Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-04-28 / 8. szám
MAGYAROK ÚTJA Buenos Aires, 1953. április 28. 3. oldal. Mi az oka az emigrációban dúló nagy ellentétnek? Az Amerikai Magyar YMCA« Club, átszervezése után, melynek renfjén Nyirjessy Sándor lett a Club elnöke, április 11- én tartotta megnyitó estjét. Az ünnepi beszédet Teleki Béla mondta: Rámutatott, hogy a nap az 1848 márciusi törvények szentesítésének 105-ik évfordulója. Ezek a törvények a nagy magyar reformnemzedék több évtizedes munkájának gyümölcsei voltak. Ekkor egyesült a „nemzet” és „nép”, az egységes magyar nemzetté. De nem lehetett volna eredménye ennek a munkának, ha a vezetők nemzet és nép, nem lettek volna egységesek és nem egviitt küzdöttek volna a közös célért. A saalbadságharc is másképpen alakulhatott volna, ha ezt az egységet továbbra is meg tudják őrizni, ha nem válnak ej Széchenyi és Kossuth útjai. A köztársaság kikiáltása nélkül nem lett volna jogalap az orosz beavatkozásba, mely a harcot eldöntötte és bizonyára elkerülhető lett volna a nemzetpusztító Bach-korszak is. A magyar szabadságharc leverése után Kossuth emigrációja eredményesen szolgálta a szabadság eszméjét, midőn a nyugat és elsősorban az USA rokonszenvét tudta a magyarügynek megnyerni. A mai emigrációt elsősorban a széthasadtság jellemzi, és édes-keveset végzett a magvar ügy előmozdítása terén. Az emigráció számbeli nagysága egyes politikai vezetőket arra csábít, hogv pártokat igyekezzenek szervezni, abban a reményben, hogy ennek a felszabadulás otthon előnyét látják. Pedig e z meddő erőlködés, mert az otthoni politikát maid csakis a ma otthon szenvedők dönthetik el. A nagy ellentétnek a magyar emigrációban két főoka van: egyik a múlt és jövő különböző megítélése, másik a bizonylatain talaj, amelyen az emigrációnak politikai téren dolgoznia kell. Két rendszer áll szemben egymással, az 1945 előtti és utáni. Utóbbiak, igen helytelenül. a két háború közti rendszert azonosítani szeretnék a német megszállás alatti alig egyéves Quisling názi rendszerrel. holott azzal semmi közössége sem volt és ha voltak is joggal kifogásolható dolgok, voltaik nemzeti szempontból nagy teljesítményei és nagy államférfiai is. A 1945 utáni rendszert pedig az előbbiek általánosítva kommunista kollaborálással vádolják. A 1944-es názi rendszernek nemzeti szempontból éppúgy meg voltak a bűnösei, mint a 1945 utáni rendszernek. Mindkettőben sok volt az opportunista, akit egyéni érdek vezetett. De voltak tébolyult ideológusok is és mindkét rendszerben voltak becsületes magyarok is, akik egy helyet tartottak, hogy rosszabb kézbe ne kerüljön és mentették ami menthető volt. A nemzet mindkét rendszert elutasította magától. Megvetéssel nézte 1944-ben a zsidóknak német kényszerre történő deportálását. De legalább olyan undorral és felháborodással látta 1945 után jó magyarok ezreinek bebörtönzését és internálását. hisznek az orqsz békeszinlelésnek, de ujjongással fogadják azt. Csak két dologban reménykedhetünk: az amerikai nép józan érzékében és Eisenhower elnök meghirdetett erőskezű politikájában. Állandóan visszatérő kérdés hogy lehet-e magyar egységet teremteni ’ A szónok véleménye szerint nem lehet Mert túl ellentétesek a felfogások és elsősorban az érdekek. Párt és magánérdekek egyaránt. De megteremthető egy együttműködés a külpolitikai kérdések' ben, amik az emigráció legfőbb feladatát képezik és megteremthető a társadalmi egység. Súlyos hiba, hogy politikát viszünk az élet minden terére. Hogy a politikai ellenfelet látjuk meg először honfitársunkban a helyett, hogy a magyart látnok benne. Az ifjúság a magyar emigráció legnagyobb értékét képezi, de természetes, hogy visszahúzódik, ha minden oldalról pártpolitikának akarják őket megnyerni. Társadalmi összefogásban bizonyára örömmel vesznek részt, ha látják, hogy közös magyar ügyet szolgálhatnak. A társadalmi összefogásnak a régi amerikások is könnyen .megnyerhetek. akik a háború utáni nagy áldozatkészségükkel és a bevándorlás elősegítésével megmutatták, hogy mennyire él bennük a nemzeti öntudat. A szónok zárószavaiban annak a reményének adott kifejezést, hogy az újjászervezett YMCA Club a társadalmi öszszefogáson át kívánja és fogja a magyar ügyet eredményesen szolgálni. A jövőt illetőleg a 45 utáni vezető politikusok szeretnék elhitetni, hogy a Népfronttal szembenállók a régi állapotokat akarják visszaállítani. Ez nem is lehetséges, de egy józan magyar sem akarhatja sem a nagybirtokrendszer, sem a nagyipar és nagybankok oligarchiájának visszaállítását. Józan reformokat akarnak a magántulajdon elvi alapján. De éppúgy nem lehet az 1945- 47-es rendszert sem visszahozni, melyet e rendszer haszonélvezői szeretnek a magyar- demokrácia kiteljesedéseként emlegetni. Ennek sokkal találóbb meghatározása: „törpék dáridója, Sztálin asztalai alatt, a lehulló morzsákon lakmározva”. Tudjuk, hogy sokan voltak abban az időben is. akik komoly magyar feladatot vállaltak, die sokan voltak azok is, akik csak a lehetőséget használták ki az érvényesülésre, amit tehetség és képesség hiányában addig sohasem tudtak elérni. Most szabad volt az út konkurrenciától nem kellett tartani, aki nem ment Nyugatra azt Népbírósággal, internálással távolították el. A történelem egyik legnagyobb tragédiájának vagyunk szemtanúi, melyhez csak az ókor népeket pusztító borzalmas tragédiái hasonlítlmítók. Két különböző ideológiájú tábor között folyik a harc. Az ellenfél oldalán kíméletlen következetességgel. Ezen az oldalon pedig fogalomzavar és bizonytalanság zavarja meg az egységes erőkifejtést. Nem minthogyha nem volna ennek a. tábornak is meg a saját ideológiája. A valláson alapuló emberi jogok és biztosított szabadság. Ugyanakkor azonban a materialista gondolkodásmód a marxizmusnak itt is egyre nagyobb tere van. Nem lehet egy harcot eredményesen megvívni úgy, hogy az egyik oldalon az ellenfél ideológiája is bele van keverve, legyöngíti és aláaknázza azt az ideológiát amiért küzdünk. Ez a magyarázata a titoizmus népszerűségének, amelytől sokan még nijaigas helyeken is a felszabadítandó területek kérdésének megoldását remélik. Ez az oka annak, hogy sokan nemcsak Peyer Károly történelmet hamisít Peyer Károly, az emigráns' szoedem. pártvezér, beszédet mondott nemrég a Szabad Európa rádióján. Üzenetet küldött a hazai magyar munkásságnak. Beszédéből idézzük szószerint az alábbiakat: 1 9 4 3 tavaszán már lángban állt a világ nagy része. A támadás már megindult Franciaország ellen s ezt megelőzőleg Lengyelországot taposták el közösen a nácik és kommunisták. Az európai munkásmozgalom a legtöbb országban megszűnt: hol a porosz, hol az orosz csizma gázolt végig a népeken. 1943. március 27-én rendezték meg a magyar szakszervezetek utolsó sza.bad kongreszusukat és egy évre rá már .Magyarország is ugyanazon sorsra jutott, mint a többi európai ország. A kongresszus résztvevői, — a magyar munkásmozgalom harebaD megedzett vezetői, — teljesen tisztában voltak Európa és a maguk helyzetével s ez a, tény a kongresszus tanácskozásain is kifejezésre jutott. Ennek a kongreszszusnak a záró ülésén a következőket mondottam: „Előttünk a jövő, — már t.i. azok előtt, akik megérik, — és vége lesz ennek a háborúnak is egyszer és az emberiség visszatér tűzhelyéhez. Tévednek azonban azok, akik azt hiszik, hogy ott lehet folytatni, ahol abbahagyták. Ott éri majd őket tévedés, hogy az emberiség túl nagy áldozatot hozott, semhogy hajlandó lenne tűrni azt, ami eddig volt. Igen, lesz egy új világ, de azt az új világot mi fogjuk átgyűrni olyanná, amilyenné mi akarjuk. Ebben a világban nem lesz nyomorúság, nem lesz szenvedés, nem fog éhezni senki azért, mert munkanélkülivé lett, nem lesz olyan megöregedett ember, akinek koldulnia kell. A termelést nem a profit, hanem a közérdek fogja irányítani s az üzemi választmányok útján betekintést fognak nyerni a munkások a termelés menetébe. Megszűnik az osztályellentét mai formája s olyan társadalmi berendezés lép helyére, amelyben nem kell a minimális életszükségletekért harcolni, amelyben nem kell harcot folytatni a csupasz, meztelen, puszta létért, hanem amely társadalomnak alapját a munka, a becsület, a kötelességteljesítés, kultúra és szabadság fogja képezni. .Mi nem tudunk szabadság nélkül élni, nekünk a szabadságra szükségünk van. Mi érnék a nemzetnek a fiai vagyunk, mi ennek az országnak a polgárai akarunk lenni, mi nem engedjük magunkat másodrendű emberekké minősíteni. . . Ebben az átalakulásban mi a fokozatos fejlődés alapján (állunk, nem úgy, mint azok, akik katasztrófapolitikájukkal az országot már ismételten az árokba döntötték.” Tíz éve annak, hogy ezt a beszédet —— mint a Szakszervezeti Tanács akkori főtitkára — a kongresszuson elmondottam. É- reztük, hogy nehéz napok következnek és a háború bennünket sem fog megkímélni, minthogy nemsokára a németek, majd az oroszok szállták meg az országot. Beszéde további során Peyer Károly úgy tünteti fel a dolgot. mintha az 1943 évi szakszervezeti kongresszuson elmondottakat nem az orosz „felszabadulásra” értette volna. hanem arra. ami majd most a jövőben jönni fog. amikor az ország majd felszabadul az orosz elnyomás alól. Ezt a hazugságot még elnézhetünk Peyer Károlynak. bár teljesen tisztában vagyunk azzal. hogy ő annakidején az orosz kommunizmustól várta a munkás-paradicsomot. Két más megjegyzést szeretnénk azonban tenni ezzel a beszéddel kapcsolatban. ★ Peyer Károly 1943 márciusában úgy beszélhetett Magyarországon. ahogy azt ö ma- ¡ ga is idézi. A legélesebb kriti- j kával illethette a fennálló j rendszert és katasztrófapolitikának nevezhette a kormány politikáját. Csak demokráciákban van erre lehetőség. 1943 tavaszán, lamikor a 51 a gyár országot környező összes álla- - mok már német megszállás alatt álltak, amikor Európa négyötöd részében a szociáldemokraták internálótáboi okban ültek. Peyer Károly 51 agyarországon szociáldemokr a t a kongresszust rendezhetett és kemény hangon mondhatott bírálatot, sőt uszíthatott a fennálló rendszer ellen. Ez így volt. De bal így volt, akkor miért hazudik most Pe- 3’er Károly, miért állítja lépten-nyomon, hogy Magyarországon, feudalizmus, diktatúra, terror és elnyomás uralkodott ! Hogy merészeli ma a nyugati demokráciákban azt hangoztatni, hogy Magyarországon nem volt szólásszabadság? Peyer Károly maga is azt érezhette, hogy hazugságai még az idegen szemlélő szemében is gyanúsnak tűnhetnek. Ezért a történelemhamisítástól sem riadt vissza. Idézett beszédét avval kezdte tehát, hogy: ,,1943 tavaszán már lángban állt a világ nagy része. A támadás már megindult Franciaország ellen s ezt megelőzőleg Lengyelországot taposták el...” Franciaország ellen a támadás nem 1943-ban. hanem 1940- ben indult meg! Lengyelországot pedig 1939 őszén rohanták le. A világ nagy része tehát 1940 tavaszán állt már lángban. A különbség három év. K báróin év Magyarország szerepének a nyugati demokráciák szemszögéből tört é n ő megítélése során — nagyjelentőségű differencia. Peyer Károly nem a háború kitörése után közvetlenül mondhatott még Magyarországon ilyen beszédet. hanem a háború negyedik évében! Ezt akarja Peyer Károly eltitkolni. mert különben nem hangoztathatná nyugaton azt. hogy Magyarország feudális, diktatórikus, nácibarát ország volt és csak ő tartozik azon kevesek közé, akiben a nyugat megbízható exponenst talál. Peyer Károly történelmet hamisít. A történelem azonban túlhaladja a hamisítóit is. ÚTLEVÉL! ÁLLAMPOLGÁRSÁG i megszerzéséhez szükséges iraj tok birtokába juthat «ir. K. N. ALVAREZ ügyvéd segítségével. — Méltányos árak! Érdeklődjön a Magyarok Útja kiadóhivatalában személyesen, telefonon, vidékről levélben. (válaszbélyeg mellékelendő.) Reconquista 5Ö8, T.K.33-3008 Egyetlen magyar család könyvtárából sem hiányozhat Wa s s Albert gyönyörű regénye, a Tizenhárom almafa. 350 oldal, rendkívül szép vaszonkötésben. Ara: 28.— peso.
