a legveszedelmesebb téren, a politikai és szellemi cselekmények tfe- j rén, ahol a politikai hatalom em- I herei: a pártbiróság, és a tömeg: a népbiróság mondanak Ítéletet.

E visszafejlődés orosz szisztémáit az 1930-as években átvette Németország, majd — kissé enyhébb formában — Olaszország. Innen terjedt át a közéneurópai kis államokra. A második világháború után pedig átvette Franciaország, Hollandia, Belgium és Norvégia-, Nürnbergben pedig az angolszász világ is megfertőződött. Megfertőződött a hires Anglia is, mely Ítélkezési korlátozásában valaha odáig ment. hogy független birő végzése nélkül mégcsak vizsgálati fogságba sem volt vehető senki.

Alig száz év emelkedettsége után megint visszaestünk és napjainkban már megint, üldözöttek és menekülnek az államférfiak, tudósok, irók és művészek. De a menekülés ma nem oly egyszerű. A végrehajtó hatalom fejlettsége ugyanis megmaradt, sőt egyelőre még fejlődőben* van. Valamikor az emigráns lóháton, vagy kocsin menekült és üldözői is csak lóháton, vagy kocsin tudták követni.

Az emigránsnak nem is kellett aránylag messzire menekülnie: elég volt, ha például egyik német államból a másikba ment át. vagy sokszor csak egy megy-e területét kellet elhagynia és a pandúrok már nem követhették. Ma az emigránsnak legjobb esetben a

. vonat áll rendelkezésére, de a sok' [igazoltatás, bejelentés, igazolvány,

¡ nyilvántartás, fénvkép és ujjle! nyomat miatt legjobban tesz1, ba J gyalog megy. Az üldözők viszont ! autókon és repülőgépen követhetik. távírón körözik, sőt uiabban ! iá. televizión át fénykénét is szétsugározzák. És nem mindig e’ég a szomszéd államba átmennie, ha biztonságba akar kerülni, Megállitható-e ez a visszafejlődés? Talán. De a probléma nem csupán -az orosz kommunizmus ázsiai szellemének megíáAliitásában és leverésében van, hanem azon messze túlmenő prob'éma. Egy esetleges kommunizmus elleni háború előtt, alatt és után a technika nyilván Változatlanul toj vább fog fejlődni. Ugyané időben az emberiség gazdasági szükségletei mindinkább a kis államok ¡megszűnését és a nagy egységek kialakulását fogják megkövetelni, E két dolog azt jelenti,

hogy a végrehajtó hatalom a jövőben méginkább tökéletesedik. Hr tehát az Ítélkezésben ugyanakkor nem áll be fejődés, az aránytalanság m°" n mamái is rosszabbá válhatik. Az ítélkezés fejlődése pedig nem csak a kommunizmus elpusztításán múlik, mert hisz itt egy általunk már részben átvett bajról -van szó. fiz a kérdés, hogy a saját magunkban élő kultűrember ki fogja-e tudni szorítani a saját magunkban élő barbárt, hogy tudunk-e majd a. múlt megaláztatásai és az eljövendő szenvedések súlya alatt a magas értei miségit ember nivójá'a emelkedni és fogunk-e tudni a jövő generációk magasabhrendü fejlődése érdekében ömm-egtartóztatást gyakorolni széles rétegekben? Talán igen, de legalábbis mindent meg keli tennünk ennek érdekében.

Kultúr-ember tehát nem fogadhat el népbírósági, vagy párt'POLTTTKAT PÍRT. — Azoknak a személyeknek gondolkodási és cselekvési közösségét jelenti, akik az állam és a nemzet céljait nagyjából hasonló eszközökkel akarják elérni. E meghatározásból is kiviláglik a párthoz való tartozás és a pártállás; pont származékos természete, másodlagos jellege, merthisz szükségképen feltételezi a nemzethez való tartozást, s a nemzet boldogulására való törekvést, melynek ilykép fogalmi függvényét képezi.

Elsődleges tehát, a cél: a nemzet boldogulásának szolgiálata, járulékos az ut: a mód és az eszközök, melyekkel ez leginkább elérhető, amit a pártprogramra képvisel. Más pártoktől elválasztó különbség tehát nem az elérendő célra, hanem az odavezető útra vonatkozik,

A demokratikus politikai élet tehát nem más, mint az azonos célhoz - eltérő utakon törekvők alkotmftnyilag szabályozott nyilvános vitája.

Az ut fontossága persze sose előzheti meg a célét. Tehát a más országok azonos utat hirdető pártjaihoz fiiző elvi rokonszenv sosem lehet erősebb, mint az az (folytatás a következő oldalon.)

ff bírósági ítéletet soha.

Az az emigráns tehát, aki kollektiv vérfürdőre készül, aki katonai különítmények Ítélkezési jogáról szaval, aki a nép- és pártbiráskodás bosszút lihegő atmoszféráját füti, és nem csak az egyedül illetékes, független bíróság működésére gondol, ne csodálkozzék. ha egyszer majd utoléri egy tökéletesített végrehajt# hatalom keze.'Szathnifáry Sándor