Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-04-16 / 7. szám

8. oldal. Buenos Aires, 1953. április 16. MAGYAROK ÚTJA Az angolkisasszonyok platano­­si intézetében május 3-án, vasár­nap délelőtt 11 órakor lesz a,z ünnepélyes Veni Sánete. ★ A napokban mutatták be a spa'nyol fővárosban Vaszary János Zöld bárány című da­rabját. A 30-as évek elején nagy sikert aratott színpadi művét, zenés darabként újítot­ta fel Vaszary Jánas. A darab­nak feltűnően nagy közönség és sajtó sikere volt. Különösen a főszereplő Muráti Lilinek, aki még egy akrobatikus tán­cot is betanult szerepééri. Éne­kel és táncol egész este. Leg­nagyobb sikere egy tipikusan spanyol gitana-számban van. amit naponta ¡háromszor kell megismételnie. A pazar kiállí­tású darabhoz több mint két­száz ruhát és rengeteg díszle­tet csináltattak. A szokatlan és Madridban eddig ismeretlen műfajú darab előreláthatólag hónapokig megtölti a Teatro Lope de Vega, Madrid legna­gyobb színházának nézőterét. A Meglepően nagy a sikere kis­­barnaki Farkas Ferenc „A Ta­tárhágó visszanéz” című könyvé­nek. A Kárpátok hősi védelmét megörökítő katonai szakmunka, mint ismeretes a Kárpát könyv­kiadó Ízléses kiadásában jelent meg Buenos Airesben. * A .Münchenben megjelenő, ki­válóan szerkesztett .,Hungária” belső életében előállott változás­ról érkeztek hírek. A lap ketté­vált s a Hungáriát régi kiadói Kovách Aladár szerkesztésével <. jelentetik meg. A lap eddigi fő­­munkatársa, Kadvánszky Antal, „Uj Hungária” címen új hetila­pot indít, Pohárnok Jenő kiadá­sában. ★ Kovács László eljegyezte Ma­­gass Évát. (.Minden külön értesí­tés helyett.) ★ Dr. Gesztesi Gyula megtalálta a British Múzeumban a 4 8-as magyar szabadságharc titkos le­véltárát. Az okmányokat lefény­képezte s megkezdte azok fel­dolgozását. A Dr. Aczél Márton a tucumáni egyetemen dolgozó m?,gya: tudós öt éve él Argentínában. Ez idő alatt tizenhét tudományos mun­kálja jelent meg német, angol és spanyol nyelven, összesen ezer nyomtatott oldalon. Európai e­­migrációs munkásságát is szá­mítva, — csak a dipterológia kö­réből — Aczél .Mártonnak har­minchárom dolgozata jelent meg. A Az Argentínában élő horvátok április 12-én tartották függet­lenségi ünnepüket. A ferencesek bazilikájában 9 órakor Kezdődő mise után megkoszorúzták San Martin szobrát és ugyanakkor egy delegáció virágot helyezett Argentina, szellemi vezérének, Eva Peronnak koporsójára. Az ünnepséget a „Gran Cine Florida” színpadán folytatták, ahol nívós műsort adtak. A Dr. Homonnay Elemér a cleve­landi Magyar Társaságban elő­adást tartott „A horvát-magyar kapcsolatok a Dunamedence jö­vendő alakulása szempontjából” címmel. A Járay József sorozatos európai sikereinek egyik legszebb estje j volt kiváló tenoristánk münche­ni koncertje, ahol Járay a zene- j irodalom legszebb és legnehezebb j dalait és áriáit adta elő . A A napokban a különböző nem­zetiségek énekkarai, Villa Balles­­teren hangversenyt tartottak a­­melyen a valentinalsinai magyar dalkör is részt vett. Brahms „Ma­gyar dalok” és a „Tiha'yi Echó” című dalt adta elő a magyar ve­gyes kórus. Büszkeséggel hallot­tuk, hogy a műsor fénypontja az Ecsedy karnagy vezetésével sze­replő magyar kórus volt. A kö­zönség szűnni nem a,karó tapssal honorálta az énekeseket. Az ösz­­szes kórusok közül csak tőlük követelt „ráadást” a lelkes kö­zönség. ★ Pályázatot tűzött ki 11 l'nit­­ed Nations International Child­ren’s Emergency Found a vi­lág össz.es iskolás gyermekei számára a gyermekek megse­gítésének problémájáról. Ausztráliában az összes nagy lapok megírták, hogy a pályá­zatot a quenbeyani St. Grego­ry’s Convent School 11 éves növendéke. Varga Lajos ma­gyar diák nyerte meg. Az új­ságok úton útfélen gratulál­nak minden .magyarnak. Ez­után elkövetkezett a pályázat átadásának napja. A nyerte­sek tiszteletére a legjobbnevű klub rendezett díszvacsorát és azon egy angol grófnő, Lady Howard, Countess of Effin­gham adta át a nyerteseknek a díjakat. Persze a kis Varga Lajos volt az első, aki két éve vándorolt szüleivel Ausztráli­ába. Ö kapta meg a zászlót, a­­melyet iskolájának, a t. Gre­gory Schoolnak szerzet* és a­­melyet másnap aztán átadott az igazgatónőnek. A zászló u­­tán az angol grófnő átadta a könyvjutalmat is és angol be­szédét hirtelen a következő mondattal zárta be, még pedig csengő, tiszta, magyarsággal: „Büszke vagyok rád, Lala, mert én is magyar vagyok!” Ami ezután történt, az leírha­tatlan. A magyaroknak meg a lélekzetiik is elállt, mert sen -'■ ki sem tudta, hogy az UX kép­viselője, Lady Howard, maga is — magyar. Négyéves korá­ban került. Angliába, ennek el­lenére ma is tökéletesen be­szél magyarul. A kis Lala könyvébe is hibátlanul beírta!: „Én is magyar vagyok”. És amikor ezen a .magyarok ő­­szinten csodálkoztak, azt felel­te, hogy ez csak természetes, hiszen az édesanyjával mindig ¡ magyarul beszélnek. (Hung.) I A A Kárpát könyvkiadó a napok- , ban költözött új otthonába, a La valle 361 számú épület föld­szinti helyiségébe. A pompásan dekorált üzlet berendezését do­bosi Szabó László oldotla meg művészien. A Kótai-fivérek, a Kárpát kiadó tulajdonosai, az új helyiség avatásakor impozáns ünnepséggel lepték meg a ma­gyar könyvkiadás argentínai ba­rátait. A A buenosairesi magyar ifjú­ság máciusi ünnepséget rendezett az Angolkisasszonyok vezetésé­­sével. Petőfi Sándor életét vitték a színre. Petőfi az ifjúság köl­tője. A hősi élethez, a természet közvetlen átéléséhez és megírá­saihoz, a fiatalság hinni tudó lel­­külete szükséges, amely megérzi a titkokat a dolgok mögött is és rajongó hittel csodává varázsol maga körül mindent. A tavasz, a tél, a mennydörgés, a délibáb, hegyek és folyók, ifjúság, szere­lem köréje fonódik és költészetté válik benne. Szabadsághite a mi örök magyarságtudatunk. A szín­padi Petőfi az elkoptatott frázi­sok helyett a fiatalság lendüle­tével új márciusi üzeneteket ho­zott nekünk. Mlost láthattuk, hogy mennyi tehetséges fiatal van körülöt­tünk. A magyar matereké az ér­dem, hogy Petőfi költészetével Jnegéreztették a magyar szelle­met. Mater Juhász ez a kiváló szerzetes tanárnő állította össze a műsort, amelyen érezhető volt a gondos munka. A táncbetéte­ket, dr. Pintér Ferenc állítoUa össze kifogástalanul.. Dániel Zol­tán és Kröpfl Ferenc a darab zenei aláfestését kitünően oldot­ták meg. Zwinz Károly Mindszen- Sy-miséjének két betétjét adta elő az Ugró vonósnégyes, nagy sikerrel. Utoljára hagytuk az if­júsági énekkart, amely itt mu­tatkozott be először, Domoay Je­nő szakavatott vezetésével. Sze­retnék gyakrabban hallani a da­loló ifjúságot. Mindent összefog­va e felemelő márciusi üűnepély kellemes meglepetés volt vala­mennyiünk számára. Ifjúságunk felemelte a letiport magyar zász­lót. Ezt éreztük mindnyájan, a­­jmikor lélekben mi is oda sora­koztunk a színpadon kibontott magyar zászló alá, hogy fiatalsá­gunkkal hitet tegyünk a márci­usi szabadság-godolat mellett. Pontos hirdetés • Angóranyulakat kaphat, angő. ragyapjút eladhat, vagy angóra készárut rendelhet: Angóra Farm Villa Grál. Belgrano (Calamuchi­­ta). Ugyanott angóra és házinyúl tenyésztési tanfolyamot tartunk. • (jtven válogatott magyar nüi, szépirodalom és próza egytétel­­ben vagy egyenként eladó. Cím a kiadóhivatalban. • Kanada területén való forgal­mazásra keresek 16 mrn-es ma­gyar filmeket, kölcsön, vagy meg­vételre. Cím: Alex Pustaseri, 615-7th Ave. S. LETHBRIDGE, Alta, Canada. • Táskaírógép 40 0.- pesóért el­adó. Érdeklődni lehet Papp Já­nosnál, Calle Sanchez 2 263. Te: lefon: 58-6676. • Szerszámkészítő, önállóan rajz vág;, minta szerint dolgozó, 4 éve Rio de Janeiroban a General Elec­­triknél 4 év őta állásban van. Kli­­maválltzás miatt sürgősen állást ke­res. Cím: Bálint Ferenc, Avenía Presidente Wilson 210/9, Andar 914 Magjar Iroda, Rio de Janeiro • Bármit akar venni, vagy elad­ni -— hirdessen a Pontos hirde­tésben. Soronként egy peso. No, ezt nem volt nehéz kitalálni. Már nyolc felé jár az idő, a mozdony keserve­sen sivít. Indulunk. Éppen kezdem szidni magam­ban a rossz sorsomat, hogy társultam Lujzával és Lacival, mert nagyon sok bajom volt velük, pedig, íme, fölöslegesek. Ekkor hirtelen mozgolódás támad az ajtóban, elkeseredett káromkodás, szikozódás, vénasszonyi sápitozás. Az egész hangzavaron átsüvít egy éles, vékony hang: „Davaj, magyar!” — no, itt vannak az oroszok. Mégis csak jó ez a Lujza meg Laci, ér­demes volt cipelni a batyut! Ekkor már veszedelmesen csillog a kocsiban az elmaradhatatlan géppisztoly csöve. Nádpálca su­han, nyomában asszonyi visitás. Azután a csizma duhog a különböző nadrágokon és szoknyákon. Le­­hajigált batyuk tompa puffogása, lelökött emberek jajgatása hallatszik. A géppisztoly csöve egy pillanatra megpihen rajtam, de mielőtt még elhangzanék a: „Davaj ma­gyár!” Lujza elém ugrik, Lacit meg maga elé tart­ja. Azt hiszem, jól bele is csip, mert Lacika, a drá­ga jó kis Lacika, éktelenül elkezd sírni. Lujza al­kalmasnak véli a pillanatot és elkezd könyörögni. — No, menjetek, mondja az egyik orosz, elől van még sok hely. — De maguk csak hárman vannak, felesel Luj­za. — Ennyi hely sehol sincs. A három orosz, egy kapitány, egy őrmester, meg egy hadnagynő összenéz. Végül a nő szólal meg: — Ez oroszoknak való hely (s leírhatatlanul káromkodik hozzá,) magyarok kifelé! Lujza újra könyörög s a kapitány végül meg­engedi, hogy kívül, a kocsi fékező fülkéjében utaz­hassunk. Az őrmester leszálL fogja a nádpálcát és lekergeti azokat az utasokat, akik a waggon tete­jére másztak. A többszáz főnyi tömeg, — az oro­szok ugyanis vagy hat kocsit ürítettek ki, hiszen vannak, vagy húszán, —» lent szitkozódik. Alig egy-kettőnek sikerült felkapaszkodnia valahová. A lobbi holnap kezdheti korán reggel elölről a sor­baállást, a helykeresést, stb. Mi ott szorongunk a fékező fülkében. Az őr­mester elkérte maradék cigarettáimat s ennek fe­jében nagyon barátságos. Nagyon hálás vagyok Lujzának. Derék nő, be­csülettel állta Íratlan szerződésünket. Megmentett a lemaradástól és néhány ütlegtől, igaz. hogy őt meg Lacika mentette meg ettől. Mindenki jól járt. Az utazás további része egészen kellemes volt. Igaz, hogy a szűk fékező fülkében nem bírtam so­káig a hőséget és a zsúfoltságot s kiültem az üt­közőre, ami nem volt fid kényelmes, de viszont más nagy szerencse ért. A vonat a másfélórás utat A.-ig, teljes tíz óra alatt tette meg. Roppant nagy szerencse volt ez, mert így világosan értünk. A másik szerencse, hogy kint az ütközőn meg­ismerkedtem egy kedves emberrel. Ez így történt. Miután helyet szorítottam egy sápadt arcú, mun­káskülsejű ember egyik lábának — rongyos tor­nacipő volt rajta, — egy idő múlva így szólt: —• Maga nagyon rendes embernek látszik, ha akarja szívesen letartóztattatom. Érdekes, gondoltam magamban, mióta itt szo­rongok e mellett az ember mellett és nem is vet­tem észre, hogy bolond. Remélem, nem közveszé­lyes és nem fog letaszítani. Utitársam megsejtette gondolataimat, mert így folytatta: — Tudja, a mi rendőrkapitányunk nagyon jó ember, gondol szegény munkásra meg egyéb utas­ra, aki ezen az útvonalon jár. Esze is van. Minden este négy rendőre kijön a vonathoz és bekíséri a­­zokat, akiket jól ismernek és rendes embereknek tartanak. Lehet előre is jelentkezni. Az ember, aki utazni akar, bemegy a rendőrségre az irataival, a rendőrök fölírják és este szépen bekísérik. Mert nagyon vigyázni kell, hogy kit visznek be, nehogy valami gazember kommunista közéjük keveredjen. Persze, ne csodálkozzék, ha az állomáson a rend­őrök egy kicsit gorombák lesznek, ez a ruszkik miatt van. Így is történt. A rendőrök vagy százötvenünket őrizetbe vettek s miután érzelmesen elbúcsúztam alkalmi családomtól, Lujzától és Lacikától, a rend­őrök nagy kiabálásokkal és puska tussal bíztatva bekísértek a rendőrségre. Itt a nőket a cellákban helyezték el, nekik még szalmazsák is jutott, mi pedig bóbiskoltunk a nagy lépcsőházban, míg a ka­puban sétált egy marcona rendőr. Baj nem történt, hajnal felé tévedt be csupán egy orosz rendőrtiszt. — Kik ezek ’ — kérdezte a rendőrtől. —■ Összefogdostuk őket a városban, meg a vo­natnál, — felelt a rendőr a tolmácson keresztül, hegyeset köpve felénk. — Talán fasiszták, nácik, nyilas gazemberek? — üvöltött fel a muszka vérben forgó szemmel. — Dehogy, dehogy — mondta a tolmács — csa­vargók ezek, tolvajok, betörők! — Akkor jó! — derült fel az orosz és zsebébe nyúlva néhány cigarettát dobott közénk és jóindu­latúan dörmögve eltávozott. Hogy is mondja a közmondás? Hasonló hason­lónak örvend!

Next

/
Oldalképek
Tartalom